Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.
Ülésnapok - 1892-189
20 189. országos ülés 181 seregből a honvédség állományába előforduló tiszti áthelyezésekről, azok számának és tiszti rangjának kitüntetése mellett a költségvetés benyújtásával egyidejűleg évenként jelentést tegyen.* Helfy Ignácz! Iíelfy Ignácz: T. ház! Más parlamentekben igen természetesnek találják azt, hogy hadügyi kérdésekhez csak azok szóljanak, a kik ex professo katonai kérdésekkel foglalkoznak. Minálunk, — fájdalom, — azt kell nagyon természetesnek találni, ha olyan képviselő is kötelességének tartja e kérdéssel foglalkozni, a ki ex professo nem szokott katonai kérdésekkel bíbelődni, mert a mi kivételes helyzetünkben nálunk a lehető legfontosabb politikai kérdés épen a katonai kérdés, és nevezetesen a katonai kérdésnek épen azon része, melyet a t. honvédelmi minister úr képvisel. Mindjárt bevezefőleg óhajtom constatálni azt az igaz tényt, hogy a kabinetben, s mondhatom, a kabinetekben, mert, hiszen a t. minister úr örökös tagja a magyar kabineteknek, (Derültség a szélsőbal felől.) a minister úr testesíti meg azt a szellemet, melynek gyümölcseit tapasztaljuk a közélet minden terén, s a mely oda érlelte a hangulatot, nemcsak minálunk, de most már különösen odafenn, hogy tökéletesen igaza van Bolgár t. barátomnak, midőn azt mondja, hogy különösen azon politika folytán, melyet a honvédelmi minister képvisel a kabinetben és a házban, odáig jutottunk, hogy immár az igazi nemzeti érzületnek s nemzeti gondolatnak bátor kifejezése odafenn forradalmi színezetűvé kezd válni. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) A mikor Tóth Ernő t. barátom érintette azon xxja^b felfedezéseket, a Ludovica-akadémiáról, a minister úr gúnyosan mondta rá, hogy »borzasztó!« Én erre egészen komolyan azt mondom, t. ház, hogy a t, minister úr egész kormányzata s az az egész szellem, melylyel vezeti a rábízott kényes ügyeket, Magyarországra nézve csakugyan borzasztó. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem fogom ismételni mindazokat az eseteket, melyek e házban már többször említve lettek. Mindenki ismeri azokat, ismeri az úgynevezett jelzőzászló históriát, tudja, hogy a t. minister úr miképen igyekezett lépten-nyomon kedvezni odafenn Bécsben a magyar nemzeti érzület rovására. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De nem lehet tagadni, bármit mond a minister úr, hogy az a tény, a melyre Tóth Ernő t. barátom rámutatott, t. i. a mi a Ludovicaakadémiában történik, az nemzetellenes, törvény* ellenes, és csakugyan borzasztónak is mondható. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Törvényeink '>. április 5>én, szerdád 1808. óta mindig igazi hazafias melegséggel szeretnek foglalkozni azzal az intézettel. Méltóztassék egyszer nyugodtan elolvasni az 1808-iki törvény bevezetését. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: A'aposan elolvastam! Helfy Ignácz: Ha alaposan elolvasta a minister úr, akkor lehetetlenség, hogy ne látta volna, hogy ott világosan ki van mondva, hogy nemzeti intézmény a Ludovica-akadémia, nationalis academia militaris, tehát olyan, melyet ki zárólag nemzeti szellemben, magyar szellemben kell vezetni. Ott van az 1813, az 1827, az 1836-iki törvény, melyek mind bizonyítékot szolgáltatnak a mellett, hogy elődeink milyen nagy súlyt fektettek arra, hogy a Ludovica-akadémia magyar nemzeti irányban fejlesztessék. És van egy másik törvény, a melyre kell. hogy emlékeztessem a t. minister urat, az 1868: XLI. tcz., a melylyel a honvédségi intézmény meg lett állapitva. Annak 18 ik szakaszában világosan ki vau mondva, hogy a honvédség hivatalos nyelve a magyar. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Úgy van! Helfy Ignácz: Ha ez áll, ha azok, a kik alapították a magyar Ludoviceumot, egyenesen azon czélra ás azon kikötéssel alapították azt, hogy az magyar legyen, ha maga a legújabb törvény is kimondja, hogy a magyar honvédségnek hivatalos nyelve a magyar: akkor azt hiszem, nem lehet egyébnek, mint törvényellenes eljárásnak nevezni, mikor a minister úr, — hozzáteszem, hogy saját szakállára, a nélkül, hogy erre az országgyűléstől felhatalmazást kért volna, — egyenesen kiküszöböli ODnan a magyar nyelvet néhány tantárgyra nézve, elrendelvén, hogy ezen tárgyak német nyelven adassanak elő. Senki sem fog engem azzal vádolni, hogy nyelvek tekintetében chauvinista vagyok. Nagyra tudom becsülni az idegen nyelvek tanulását, s óhajtom is, hogy a fiatal emberek tanuljanak idegen nyelveket, és tanulják meg a németet is. De egészen más az, egy nyelvet, mint idegent megtanulni, és egészen más egy idegen nyelvet a hazai helyébe tenni, és olyan helyre állítani, a hol annak semmiféle polgárjoga nincs. (Helyeslés a ba>- és szélső báloldalon.) Midőn a pénzügyi bizottságban ezeket felhoztam, a t. minister úr és a t. ministerelnök úr is hivatkoztak, hogy más nagy nemzetek is súlyt helyeznek arra, hogy tisztjeik idegen nyelveket is tudjanak. Idézték az olasz sereget, a hol kötelező némi részben a franczia nyelv tudása, az oroszt, a németet stb. Ez mind igaz. Elődeink is gondoskodtak erről, és magában az 1808-iki törvényben, melylyel a Ludoviceum meg lett alapítva, meg van az, hogy gondoskodni
