Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-195

1*6. ersKáfos ülés im&. áprillf ll>én, M*rd4k. erre egyszerűen alkalmaatatik az alkotmányosság ama elve, a melyet Polónyí Géza képviselő úrig senki »em vont kétségbe, hogy első sorban azon tárcza felelős feje van hivatva a kezdeményezésre is, a melynek körébe azon viszonyok igazgatása, végrehajtása, felügyelete és ellenőrzése tartozik. Az, a mit a képviselő úr állít, hogy úgy mondjam, culinarís felfogása a kérdésnek. Hiszen a képviselő úrnak azt is tudnia kell, hogy jelenlefri jogrendünk szerint az összes katonai büntető igazságszolgáltatás semmi tekintetben sem áll az igazságügyminister hatáskörében, hogy a katonai büntető igazságszolgáltatásnak, a mennyiben a közös hadsereg körében gyakoroltatik, a közös hadügyminister a felelős feje. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez a baj!) Azt mondják, ez a baj? de így van, és ha így van, hogy lehet azért, a mi a katonai igazságszolgáltatás körében történik, az igazságügyministert felelőssé tenni? Mert az igazságügyministert nem lehet megbízni azzal, hogy a közös hatóságok fölött felügyeletet, ellenőrzést és végrehajtást gyakoroljon, mert alkotmányunkban van egy tétel, mely azt mondja, hogy a közös ministerek a monarchia egyik vagy másik államának ügyeibe nem avatkozhatnak, sem az egyes államok ministerei a törvényben meghatározott eseteken kívül be nem avatkozhatnak közös ügyek igazgatásába, sem azokban jogot nem gyakorolhatnak. Minő tökéletes felforgatása a dolgoknak az, hogy a képviselő úr azt mondja, mert valami bírói functio és a bírói f'unetio gyakorlatát szabályozó anyagi vagy alaki jogszabály, eo ipso az igazságügyministert terheli az ő és kötelessége az összes kezdeményezés; ez, ismétlem, a bírói fnnctio fogalmának, törvényhozásunknak, intézményeinkben megtestesített mibenlétének teljes és tökéletes félreismerése. Tehát nem én állítok fel új theoriát, hanem a képviselő úr, és pedig olyat, a mely teljesen fonák, és a melyhez bajosan kap társat, a ki hozzácsatlakozzék. A képviselő úr végííl azt mondja, hogy Deák Ferencz ugyanazan az állásponton állott, midőn sürgette az ostromállapotról szóló törvénynek a házban való megalkotását. Ennek semmi köze ehhez az állításhoz, hiszen az ostromállapotról szóló törvény nem is katonai viszonyokat szabályoz. Polónyi Géza: Én is azt mondtam! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Hogyha akkor annak sürgetéséből a képviselő úr theoriáját állítja fel . . . Polónyi Géza: Azt is sürgettem! Szilágyi Dezső igazságügyminister: . . . abból semmi sem következik a képviselő úr álláspontjára nézve, valamint abból sem, hogy itt a katonai bíráskodásra, a katonai bíróságok hatáskörére vonatkozó javaslatokat egyszer az igazságügyminister, máskor az igazságügyminister és honvédelmi minister be nyújtotta, Mindez sem a kezdeményezési, sem az állapotokért való felelősséget nem szabályozza. De mi tulajdonképen a kérdés lényege? Az, hogy ki miért felelős, azt alkotmányunknak részint jogelvei, részint a képviseleti alkotmány maximái megszabják, az alól nemcsak hogy sohasem vontam ki magam, de egyenesen igényt veszek a magam számára e felelősségből. Ha azt mondom, hogy a javaslat előkészítő stádiumában arra szorítkozom, hogy megjelöljem azon szempontokat és elveket, a melyek megtestesítésétől függ az, hogy a javaslat elfogadását a a magyar kormánynak fogom-e ajánlani, fogom e annak védelmét és képviseletét itt a házban vinni, ha ebből a képviselő úr azt következteti, hogy én a felelősség alól magamat kivonom: az oly következtetés, a melyet Aristoteles óta semminemű' logikával nem lehet igazolni. Ezek azok, t. ház, a miket úgy a felelősségre nézve, mint azon vádra vonatkozólag, melyet a képviselő úr oly nagy bátran felhozott, elmondani akartam, és mindebből a t. ház azt a meggyőződéit merítheti, hogy vádaskodással föllépni igen könnyű, sokszor tetszetős és öblös szólamokba is lehet azt öltöztetni, hanem a parlamenti kormány és az alkotmánynak alapelveivel a felelősséget összhangba hozva kiterjeszteni: ehhez valamivel több kell, mint vádaskodási hajlam, ezt legalább is megkívánja a parlamentáris felelősség elemeinek ismeretét, és ha ez hiányzik, azt azntán semmivel sem lehet pótolni. Ez az, a mit a képviselő úrnak megjegyezni óhajtottam. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Polónyí Géza képviselő úr személyes kérdésben és félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítása czímén kér szót. (Malijuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Polónyi Géza.* T. ház! Mindenekelőtt megjegyzem s illetőleg tiszteletteljesen bejelentem, hogy személyes kérdés és félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása czímén kérek szót. Ez utóbbira nézve meg kell jegyeznem, hogy beszédemnek alig volt pontja, a melyet a t. minister úr alaposan és sikeresen félre ne magyarázott volna. Nagyon sokat kel lene tehát beszélnem, ha ezen a jogczímen a t. minister úr egész beszédét helyre akarnám igazítani; kijelentem azonban, hogy ezt tenni nem fogom. Első sorban örvendetesen eonstatálom a haladást a t. minister úrral szemben, a kinek ma már 24 órai gondolkodási időre volt szüksége, hogy a honvédparancsnokságok czíménél