Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-193

189. amatőr ítlés í8í*S. Ijirilis lü-én, kétfW, ÍÖÉ mondja, hogy megfosztották az egyévi Önkén­tessági kedvezménytől és szökésre kényszerí­tették. A hivatalos jelentés pedig ezeket mondja : (Olvassa.) »Graff Antal, m. k. miskolczi 10. gya­logezredben honvéd még besoroztatása előtt, vagyis 1891. évben a budapesti kir. törvény­széknél közokirat-hamisítás büntette, valamint kétrendbeli magánokirat-hamisítás miatt 8 havi börtönre ítéltetett és ezen elítélteted miatt vesz­tette el egyévi önkéntességi jogosultságát.* Ez kissé más színben mutatja a dolgot. (Derültség.) De menjünk át arra a kínzásra, a mely szö­késre kényszerítette: (Olvassa.) »A büntetés ki­állása után pedig 1892. augusztus hó 2-án Egerben, a m.kir. miskolczi 10. honvéd gyalog ezred 2. zászlóaljánál lévén tényleges szolgá­latban, a zászlóalj irodájában tanúja volt annak, a mint a hadnagy-kezelőtiszt egy honvéd zászló­aljküldöncznek oly utasítással adott át 83 frt 15 krt — egy, a kerületi egyenruházati egy­letnek ezímzett postautalvány kapcsán — hogy azt a postán adja föl. Röviden csak az történt, hogy ő jelen volt, utána ment, ezen szegény, szerencsétlen küldöncztől, azon ürügy alatt, hogy a kezelőtiszt visszakívánja a pénzt, elvette, avval polgári ruhát vett magának ért megszökött.« (Élénk derültség.) Hát kérem, itt van a marty­rium! (Élénk derültség és tetszés.) Van még több ilyen eset ig. De én kívá­natosnak tartanám, hogy az ellenzéki sajtó, bár egyáltalán nincs ellenvetésem arra, hogy osto­rozza az ostorozandőkat, ilyen valótlanságokat és ilyen gyűlöletet gerjesztő dolgokat ne hoz­zon fel, mert általános elv az, hogy a ki gyű­löletet; vet . . . Polónyi Géza: Haragot arat! B. Fejérváry Géza honvédelmi mi nister: Nem haragot, hanem megvetést arat. (Élénk tetszés jobb felől.) És itt kénytelen vagyok még egy esetet felhozni, (Halljuk! Halljuk!) nem kínzást, hanem egy más dolgot, a mely szintén komoly, és a mire nézve szintén figyelmeztetcndőnek tartom az ellenzéki sajtót, melyet a t. képviselő úr annyira pártfogásába vesz. T. i. nincs ugyan kezemnél, hanem a napokban történt, talán 6—8 napja, hogy a » Budapesti Hirlap« is közölt egy czikket, melyben ostorozza a közöä hadseregből a honvédséghez történő tiszti áthelyezéseket, s a többi között igen erősen kikel ezen tisztek ellen és mint hasznavehetetlen elemet jellemzi őket. Már engedelmet kérek, kénytelen vagyok az ilyenek ellen felszólalni. Tudom, hogy nem a törvényhozásban történt, hanem miután itt az ellenzéki sajtóról van szó, hát ezzel kapcsola­tosan hozom fel a dolgot, mert biztosíthatok mindenkit, hogy azon elem, mely a közös had­seregből átjön, egytől-egyig kitűnő tisztek­ből áll. Polónyi Géza: Csakhogy magyarul nem tudnak! B. Fejérváry Géza honvédelmi minis­ter: Bocsánatot kérek, tudn ik magyarul, mert a ki magyarul nem tud, az nem is vétetik át. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Manapság nem ott vagyunk, a hol voltunk 1868—69-ben, mikor a honvédség szerveztetett Akkor igenis, a régibb nevelési rendszernél fogva igen sok magyar em­ber volt, a ki kevéssé volt jártas a magyar nyelvben s akkor kénytelenek voltunk ezeket is átvenni, de ezek hamar beletalálták magukat a helyzetbe s ép oly jól beszélnek magyarul, ha nem is oly sokat és folyékonyan, mint Polónyi Géza képviselő úr. (Élénk derültség és tetszés jobb felöl.) Felpaiiaszoltatott a bánásmód a honvéd­tisztekkel szemben. Már bocsánatot kérek, én erről nem hallottam soha semmiféle panaszt; pedig higyjék meg az urak, nagyon jól vagyok informálva arról, a mi a honvédségnél történik. Ha valakinek van panasza, álljon elő, ne bújjon a t. képviselő úr háta mögé, hanem álljon elő férfiasan, mondja meg: uram, ez meg ez történt velem, (Mozgás a szélső balon.) akkor segíthetek, akkor, ha igaza van, nálunk minden embernek alkalom nyújtatik, hogy az elégtételt megkapja. {Ellenmondás a szélső balon. Úgy van! Úgy van! jobbról.) Bolgár Ferencz képviselő úr azt hozta fel, hogy a nyugdíjasok száma évről-évre emelkedik. Igaz, de az iránt a törvényhozásnak tisztában kellett lenni és tisztában is volt a honvédség felállítása alkalmával, hogy valamint a polgári hivataloknál, a honvédségnél is bizonyos idő múlva a nyugdijasok száma szaporodni fog egy bizonyos maximumig, a melynél meg fog állani, ha csak új hivatalok nem kreáltatnak, a minek következtében a nyugdíjasok száma ismét meg­szaporodnék. Ez egy igen természetes állapot s ezen segítem egyáltalában nem lehet. (Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő úr azt is indítványozza, hogy a közös hadseregbeli növeld ékben lévő 120 magyar alapítványi hely megszüntettessék, és hogy az erre fordított költséggel a Ludovika • Akadémiában, ha jól értettem, egy tiszti tan­folyam rendszeresítfcessék. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr tudja, hogy mekkora fedezet van a 120 magyar alapítványi helyre fölvéve; ez összeg évenkint körülbelül 63-68.000 forintot tesz ki, a szerint, a mint a növendékek alanta­sabb vagy magasabb osztályokba kerülnek. Méltóztassék megnézni, hogy mennyibe kerül a Ludovika-Akadémia fentartása, nem az államnak, mert a költség nagy része ismét megtérül az

Next

/
Oldalképek
Tartalom