Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-195

1SS. *>«*áff(s§ Ülés 181*. iprilii if-éts, uwtfén. 16S sorozatában ez az egyetlen példa, hogy az igazságszolgáltatás legmagasabb érdekeiből közös ügyet csinált az igazságügyminister a honvédelmi ministerrel.* Ez bizonyosan nem valami dícséretképen van mondva. (Derültség jobb felől.) A ki tudja, t. ház, hogy mi egy katonai bíróságok hatásköréről szóló törvényiavaslat, vagy a ki csak egy kis fogalommal bír arról, az tudni fogja, hogy ebbe mindkettőnek, annak is kell befolynia, a ki a polgári bíróságok felett áll, gyakorolja a felügyeletet és végrehajtást és annak is, a ki a katonai bíróságok felett áll és gyakorolja a felügyeletet és az administratiót. Mert egy katonai bíróságok hatáskörét megszabó törvényjavaslat két irányban határolja el a hatáskört: a civil bíróságokra is, a katonai bíróságokra is; mind a kettőnek érdekére ügyelni kell, mind a kettőnek érdekében kell, hogy a javaslat helyes legyen, és mindkét irányban kell, hogy felelős és pedig azon kormánypárti ág orgánuma álljon ott, ajánlja és képviselje a járásiatok (Helyeslés jobb felöl.) Ezt minden ember helyes eljárásnak tartaná; minden ember azt tartaná, hogy az ellenkező eljárás hibás volna; csak a képviselő úr jellemzi azt úgy, hogy »az igazságszolgáltatás legmagasabb érdekeiből közös ügyet mert csinálni az igazságügyminister ahonvédelmiministerrel.« (Élénk tetszés a jobboldalon.) A miket én elmondottam, nem új dolgok, ezek mindenütt, a hol képviseleti korraányforma van, a felelősségre nézve elfogadott jogelvek és maxiinak mindenütt; felállítja ennek ellenében a képviselő ár a maga okoskodását, a melynek azután elvei erejénél fogva kimondja a kárhoztató ítéletet az én eljárásom felett. Nézzük csak, t. ház, miben áll ez a híres elv? (Halljuk! Halljuk !) Azt mondja a képviselő úr, hogy egyáltalán »az igazságszolgáltatásnak bármely területét érintő, a bírói hatalom állami felségjogából folyó kérdéseket tángáló tárgyakra nézve csak az igazságügyminister lehet az, a ki nemcsak jogosítva, hanem kötelezve is van arra, hogy a megfelelő javaslatokat a törvényhozás számára elkészítse és azokért a felelősséget elvállalja?.. Mielőtt ennek, t. ház, elemzésébe belemennék, az ellen kell tiltakoznom, hogy a képviselő úr ezt Deák Ferencz nevével hozza összeköttetésbe, mert azt mondja: »azzal találkozunk, hogy Deák Ferencz az ő igazságügyministeri székében egy pillanatig sem tartotta kétségesnek azt, hogy ez a helyes elv.« A t. képviselő úr, mint remélem, be fogom bizonyítani, egy egészen áj elvet, állít fel a felelősségre vonatkozólag, a melyre bátran pátenst kérhet, mert nem ismerek államjogi írót és po lírikust, a ki a képviselő úrral ezen dicsőségben osztozni akarna. De egyre kérem: ne fűzze ezt Deák Ferencz nevéhez, ily furcsa bogarat Deák Ferencz soha sem mondott. Remete Géza: Legfeljebb Szilágyi! Szilágyi Besző igazságügyminister: Talán a képviselő úr tulni fogja, hogy állítása semmit sem ér bizonyíték nélkííí; ha ilyet mondtam, akkor Remete képviselő úr kötelessége azt bebizonyítani, ha pedig nem, akkor jó lesz ily félbeszakításoktól tartózkodni. (Helyeslés jobb felöl.) Nézzük meg, hogy a Deák Ferencz czége alatt hamisan árúit maximában mi van? Az első az, i. ház, hogyha az ember ezt úgy veszi, a mint mondva van, azt hiszem, hogy senki meg nem érti, mert erre áll a költő azon szava, hogy a mit meg nem ért a józan emberi ész, abból hiányzik egy: az értelem. Mert ugyan mi értelme van annak, hogy »a bírói hatalom állami felségjogából folyó kérdéseket tángáló tárgyakra nézve.« De nem kötöm magamat ezen szavakhoz, mert így, megvallom, nem bírnék velük tisztába jönni, hanem azon gondolathoz ... Polónyi Géza: Tehát arról, a miről nem beszéltem! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ha a képviselő úr be tudja bizonyítani, hogy ennek más értelme lehet, akkor ugyan hálás leszek, azon a téren is felveszem vele a harczot, de arról az oldalról ugyanaz az eszme, csakhogy jobban kifejtve, sokkal érthetőbben variáltatott, és a mi lényegében oda megy ki, hogy mihelyt a bírói functio anyagi vagy alaki jogszabályai alkotandók meg, tehát azon jogszabályok, a melyek szerint a bírói functiot gyakorolni kell, s azon formai jogszabályok, a melyeknek formái közt azt gyakorolni kell, mindig az igazságügyminister kötelessége az illető jogszabályokat kezdeményezni, azoknak tervezetét megállapítani. Ez a tétel hamis, az ily állítás a bírói functiora vonatkozott törvények tökéletes félreértéséből és abból származhatik, hogy a kérdésnek elemeit sem ismeri vagy ignorálja. Mert bírói hatalom vagy functio alatt a vitás jogügyek eldöntése értetik, de a t. képviselő úr abban a hitben van, hogy a bírói functio csak azon igazságügy körében érvényesül, mely az igazságügyminister igazgatása alá tartozik, holott mindenki tudja, a ki egy kissé az újabb legislatioval ismerős, hogy bírói functio a közigazgatási jogviszonyok körében is van, ott is van vitás jogügyek feletti bíráskodás. Saját törvényünk szerint a pénzügyi jogviszonyok felett is van bírói functio és bíráskodás, és jut-e eszébe azt mondani valakinek, hogy anyagi és alaki szabályok megalkotása, mindennemű javaslat kidolgozása, kezdeményezése és képviselete az igazságügyministerhez tartozik? Hiszen 81*