Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-190

t«0. orssflgés ftíés 1888. 6prM» 6-én, esutárto'ko'it. 2S indokolást, ezennel kijelentem, hogy az imént felolvasott, annak idején kellőleg megokolt in­dítványomat bátor leszek ismét beterjeszteni és a t. háznak szíves elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés bal felől.) Azóta, hogy ezen indítványo­mat megtettem, három év folyt le, mely idő alatt folyton azon tűnődtem, hol tehetnék szert egy oly vezérfonálra, mely a t. minister úrnak is képes volna imponálni, és melynek adatai se­gélyével . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi mi nister: Nem fo<>- olyat találni! Nagy István! Én azt hiszem, hogy fogok találni, a melynek segélyével azután bebizonyít­hatnám azt, hogy a t. minister úrnak a felséges uralkodóház csűádi színeire vonatkozó nézetei heraldikai szempontból nem állják meg a sarat. Végre a minap, midőn a t. ház a belügyminis­teri táreza költségvetésével foglalkozott, és ezen alkalommal feivettetett a esendőrségi kardbojt kérdése, eszembe jutott hogy annak idején, t. i. a boldogtalan emlékezetű Bach-korszakban volt nekünk az elemi iskola négy osztályában egy német olvasókönyvünk, melyben ezen czíni alatt: »Das Kaiserthum Oesterreich« egy olvasmány foglaltatott, melyben az osztrák birodalom czí­mere, a birodalmi színek, valamint, a felséges uralkodó ház házi czímere és családi színei pon­tosan le voltak írva; volt azután ezen olvasó­könyvnek egy magyar fordítása is. mely szintén tankönyvül használtatott. Hosszas keresés után végre sikerült boldog tanuló korom ezen neve­zetes emlékeit egy könyvtárban felfedeznem, és most már legyen szabad ezen két könyvből a színekre vonatkozó részt azon hozzáadással fel­olvasnom, hogy bizonyára senki sem két­kedik abban, hogy a Bach-korszakban helyesen oktatták az ifjúságot arra, hogy az akkori ossz birodalomnak milyenek a színei, minő a czímere, valamint minő a felséges uralkodóháznak családi czímere. és minők annak családi színei. Az imént említett két olvasókönyvben, t. i. a németben és a magyarban e tárgyra vonatkozólag a kö­vetkezőkettalálom: (olvassa) »Das Reichswappen ist ein schwarzer Doppeladler ioi goldenen Felde, der auf der Bru*t die Wappen der einzelnen Kronländer trägt. Das Hauswappen ist ein sil­berner Querbalken im rothen Felde, die Reichs­farben sind Gold und schwarz; die Hausfarben Silber and roth; des jetzt regierenden Kaisers Wahlspruch ist: »Viribus unitis«, das heisst: »Mit vereinten Kräften«. A magyar olvasó­könyvben pedig, mely a német tankönyvnek hü fordítása, ugyancsak ez van: (olvassa) »A biro­dalmi czímer egy fekete kétfejű sas arany me­zőben, s mellén az egyes koronatartományok ezimerei láthatók. A családi czímer ezüst kereszt­rúd vörös mezőben; a birodalom színei arany KÉPVH. NAPLÓ- 1892 — 97. XI. KÖTET. és fekete, a családi színek ezüst és vörös; a mostan uralkodó császárnak jelszava: Viribus unitis«, vagyis: »Egyestílt, erővel«. íme tehát, t. ház, bebizonyítottam egy -Bach-korszakbeli tankönyv segélyével, melynek naszn annak idején a magyarországi elemi­és népiskolákban kötelezöleg elrendeltetett, mi­ként a t. minister úrnak a felséges uralkodóház családi színeire vonatkozó megjegyzései a sarat meg nem állják, hogy tehát a fekete-sárga szín nem családi szín, hanem az osztrák császárság birodalmi színe, míg ellenben az uralkodóház családi Színe a fehér és vörös; mely állítás he­lyességéről a t. honvédelmi minister úr a minap is meggyőződhetett, ha a Jenő főherczeg ő fen­sége által boldog emlékezetű báró Edelsheim­Gyulai lovassági tábornok ravatalára helyezett koszorú szalagjának fehér és vörös színeit figyel­mesen megszemlélte; már pedig azt hiszem, a t. minister úr sem akarj'a azt állítani, hogy Jenő főherczeg ő fensége ne tudná azt, hogy neki, mint az uralkodóház tagjának, mik a családi színei, valamint bizonyára ismeri családi színeit Károly Lajos főherczeg ő fensége is, ki vala­hányszor magyarországi nagy-tapolcsányi birto­kára érkezik, a várkastély ormára sohasem fekete-sárga, hanem mindig fehér-vörös zászlót tűznek ki. (Helyeslés bal felöl.) Különben létezik tudtommal II. József császárnak &gy oly rende­lete is, melyben a fekete-sárga szín egyenesen összbirodalmi színnek jelentetik ki; egyébként bárhogy álljon is a dolog, mindenesetre határo­zottan rosszalnom kell az eddigi összes magyar kormányoknál az erélynek és határozottságnak teljes hiányára valló azon eljárást, melynél fogva ezen szín- és czíinerkérdés végleges megoldását komolyan vagy soha meg sem kísérlettek, vagy ha ezt tették is, a kérdésnek mindenkit kielégítő, végleges megoldását erélyesen sürgetni sohasem merték; mi által az animositást, a kellemet­len történeti visszaemlékezéseket megállandósí­tották. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Általában véve sajátszerű jelenség az, t. ház, hogy míg nekünk állami önállóságunk elismeré­seért a velünk szövetséges, egy és ugyanazon uralkodó alatt élő osztrák szomszédainkkal mind­untalan küzdenünk és viaskodnunk kell, addig tőlünk egészen független és idegen államok e tekintetben eléggé nem méltányolható előzékeny­séget és tiszteletet tanúsítanak irántunk, mely állításomat következő csattanós példával óhaj­tom bebizonyítani. (Halljuk!) Grees Jáno* Abaujmegyéből Amerikába ki­vándorolt, jelenleg pittsburgi lakos, Magyar­országon támadt valamely peres ügyében egy magyarországi ügyvédet kényszerülvén megbízni, a régi hazájába elküldendő ügyvédi meghatal mazást Moeser Lajos pittsburgi amerikai köz 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom