Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-189

189. oriüágen Illés 1898, április 5>én, ixwdán. ff kell arról, hogy a leendő tisztek idegen nyelvet is elsajátíthassanak. Ezzel azt jelezték, hogy tanulják meg az idegen nyelvet mint nyelvet, de nem hogy behozza a minister úr azt, mint tannyelvet! (Ügy van! a szélső baloldalon.) Én tulajdonképen a minister úr működésének csak e közjogi részéről óhajtottam szólani. és szavaimhoz igen keveset teszek hozzá. Mindenki ismeri azon követeléseket, melyeket katonai téren a t. nemzeti párt támaszt. Méltóztatik tudni, hogy mindezek, ha be is teljesednének, engem ki nem elégítenének. De önöknek, kik a kiegyezés alapján állanak, azt mondom : ha tovább haladnak azon az úton, melyen a t. minister úr évek óta és mindig gyorsabb léptekkel halad előre, ha annyira sem tudják magukat megemberelni, hogy teljesítsék azt a, szerintem, igen szíík méretű kívánságot, melyet a nemzeti-párt felállított, —eljön egy perez, midőn a nemzet azt fogja mondani: idáig és ne tovább! Tehetnek önök, a mit akarnak, prédikálhatnak loyalitásí, a mennyit tetszik, de midőn oly óriási áldozatok mellett, minőket, ez a nemzet kénytelen a hadügynek hozni, még az az elégtételünk se legyen, hogy a hadügy a nemzet szellemében vezettessék: el fog jönni az a perez, melyben az akiegyezés, melyet, önök csináltak, tisztán a papíron fog maradni, mert azt fogja mondani a nemzet' »Ezt tovább tűrni még sem lehet!* Sokat lehet feláldozni a loyalitás kedvéért, de nem a nemzet létét, jövőjét!* S akkor el fog söpörtetni az a kiegyezés, ha kell, ujabb conflictus árán is! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mi magát a költségvetést illeti, én, és t. elvbarátaim, mint mindig, úgy az idén is megszavaztuk az ujonezokat e nemzeti intézmény számára, s igy igen természetes, hogy megszavazzuk az azzal járó költségei is. De egyúttal hozzájárulok magam is Tóth Ernő t. barátom határozati javaslatához, mely azt kívánja, hogy a képviselőház fejezze ki rosszalását a t. minister úr eljárása felett, különösen azon pontokra nézve, melyekről az imént szólottam. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Josipovich Géza jegyző : Gr. Pongrácz Károly! Gr. Pongrácz Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Helfy Ignácz t. képviselőtársam, valamiot Tóth Ernő igen t. képviselő úr a honvédelmi ministert a germanisatio vádjával illették (Egy hang a szélsőbalon: Igazságuk volt!) Engedjék meg, hogy visszapillantsak a multakra. (Halljuk! Halljuk!) Körülbelül 15 — 16 évvel ezelőtt 8 felsége a király Kassát szerencséltette megjelenésével, és egyebek közt az ottani honvédiaktanyát is megszemlélte. A mint a kapu előtt megérkezett, az akkori kerületi parancsnok német nyelven tette meg jelentését. (Halljuk! Halljuk!) Ó Felsége a király azonnal beszüntette a jelentéit, mondván: A honvédség szolgálati nyelve a magyar, jelentsen magyarul. (Élénk helyeslés és tetszés.) Ebből látjuk, t. ház, hogy ő felsége, a ki alkotmányunknak leghűbb őre, minden oly kísérletet, mely a 67-iki kiegyezéssel harmóniában nem áll, és a honvédség germanisatioját czélozza, önmaga megakadályozza. A honvédelmi ministernek, midőn elrendelte, hogy a Ludovica akadémia felső tiszti tanfolyamában egy két tantárgy német ny-dvsn tanittassék, bizony germanizáló szándék? TI volt. (Ellenmondás a szélső baloldalon. Úgy ve ?jy van! jobb felől.) Mert kérem, taglaljuk csak egy kissé, hogy mi a czélja ezen felső tanfolyamnak. A czélja legelőször az, hogy 5—6 tiszt évenkint Bécsbe legyen küldhető a hadi iskolába. A további czélja pedig magasabb kiképzésben részesíteni oly tiszteket, a kik parancsőrtiszti vagy segédtiszti állomásokra hivatva lehetnek. Mindenki tudja, hogy a bécsi hadi iskolában kizárólag német a tanítás nyelve, hogy annak, a ki ott meg kíván felelni, már az első nap a német nyelvet tökéletesen bírnia keli. A parancsőrtisztek és a segédtisztek mozgósítása esetén a háborúban, valamint a békegyakorlatoknál is a közvetítőket képezik a honvédség és a közös hadsereg közt; jelentéseket visznek át. jelentéseket hoznak, szükséges tehát, hogy ezek is a német nyelvben jártasak legyenek. (Helyeslés jobb felöl) Igen sajnos, hogy a Ludovica-akadémiában kiképzett tisztek a né met nyelvben előmenetelt alig tesznek. Csak tes*ék velük beszélni, egyik sem tud tökéletesen. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem németül verik meg az ellenséget!) Ott voltak négy esztendeig, kijönnek és nem tudnak németül, daczára annak, hogy a ministert itt germanisarlóval vádolják. (Tetszés jobb felől.) Szükséges hát, hogy legalább egynéhányan tanulják meg ezt a nyelvet. Különben senki sem köteles erre, önként jelentkeznek, ki-ki tudja, hogy mi "ár reá. Polónyi Géza: Hát az osztrák Landívehrtisztek tanú.nak magyarul? Gr. Pongrácz Károly: Az osztrák Landwehr-tisztek azon intézetekben, a hol képeztetnek, vagy csehül, vagy magyarul vagy francziául tanúinak, mert a mai kor követeli minden művelt embertől, hogy az anyanyelven kívül legalább még egy nyelvet tudjon, és ezt én okvetlenül szükségesnek tartom. Ennek következtében a minister úr rendeletében nem látok semmi germanisationalis szándékot, hanem egyedül egy oly intézkedést, melyet, ha a minister űr meg nem tesz, azok, a kik a dologhoz értenek, azt mondták volna, hogy a minister urnak nincs kellő előrelátása. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Az,