Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-193

Í04 IS®, orsiágos Illeg 1S»8. április l<Mn, ktäfon. alapítványosok által, hanem egészben véve. Á Ludovika-Akadémia fentartása a költségvetés szerint 432.000 forintba kerííl. Itt azonban csak 34.000 forintról van szó ; hogy tehát mi ezen a pénzen egy másik akadémiát állítsunk fel, az teljesen lehetetlenség. (Felkiáltások a szélsőbalon: Adunk rá pénzt szivesín!) Kérem, az urak nagyon kegyesek, s én nagy köszönettel fogadom jóakaratukat, hogy arra pénzt akarnak adni. De méltóztassék a pénzügyminister úrtól megtudni, vájjon lehetséges-e ez? Hogyha a t. pénzügyminister úr ki fogja jelenteni, hogy lehetséges, akkor én ezt nagy köszönettel fogadom, de akkor higyjék el, hogy nemcsak ör.ök fogják megszavazni a többletet, hanem még sokkal inkább a t. háznak ezen oldala, (A jobboldalra mutat. Felkiáltások a szélsőbalon: Miért inkább?) vagy legalább is egyaránt szívesen. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Azt mondják a t. képviselő urak. és ezt több oldalról hallottam, és itt főleg Helfy képviselő úr méltóztatott engem nagyon kenetteljesen apostrophálni, hogy a legkisebb kritikát katonai ügyben már forradalmi törekvésnek bélyegezzük. Engedelmet kérek, ez nagy tévedés. Hiszen a magyar törvényhozásnak jogában áll a kalonai törvényjavaslatok fölött határozni; hiszen a javaslatokat azért hozzuk ide, hogy itt megvitattassanak, s ki-ki elmondja a maga nézetét; tehát mi nennsak hogy absolute rossz néven nem ve^zsziik, hanem még kérjük a kritikát. A mi talán sokaknak, a nemzet nagy részének, a higgadtan és komolyan gondolkozó elemnek nem tetszik, az az, hogy bizonyos irányban mindig túlkapnak. (Mozgás a szélsőbalon Igaz! Úgy van! jobb felől.) Addig, míg a tárgyalás higgadt és komoly, és tárgyilagos mederben folyik, senkinek a világon a kritika ellen nem lehet kifogása, mert mindenki tudja, hogy az ellenzéknek feladati! nem az, mindent, a mit eléje terjesztenek, megszavazni, hanem hivatása az, hogy a mennyire lehet, szigorú bírálat alá vegye a javaslatokat. Azt is hallottam többször hangsúlyozni, hogy deimnciáltatnak az urak, illetőleg az ellenzék. Már oio<t engedjék meg, az urak nagyon szeretnek úgy a régi időkre és a régi iratokra hivatkozni. Most azonban mások az idők, más a korszellem; és ha régebben denunciálásról beszéltek Magyarországon, — meglehet, hogy volt, meglehet, hogy neai volt, nem tudom, — ezt még lehet érteni, de mondják meg csak nekem a t. urak, mai napság, a korlátlan sajtószabadság idejében, a távírda, a telephon, a hírmondó idejében, (Derültség.) lehetséges e s van-e annak értelme, hogy valaki denunciálásról beszéljen? (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Ennek csakugyan nincs értelme, mert ma ki-ki nagyon jól tadja, hol, mi történik, és így e vád csakugyan teljesen alaptalan. (Tetszés jobb felől.) Nagy István t. képviselő úr a mellett, hogy — a mi nagyon természetes, — neki ment a honvédelmi ministernek, főleg két kérdést hozott fel. Az egyik megint a fekete-sárga lobogó, a másik a honvédtisztek leányaínak neveltetése és ellátása. Nézzük hát meg azt a fekete-sárga színt. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a fekete-sárga szín nem a királyi család színe, hanem az a vörös-fehér. Engedelmet kérek, de ez tévedés. A többi családtagoknak a színe igenis a vörös-fehér, ez kétséget nem szenved, de az uralkodó, azóta, hogy a német császárságról lemondott, 1804. óta, a maga saját színéül mindig a fekete-sárgát tartotta fenn. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mint császár!) Engedelmet kérek, lehet, hogy valamikor volt az császári szín, de 1804. óta az nem császári szín, hanem az uralkodó színe, és méltóztassék akármely államban nézni, ha az uralkodónak más SZÍDC van, természetesen ezt használják mindenütt. Helfy Inácz: Az osztrák uralkodónak, de nem a magyar királynak! B. Fejérváry Géza honvédelmi ministéri Engedelmet kérek, az uralkodó személyének a színe. Az uralkodó személyét pedig nem lehet megkülönböztetni, hogy osztrák császár vagy magyar király, ez az ő szeméélyének a színe! (Ellenmondások és zaj a bal és szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Gyalázat! Mozgás jobb felöl.) Azzal a »gyalázat« szóval ne méltóztassanak olyan bőkezűnek lenni! Itt a feketesárga színről egyáltalán csak annyiban van szó, hogy jelző lobogónak használtatik, semmi egyébről (Zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) mert egy és ugyanazon véderő alosztályainak különböző jelző lobogói nem lehetnek, mert ebből óriási conftisio támadna, s ezt talán az urak maguk sem akarják. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Van más szín is elég !) A mi p'ídig a honvédtisztek leányainak neveltetését és ellátását illeti, ezen nagyon humános javaslathoz a magam részéről a legszívesebben és nagy köszönöttel hozzájárulnák, ha lehetséges volna pénzügyileg. De bizony vannak nekünk még más igen sürgős és fontos szükségeink s ezért, bár remélem, hogy e kérdésre is rá fog kerülni a sor idővel, hanem most sajnálatomra időelőttinek kell azt jeleznem. Lits Gyula képviselő úr a bevándorlott zsidókról monda, hogy azok kivonják magukat a katonai kötelezettség alól. Én megengedem, hogy ebben van valami, de meg lehet győződve a képviselő úr, hogy ha tudomásomra jut egyik,