Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-195

m Í», •rMAfM iHt IMt április If-én, Riérláá. azért azonban, a mire nézve sem a felügyelet, sem az ellenőrzés, sem a végrehajtás, sem az izgatás egy felelős orgánumnak a hatáskörébe nem tartozik, azokért, a mik ebben a körben történnek, öt felelőssé tenni, míg ha olyan szép, öblös frázisokban teszszük is, az illető alkotmányos maximák szerint nem lehet. Ez volt a hallatlan tan. De hozzátettem még egyebet is, t. képviselőház. Tudtam én, hogy élesesztí, a politikában, és az államjogban jártas ellenféllel állok szemközt, — bár megvallom, e részben csalódás ért, midőn beszédét olvastam, — hozzátettem, hogy az általános felelősség, a mely a parlamenti kormányforma maximái szerint a kormány minden tagját illeti, oly dolgokra nézve is, melyek tárczájához nem tartoznak, igen természetesen engem is teljes mértékben terhel ez is igen egysze tí és természetes; s azután alkalmaztam ezt mire? A katonai büntető eljárásra és katonai büntető törvénykönyvre, és azt mondom, hogy e tárgyakra nézve a törvényhozási jog a magyar országgyűlést illeti, de egyetlen magyar min isler sincs, a kinek az összes katonai igazságszolgáltatás tárczájához tartoznék, a kinek felügyelete, ellenőrzése alatt állana, melyre nézve a törvények végrehajtásával ő lenne megbízva. A honvédelmi minister nem, mert alatta csak a honvédelmi katonai igazságszolgáltatás áll, az igazságügyminister pedig épen nem, mert alatta semminemű ilyen hatóságok nem állanak, sem ily törvények végrehajtásával, kivéve, a melyek két oldalnak, civilis bíróságra is vonatkoznak, megbízva nincs. Már most a magyar országgyűlésen a kezdeményezési jog és kötelesség csak a magyar kormányt terheli, erre nézve azt mondom, hogy egyszerű elemi dolog, az, hogy ezekre az ügyekre nézve, — külön kiemeltem az anyagi és alaki büntető törvénykönyvet, — a kezdeményezési jog és kötelezettség a magyar kormányt illeti. Az azután beteő kérdés, hogy kit bíz meg a magyar kormány a javaslat előterjesztésével, és azután a házban és minden irányban való képviseletével; ez, mondom, belső dolog. Remete Géza: A belugyministert! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Elvárom és remélem, hogy Remete Géza képviselő úr majd behatóan ki fogja fejteni a helyesebb felelősséget. Remete Géza: Meg is fogom tenni! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nagyon szívesen fogom venni! Polóuyi képviselő úr nagyon téved, a midőn azt mondja, példákra hivatkozva, hogy így nem gondolkoztak sem az igazságügyministerek előttem, sem Deák Ferencz. Majd rájövök, hogy ő hogy gondolkozik, itt csak azt mondom, hogy ezek az elvek azok, a melyeket kifejtettem és azt is megmondtam, hogy a mely pillanatban ezen tárgyak felett a törvényhozás kezdeményezése munkálatba vétetik, azért én teljes felelősséggel tartozom. Es mi a kezdeményezés? Nem egyéb, mint megállapítása a javaslatba hozandó tervezetnek, annak előterjesztése és képviselete. No most már, t. ház, szeretném tudni, hogy mi van ezekben új, feltűnő, miben hárítottam el magamról a felelősséget *? Talán abban, hogy nem én dolgozom ki a javaslatot? Hiszen, hogy ki dolgozza ki a javaslatot, az hatodrangú dolog, Hiszen maga a képviselő úr nem is tudja, hogy azt a törvényjavaslatot, melyet Horváth Boldizsár terjesztett elő, hol dolgozták ki!" Polónyi Géza: Mi közöm hozzá? Szilágyi Dezső igazságügyminister: De a képviselő úr arra, mint correct példára hivatkozott, s most azt mondja, mi köze hozzá? Ha én valamire, mint correct példára hivatkozom, még ha a t. képviselő úr lép is fel vele, mégis csak jó valamit tudni a dolog eredetéről, mégis csak czélszeríí, hogy ily meglepetéseknek ne legyen kitéve a t. képviselő úr. (Derültség jobh felől.) A képviselő úr a legsajátságosabb közjogi felfogást tanúsítja. Egészen beleszokott már abba, hogy minden, a mi gyűlöletes, az közösügy. (Derültség a jobboldalon.) A miről kimondja, hogy közösügy, azt hiszi, hogy az már előre el van ítélve. Többek közt a következő luminosus okoskodással él. (Egy hang a szélső baloldalon: Milyen udvarias!) Kérem, én addig a határig vagyok udvarias, a meddig irántam a képviselő úr volt. Én nem a képviselő úrnak felelek; a mit polemizálok, azt tisztán alkalmazom, a mit irányomban alkalmazott, ha nem is megyek vele szemben addig, a meddig jogosított volnék, de arra nem Ítélhetem magamat, t. ház, ha valaki készakarva megragadja az alkalmat, hogy élesebb hangon szóljon, hogy én akkor fuvolaszerű hangon feleljek. (Élénk derültség jobb felöl.) Hát nézzük meg, t. ház, a képviselő úrnak úgynevezett közösügyi okoskodását. 0 ma is abból az illavai dologból és a börtönök őrzéséből közösügyet akar csinálni. Ez az okoskodás a következő: 1875-ben szintén benyújtották a törvényjavaslatot a katonai bíróságok hatásköréről; azt mondja: itt már eltértek, itt már egy megrovandó eljárást követtek, hogy (olvassa): »ezt nem maga Pauler nyújtotta be, hanem benyújtotta az akkori igazságügyminister a honvédelmi ministerrel együtt*. Megfordítva történt, t. ház! Szende nyújtotta be és hivatkozott Pauler ministerre, hogy annak beleegyezésével teszi. De ez mindegy. Tovább azt mondja (olvassa): »És jogtörténelrai előzményeink egész