Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-195

196. országos Illés 18»8. április 12-én, saerdán, 171 nyemet. (Bálijuk! Bálijuk!) Én a magasabb parancsnokságok lakásán levő zászlókat jelzőzászlóknak nem tekinthetem. Tudom, mi a jelzőzászló. A jelzőzászló az, hogy hadgyakorlatok alknlmával például a gyalogcsapatokat, — ha jól emlékszem, — a fehér zászlóval, a tüzérséget a piros, a lovascsapatokat pedig vagy kék vagy fekete-sárga zászlóval jelzik, csakhogy a fekete-sárga zászló szerepel. A tekintetben igaza van a t, minister urnak, hogy szükséges minden módon felismerhetővé tenni a magasabb parancsnokok lakását; és pedig zászlóval, vagy éjjel lámpával. (Halljuk! Halljuk!) De mégis ha már zászlóról van szó, azt nem tudom megérteni, miért szükséges az, hogy az ily csapatparancsnokok lakása épen feketesárga zászlóval láttassék el. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen akárminő zászlóval láttatnak azok el, ha egyszer a szolgálati szabályzat kimondja, hogy a magasabb parancsnokok lakásai ilyen vagy olyan zászlóval jeleztetnek, ezt ép úgy meg fogja a legénység tanulni Abban talán megint igaza van a t. honvédelmi minister úrnak, hogy annak a magyar legénynek legjobban szemébe ötlik az a feketesárga zászló. (Úgy van! Úgy van! tetszés bal felöl.) Ezt megengedem és igazat adok neki, — talán azért, mert legjobban szemet szúr. (Élénk tetszés bal felöl.) B. fejérváry Géza honvédelmi minister: Kénytelen vagyok, t. ház, egy igen rövid megjegyzést tenni, és ez az, hogyha a t. ellenzéktől függne meghatározni az összes véderőre nézve a jelző-lobogókat, jól van, én belenyugodnám akár melyik színbe. De az nem függ a t ellenzéktől, (Felkiáltások a szélsőbalon: Ez az igaz! Ez őszinte beszéd!) hanem ott van a közös hadsereg, ott van az osztrák Landwehr. Ezeknek egészen egyforma jelzőzászlóik vannak. A magyar honvédségnek tehát, miután ugyanazon véderőhöz tartozik, más jelző lobogójuk nem lehet. Ennélfogva, miután ott a nagy többség van, melyet az egész közös hadsereg és az osztrák Landwehr képez, tehát mi, a kisebbségben lévő magyar honvédség nem határozhatjuk meg azt, hogy a többieknek is más lobogójuk legyen, (Mozgás es zaj bal felöl.) minélfogva kénytelenek voltunk azt elfogadni. Ez olyan természetes,hogy megvallom, nagyon csodálkozom, hogy miképen lehetséges erről annyit beszélni. (Derültség és mozgás bal felöl.) Horváth Ádám jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. képviselőház! Valóban, én is azt tartom, hogy az igen t. honvédelmi minister urnak igaza van, s hogy nem az ellenzéktől, nem is a magyar törvényhozástól függ a jelző-zászlók meghatározása. Ez a törvény szerint függ a legfőbb hadúrtól, mert ez azon dispositiok közé tartozik, melyeket az 1867 iki törvény a legfőbb hadúrnak tartott fönn. Hanem van egy dolog, t. minister úr, a mi csakugyan nem az ellenzéktől, hanem egyfelől a minister úrtól, másfelől a törvényhozástól és harmadsorban az ellenzéktől is függ. Ez pedig az, hogy a legfőbb hadúrnak adassék meg az a felvilágosítás, az a jó tanács, melyet ilyen kérdésekben meg kell adniok a korona tanácsosainak, (Ugy van! Úgy van! bal felöl.) megkell adnia a parlament többségének, és hogyha egyik se adja meg, meg kell a tájékozást adnia az ellenzéknek magának. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Nem nagy fontosságú kérdés ez, hogyha azt a roppant ellentállást, azt az idegességet nem látja az ember, melyet tanúsítanak e kérdésekkel szemben. Nem volna ez fontos kérdés; valami nagyon jártas a katonai intézkedésekben ugyan nem vagyok, de magam láttam a legkülönbözőbb sziníí jelző-zászlókat, még pedig háború idején az olasz hadseregben, és láttam, — s azt hiszem a minister úr is igazat fog nekem e tekintetben adni, — a franczia hadseregben, hogy ott egymástól különböző zászlókat használnak. Ez confusiót nemcsak hogy nem idéz elő, hanem épen a különböző jelző-zászlók adják meg a kellő és helyes tájékozást. Ha a t. minister úr azon zászlók helyett, a miket Pozsonyban méltóztatott megrendelni, a nemzetnek az érzékenysége iránt egy kis jóakaratot rendelt volna meg, akkor higyje meg a minister úr, megkímélte volna a hadsereget is, megkímélte volna a legfőbb hadurat is, megkímélte volna az országot is egy magában véve jelentéktelendologért való folytonos frietióktól, a melyek egyfelől ártanak a hadseregnek, másfelől ártanak ő Felsége a legfőbb hadúr érdekeinek, és ártanak magának a nemzetnek is; az ilyen kisebb dolgokért a viták folytonosak és állandóak ne legyenek. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ezeket a frictiókat a háznak nem ezen az oldalán idézik elő, a hol elmondják őszintén, — hiszen a királylyal szemben is szabad az őszinte-•ég (Úgy van! Ugy van! bal felöl.) hogy: uram, királyom, ez fáj nekünk; ez a mi nézetünk szerint nem helyes. Ez nem forradalmi tér, hogyha felpanaszoljuk e nemzetnek panaszait, akaratát, szándékait; ez az a tér, melyen Magyarország ezer év óta áll. (Ugy van! Ugy v.i-i! bal felöl.) Hát végre is ne lehessen itt akár kis dolgot, akár nagy dolgot felhozni, a mely a nem zet érzületét érinti, a nélkül, hogy a legnagyobb gyanúba ne keverjék, hol az egész nemzetet, hol, ha azt nem lehet, legalább az ellenzéket? (Ugy van! Úgy van! a bal és szélsőbalon.) Ez az oka annak, hogy e kis kérdések mindig kelle22*