Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.
Ülésnapok - 1892-196
1»6. nrs/Ago« m^s 189S. 4pril| ä IS-án, esRt«rWk8n. ^77 szerencsém kérni, ma ismételve arra kérem a t. házat, hogy méltóztassék e czímre nézve a honvédelmi minister úr részére az átruházási jogot megadni. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon. Nem adjuk meg!) Elnök: Méltóztatnak az átruházási jogot megadni? (Felkiáltások a szélső baloldalon. Nem adjuk meg! A jobboldalon megadjuk!) Kíván vnlaki szólani, t. ház? Madarász József: Bocsánatot kérek, a t. ház engedelmével arra kérem a t. elnök urat, méltóztassék figyelembe venni azt, hogy itt nyilatkozhatok vélemény a szavazásnál, hogy nem fogadtatik el a tétel a nélkül, hogy erre nézve külön felszólalni kötelességünk volna. En tehát az előbb, a mint feltétetett a kérdés, hogy az átruházási jog megadatik-e, igen vagy nem, én legalább a magam részéről következetesen, mint mindig megtagadtam és most is megtagadok minden átruházást. (Élénk helyeslés a szél 0 baloldalon.) Mert ne mentegesse én előttem senki semmivel ezt az átruházást; nagyon jól tudom én, hogy mindent lehet szépíteni és megmagyarázni, de azt nem lehet elmagyarázni, hogy a kiadási előirányzatnak jól meggondoltunk kell lennie, olyannak, melynek azon keretben ehgnek kell lennie. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát, a ki folyton ezt az elvet vallom, régi képviselői minőségemben, most nem akartam a ház idejét azzal tölteni tovább, hogy ez ellen felszólaljak; felszólaltam csakis azért, hogy, ha mi azt mondjuk, nem adjuk meg, akkor méltóztassék a házszabályok szerint a felállás és ülvemaradás útján a szavazást elrendelm. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ne méltóztassék azt az elnök úr iránti bármily legkisebb kifakadásnak venni, hanem tisztán csak kérelemnek, mert én a t. elnök úr irányában semmi bizalmatlanságot nem akartam kifejezni, hanem csak az alkotmányos szavazási gyakorlat érdekében akartam felszólalni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? Ha senki sem kíván: a kérdés az, méltóztatik-e az átruházási jogot a 1-—-8-ik rovatokra megadni: igen vagy, nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik az átruházási jogot megadják, méltóztassanak feláll ani. (Megtörténik.) A ház többsége az átruházási jogot megadja. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Csendőrségi költségek. Rendes kiadások: XXI. fejezet, 7. czím: 22.204 frt 50 kr. Elnök: Megszavaztatik. (Zaj.) Várady Károly: Nem halljuk az olvasást (Félkiáltások a szélsőbalon: Hangosabban!) Elnök* Kérem a t. képviselő urakat,niéiKÉPVTI. NAPLÓ. 1892—97. XI. KÖTET. tóztassanik csendben lenni, hogy az olvasás hallható legyen. (Helyeslés.) Schóber Ernő jegyző (olvassa): Hon véd h dbíróság. Rendes kiadások: XXI. fejezet, 8. czím: 58.777 frt. Elnök: Megszavaztatik. Sehőber Ernő jegyző (olvassa): Honvédhadbizottság. Rendes kiadások: XXI. fejezet, 9. czím: 105.326 frt. 37 kr. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Honvédszámvevőség. Rendes kiadások: XXI. fejezet, 10. czím: 127.550 frt Elnök: Megszavaztatik Schóber Ernő jegyző (olvassa): Alapítványi helyek a közös katoni intézetekben. Rendes kiadások: XX fejezet, íl. czím: 70.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Nyugdíjjak. Rendes kiadások: VI. fejezet, 12. czím: 632.100 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa).-Átmeneti kiadások: IX. fejezet, í —16. czím. Az országos honvédsegélyző egylet redelkezésére: 300.000 frt. Hentaller Lajos jegyző: Kováts József! KovátS József: T. ház! (Hal'juk! Halljuk!) Röviden kívánok szólni, mert itt nem szavak kellenek, hanem tettek. (Halljuk! Halljuk!) Midőn 1848 ban a magyar nemzet a honvéd hadsereget megteremtette : a honvédeket a nemzeti becsület védpajzsa alá helyezte. (Úgy van! Úgy van! a $:éhő baloldalon.) Erezte ezt a nemzet, érezte a törvényhozás, érezte a fejedelem, minek folytán a kiegyezés alkalmával úgy a fejedelem, mint szeretett királynénk megteremtették a segélyalapot, mely az Öreg honvédek nyugalmát a menházban biztosította. Ezután a társadalom megteremtette a segélyalapot, melyhez a törvényhozás előbb 40 ezer, később 80 ezer, míg végre 200 ezer forinttal járult, 8 a mely a folyó évi költségvetésben 300 ezer forintra kerekíttetett ki. A t. honvédelmi mioister úr 211. számú jelentésében, mely szintén ki van tíízve tárgyalásra, kimutatja, hogy 189i-ben hány honvéd részesíttetett nyugdíjban és segélyben, úgyszintén 1890-ben is. Kimutatja továbbá azt is, hogy 200 és egynehány ezer forint nyugdíjat és segélyt nyújtott, valamint kimutatja, hogy 1891-ben 41.000 forint takaríttatott meg; de nem mutatja ki azt, hogy hány honvéd utasíttatott el kérelmével, és mennyi takaríttatott meg a későbbi években. 1891-ben csakugyan annyi takaríttatott meg, a mennyi a kimutatásban fel van tüntetve, tudniillik 41.000 forint, 1892-ben 40.000 forint.; ámde hogyan, mi ( tnódon takaríthatták meg ezen összegeket? Ügy, hogy 1891-ben 1647 folyamodót, 1892-ben 651 83
