Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-190

190. országos llés 1898. áprilii 8-án. estttBrtökön. §5 őket oly intézetekbe bevinni, a hol idegen, nehéz, először hallott tudományokkal, először hallott fogalmakkal egy idegen nyelv nehézségeivel megküzdve kell megismerkedniök, annyi, mint a magyar ifjat hátrányos helyzetbe hozni, mint a magyar ifjú tökéletes kiképzését nehézzé, majdnem lehetetlenné tenni. (Ügy van! Úgy van! hal felöl.) És az első években minden magyar ifjú, a ki a katonai tudományokban német nyelven nyer oktatást, bizonyára magát a tmanyagot is tökéletlenebből veszi magába, — ez a dolog természetében fekszik, — mint oly ifjú, a ki azt a megszokott nyelven hallja előadni. Tehát a magyar tisztek számára a kiképzés nehezebbé van téve, és az által, hogy azt idegen nyelven kénytelenek elsajátítani, mintegy organikus inferioritásba vannak helyezve a monarchia másik államának tisztjeivel szemben. Ha a honvédelmi minister úr ezt is tagadja, akkor ő lehet igen nagy tekintély katonai administrativ, stratégiai és taktikai dolgokban, de paedagogiai kérdésekben, — ezen fejrázása által bizonyítja, — hogy nem tekintély. (Élénk tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) A ki tagadja azt is, hogy complicált és nehéz tudományokat idegen nyelven hallgatni nehezebb, hogy az a ki azokat idegen nyelven hallgatja, ki van téve annak, hogy tökéleilenebbül vegye magába a tananyagot, az a paedagogia ABC-jében vagy nem jártas, vagy azzal szemben is azt a ötruezmadár - politikát követi, a melyet ezen egész kérdéssel szemben követnek. (Élénk tetszés a bal- és szélső balolda Ion.) És, t. ház, ennek az állapotnak az aztán a természetes következménye, hogy a magyar fillk érezvén a katonai kiképzés technikai nehézségét, attól visszariadnak, és sokkal csekélyebb számmal mennek arra a pályára, mint azt különben tennék; ennek az állapotnak az a további következménye, hogy a magyar szülők látván azt a veszélyt, hogy fiaik a közös katonai tanintézetekben a nemzeti érzésnek bensőségét és melegségét elvesztik, nagy számban óvakodnak fiaikat ezen intézetekbe küldeni; és mindezeknek végűi az a természetes következménye, hogy a közös hadsereg sokkal csekélyebb mértékben van ellátva magyarországi tisztekkel, mint a mily mértékben, hogy ellátva legyen, az nemcsak az országnak, nemcsak a nemzetnek, de magának a hadseregnek is egyik elsőrangú érdekét képezi (Élénk helyeslés bal felől.) Azt mondják, hogy a hadseregnek egysége szenvedne az által, hogyha a katonai oktatást a magyar polgárok magyar nyelven és magyar szellemben nyernék. Ezt én igen sokszor hallottam állítani, bebizonyítani soha; gondolom, nem is lehet ezt bebizonyítani. (Helyeslés és tetszés bal felől.) Hiszen a magyar tannyelven nyert theoretikus kiképzés nem gátol semmit; nem gátolja a német vezényszót sem; a német nyelv tökéletes bírását sem gátolja, a mely a kölcsönös megértés szempontjából szükséges; és hogy miben gátolná a szolgálati képességet, az elmének magasabb szárnyalását, genialitását és kifejlődését az, hogy az illető magyarul nyerte kiképzését, nem pedig németül: gondolom, nem találnánk embert, a ki ezt megmagyarázni képes lenne; (Élénk helyeslés bal felöl.) sőt ellenkezőleg bátor voltam rámutatni arra, hogy épen a tudományos kiképzés alaposságát gátolja az a körülmény, hogy idegen nyelven kell a magyar tisztjelölteknek katonai tudományokat tanúlniok. Vagy talán a magyar szellemben való nevelés volna az, a mely ellentétben áll a közös hadsereg- követelményeivel? A ki ilyet állít, az a közös hadsereg intézményeinek és a 67-iki kiegyezésnek legveszedelmesebb ellensége. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Érteném, hogy ha e tétel zajos helyesléssel fogadtatnék azon t. párt részéről, a mely a közös hadsereget és a 67-iki kiegyezést egyáltalán nem akarja föntartani. Mert mihelyt be van bizonyítva az, hogy a közös intézmények fönnállása s az azokban való részvétel ellentétben áll a magyar nemzeti szellem teljes érvényesülésével, abban a pillanatban a közös intézmények fentartásának erkölcsi lehetősége megszűnt, (Élénk helyeslés bal felöl.) és abban a pillanatban minél hamarabb vetünk azoknak véget, annál jobb. (Hossmn'artő élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső bah 0 'dalon.) Ugron Gábor: Nagy futás után majd megint engednek! B. Fejérváry Géza honvédelmi minister : Uoronnak bizonyára nem ! Ugron Gábor: Nem is nekem, hanem a nemzetnek! Gr. Apponyi Albert: Még azt az érvet is hallottam néha felhozni, t. ház, hogy a magyar katonai oktatás létesítése praecedensül szolgálna a Lajthán túl mutatkozó nemzetiségi törekvéseknek, hogy hasonló igényt támaszszanak a katonai oktttás szétdarabolására az összeä nemzetiségek igényeihez képest. Hogy ily gondolat itt-ott fölmerülhet, azt én tagadni nem akarom, hiszen nincs oly eszme, nincs oly téveszme, — hogy magamat udvariasan fejezzem ki, — a mely hívőkre ne találna. De azt talán nem szükséges bizonyítanom, hogy a két eset közt közjogi analógia egyáltalán nincs, és a mit Magyarország a maga állami egységének, állami nyelvének, állami önállóságának követelhet: az semmi más, tisztán nemzetiségi igények igazolására praecedensül nem szolgálhat. (Úgy vxn! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De a tényleges helyzetnek analógiája sem 6*