Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-195

Í170 A orsíágos Més 18ML április 13-én, sseríán. minél egyszerűbbé tegye, hogy minden legény könnyen felismerhesse a főhadiszállást. (Zaj a szélsőbalon.) Meggyőződésen], ha többféle színt alkalmazunk, ennek csakis confusio lesz a vége. (Nyugtalanság és zaj a szélsőbalon.) És én, bármennyire támadjanak is, ahhoz soha segédkezet nyújtani nem fogok, a mi mozgósítás alkalmával, háború idején confusiot képes előidézni. (Nyugtalanság a szélsőbalon.) Hogy Ausztriában a fekete-sárga színnel mit csinálunk, ehhez, — bocsánatot kérek, — magyar ministernek, azt hiszem, semmi köze. (Derültség bal felöl.) A mit ott csinálnak, arra semmi befolyásom, ez iránt biztosíthatom a t. képviselő urat. A mi pedig a t. képviselő úr határozati javaslatát illeti, azt hiszem, szükség nincs, és legkevésbbé sem volna indokolható, hogy ereszben törvényjavaslat terjesztessék elő. Hogy áll ez a dolog ? A honvédtisztek leányainak ép úgy igénytik van a soproni, illetve a hernalsi intézetekbe való felvételre, mint a közös hadseregbeli tisztek leányainak. (Felkiáltások a szélsőbalon: Az nem elég ! Oda ne menjenek!) A t. képviselő úr kerülni akarja azt, hogy ezek a lányok azokban az intézetekben neveltessenek, s azt mondja, inkább magyar intézetekben neveltessenek. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Igen bölcsen méltóztatnak tudni, hogy ott, a hol állami alapítványi helyek léteznek, ott a statútumokban rendesen, — méltányosan és helyesen, — ki van téve az is, hogy állami szolgálatban levők leányai elsőbbségben részesülnek -, a honvédtisztek pedig állami szolgálatban lévén, — a mi iránt, azt hiszem, kétség nincsen, — tényleg meg van a jogosultság arra, hogy leányaik állami alapítványi helyekre, — a mennyiben ilyek egyáltalán rendelkezésre állanak, — felvétessenek, (Egy hang a szélsőbalon: De több kell!) Ha itt, a polgári leányintézetekben a honvédtisztek leányainak érdekében több helyet kívánnak rendszeresíteni, az ellen nekem természetesen kifogásom nem lehet. De ez első sorban pénzügyi kérdés, és ezt, ágy hiszem, egy határozati javaslattal megoldani nem lehet. Mg vagyok azonban győződve, hogy a mennyiben a lehetőség meg lesz, a t. miuisterelnök úr, mint pénzügyminister, szívesen hozzá fog járulni a kérdésnek kedvező megoldásához, mondom, akkor, a midőn fontosabb, sürgősebb kiadások nincsenek. E részben tehát, azt hiszem, a válasz eléggé megnyugtató, és én nagyon kérném a t. képviselő urat, méltóztassék ezen határozati javaslatot visszavonni, mert így, a mint van, legjobb akaratom mellett sem fogadhatnám el. (Helyeslés jobb felől.) Horváth Ádám jegyző: Tóth Ernő! Tóth Érné: T. képviselőház! Miután a fekete-sárga zászlónak a morvái hadgyakorlaton történt szereplése iránt többszöri felszólalás történt, s ma ismét hallottuk azt, hogy ennek egyszer már vége legyen, bátor vagyok, a ki magam is ott voltam, e tekintetben felvilágosítást adni. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy Nagy István képviselő úr és a t, honvédelmi minister úr állítása közt általában ellentét nincs. A t. honvédelmi minister úr ugyanis azt mondja, hogy a honvédcsapatok előbb nagyobb hadgyakorlatokban nem vettek részt, s így nem volt alkalom arra,hogy a fekete sárga zászlóval legyenek ellátva. B. Fejérváry Géza honvédelmi mi nister: 1881-ben már volt! (Halljuk! Halljuk!) Tóth Ernő: Nagy István képviselő úr pedig azt mondjaj hogy a morva-mezei gyakorlatoknál történt az első eset. Azt gondolom, hogy mindkettő megállhat egymás mellett. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Magam is ott voltam. Mi, a honvéd csapatok, nem rendelkeztünk feketesárga zászlóval, és ha ilyen készletben nem volt, mindig a mi zászlónkat, a nemzeti szinü ezredzászlónkat vittük el. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Az ezredzászlót! Ez egészen más! Tóth Ernő : Lehet, hogy azért volt nekünk nemzeti színű zászlónk, mert eííibb nem voltak nagyobb csapatokban hadgyakorlatok. Ezért mondottam, hogy tán nincs Nagy István képviselőtársam és a honvédelmi minister úr állítása közt differentia. Ott azután megtörtént, hogy miután tényleg nagyobb csapatokban voltunk öszpontosítva, és a honvédség fekete-sárga zászlóval nem rendelkezett, azt utána pótolni kellett. Hogy ezek a zászlók csakugyan Pozsonyban készített zászlók voltak-e vagy hogy ezek használatát ki rendelte el, nem tudom. Nagyon lehetséges, hogy csakis azért kellett Pozsonyban ilyen zászlókat csináltatni, mert az ott megjelent csapatoknak nem volt; de meglehet, hogy azoknak a csapatoknak, a melyek nagyobb gyakorlatokon részt vettek, már volt. B. Fejórváry Géza honvédelmi minister : Összesen csak három lobogóról volt szó ! Tóth Ernő: Egyáltalán én azt állítom, hogy lehet, hogy igaza van a t. minister urnak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniser : Nemcsak hogy lehet, de tényleg igazam is van ! Tóth Ernő: De Nagy István t. képviselőtársamnak is igaza van abban, hogy utána kellett pótolni a zászlókat. Azután hallottam én itt már jelző-zászlóról annyit, hogy nagyon sok. Nem szóltam ebbe a dologba, de most megmondom vélemé-