Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-195

m. orszAee? ülés 1S98. április lf-én, tst,r$U. {tf hogy ki az, a ki osavarog és ugrándozik. (Élénk tetszés jobb felől.) Fabiny Teofil: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ma is és más alkalommal is történt hivatkozás az én működésemre és különösen azon álláspontra, melyet a katonai büntető perrendtartás kérdésében elfoglaltam. Azt hiszem, a t. ház teljesen osztozni fog abban az álláspontban, melyet a t. minister úr épen most kifejtett, hogy t. i. a büntetőtörvénykönyv vagy az eljárási javaslat beterjesztése, annak a házban való képviselete, s ennélfogva az e javaslatokért való felelősség mindenkor az igazságügyministert fogja terhelni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Kérem, méltóztassanak végig hallgatni, A beterjesztést megelőzőleg természetesen a javaslatnak elő kell készíttetnie, s a mint láíum, most épen az & kérdés, hogy az előkészítés kit illessen? Én annak idején, midőn a költségvetés tárgyalása alkalmával hozzám, mint e tárcza akkori vezetőjéhez kérdés intéztetett, röviden kijelentettem, a mi a dolog akkori állásának teljesen megfelelt, hogy azon alapelvek, melyek közös tanácskozás alapján megállapíttattak, velem, mint az igazságügyi tárcza akkori vezetőjével közöltettek; én azon elvekre nézve igazságügyi .szempontból megtettem a magam megjegyzéseit, és értesítettem nézeteimről a közös hadügyministert. Azt hiszem, hogy ez álláspontom teljes* n azonos azzal, melyet a jelen igazságügy minister úr elfoglal. (Úgy van!jobb felöl.) Tagadhatatlan, hogy az előkészítés iránt a dologelvi részét nekem is tanulmányozás és megbírálás tárgyává kellett tennem. Azonban azt, hogy köteleztem volna magamat, hogy magnm dolgozom ki azt a törvényjavaslatot, (Zaj a szélső baloldalon.) a melyre nézve kétségtelen, hogy a monarchia másik államában is hasonló elveken kell, hogy alapuljon, hogy ott is alkalmazást nyerhessen, és melynek végrehajtása a közös hadügyminister hatáskörébe tartozik, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem erről van szó!) erre nézve soha kötelező nyilatkozatot nem tettem, és ennélfogva én egészen osztozom azokban, a melyeket álláspontjára nézve az igazságügyminister szíves volt most kijelenteni. Ezeket a dolgokat az előző tények felvilágosítása végett, miuthogy tübbször történt reám hivatkozás, kötelességemnek tartottam itt kijelenteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök í Senki sem kívánván szólani, kijelentem, hogy a ház az előadó úr indítványa értelmében fogadja el a tételt. Schober Ernő jegyző (olvassa): Kerületi parancsnokságok. Rendes kiadások. XXI. fejezet, 5. ezím. 291.995 írt 74 kr. Elnök: Kíván valaki szólani ? Senki sem kíván szólani, kijelentem, hogy a ház e tételt megszavazza. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Csapatok. Rendes kiadások. XXÍ. fejezet, 6. ezím. I. rovat. Pénzbeli illetékek 4,191.214 frt. Szerb György előadó: T. ház! A honvédelmi minister ezen czímre nézve az átruházási jog megadását kérte, és a pénzügyi bizottság nevében bátor vagyok annak elfogadását ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) Horváth Ádám jegyző: Nagy István! Nagy István: T. ház! Azon két határozati javaslatot, melyet minap tartott igénytelen beszédem alkalmával benyújtani szerencsém volt, nem írattam alá tíz képviselőtársamnml egyszerűen azért, mert azt hittem, hogy nem lesz szükség arra, hogy zárszóval éljek. Ez okból, valamint azért, mert személves kérdésben is érzem szűkségét a felszólalásnak, legyen szabad nekem e tételnél néhány nagyon rövid megjegyzést tennem azokra nézve, miket a t, minister úr tegnap beszédemre vonatkozólag mondott. (Halljuk! Halljuk !) A t, mioisterelnök úr többek között azt mondotta: »Nagy István t. képviselő úr a mellett hogy, a mi nagyon természetes, neki ment a honvédelmi ministernek, főleg két kérdést hozott fel«. Én eltekintek attól, hogy a t. kormánypárti sajtó egyik közege, mely szíves volt igénytelen felszólalásomat megbírálni, azt mondotta: »Nagy István, főleg ellenzékinél eléggé nem dicsérhető nyugodtsággal és tárgyilagossággal védte a maga álláspontját*. Eltekintek attól, hogy a t. minister úr, — talán lesz kegyes még emlékezni, — egyik véderőbizottsági ülés kezdete előtt, midőn szerencsém voltam vele és b. Wasmer Adolf volt képviselőtársunkkal bizalmasan beszélgetni az ellenzéki bizottsági tagok magatartásáról, én rólam azt a hízelgő nyilatkozatot tette, hogy habár sokszor támadtam meg az ő javaslatait, annyit mégis kénytelen el ismerni, hogy azt mindig higgadtan, kellő nyugodtsággal, soha senkit, de legkevésbbé őt sértő módon tettem. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Ma is azt mondom! Nagy István: Én, ki igazán őszinte tisztelője vagyok a minister úrnak, neki csak egyet kívánhatok, hogy mindenki minden következő honvédelmi vitánál olyan dühösen, olyan tüzesen menjen neki, mint én most neki mentem, és akkor soha sem lesznek kellemetlen perczei. (Derültség a baloldalon.) Tudtam volna én oly dolgokat el mondani, melyek a mellett, hogy igazak voltak, mindeneset-e kellemetlen hatással is lehettek volna a t. minister úrra. Per tangentem meg is említettem, hogy beszélhetnék sokat, például s magyar katonai szakoktatái kérdéséről. Beszél-