Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.
Ülésnapok - 1892-192
M2. országos RÍ és 1&$&. április 8-án, s«oi»b*to». m' sítása, és hígyje meg, hogy bármely államjogi viszonyt sokáig csakis a nemzet akaratával, érzületével, törekvésével lehet fentartani. A viszonynak, mely valamely állam szellemévél, nemzeti törekvésével ellenkezik, naponként egy nagy láneza szakad meg és meglazul, s a legkisebb nyomás esetében feltarthatlanűl megszűnik a kapcsolat. Az 1867 iki alapnak a nemzeti politikával való összhangba hozatala egyedüli biztosítéka az alap fentaríásának és a nemzet jövő fejlődésének, és azok, kik a nem zeti politikát a kiegyezési törvényekkel ellenkezőnek állítják, azok a kiegyezésnek szándékos, vagy öntudatlan ellenségei, azok a kiegyezési törvénynek sírásói. (Úgy van! Úgy van! a hal- » oldalon.) És, t. ház, azok, a kik a Derűset által I elismert vezér, — mert azt tagadni nem lehet, I hogy ma elismert vezére Apponyi a nemzetnek — \ gróf Apponyi elleni ellenszenvből az általa hirdetett nemzeti politikát, mint az 1867-iki alap megtámadását fogják fel és annak hirdetik fenn és lenn, azok ártanak magának a hatvanhetes alapnak, mert lehetetlenné akarják tenni Apponyit felfelé, de lehetetlenné fogják tenni lefelé magát a hatvanhetes alapot. (Ügy van! bal felől.) Mert, t. ház, a nemzet, mely öntudatra ébred, mely eszmékért lelkesül, egy ideig, néhány óráig békában tartható s elzárható azok érvényesítésétől, de arra sohasem lesz rábírható, hogy állami intézményei közt oly szerveket tűrjön meg, melyek nemzeti egységének, erejének s fejlődésének útját állják, s hogy a nemzet testéből kiszakítva idegen alapot és szellemet ápoljon. És hogyha, épen azon t. többség kelődében, melynek sorai köztíl a jelen országgyűlés megnyitása alkalmával a felirati vita rendjén az 1867: XII. törvényezikknek nemcsak alap,— hanem örök és megváltozhatlan törvény jellegét hirdették, hogyha, t. ház, ezen í. többség soraiból emelkednek fel azok, kik 1893-ban a kiegyezési törvény 26-ik évében, a 1867-es törvénynek a hadseregre vonatkozó intézkedéseit teljesen megakarják nyirbálni: ez, azt hiszem, mindnyájunkban méltó hazafias megütközést kelthet. (Úgy va-i! Úgy van! a baloldalon ) A 67: XII. tcz. 11. szakasza határozottan kimondja, hogy ő Felségének a hadügy körében való alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregre és így a magyar hadseregre, mint az összes hadsereg kiegészítő részére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el. Ugyanezen törvény 14. szakasza ismételten a magyar hadsereg egyes tagozatainak viszonyairól szól. Mármost méltóztassék összevetni ezekkel az 1867 : IX. és az 1868: XXVII. tczkkét, a melyek mindig magyar ezredekről és magyar csapatokról írnak; méltóztassék összehasonlítani a&1869.I.tczikkel, a mely ezíme szerint szintén a magyar sorhadí csapatokról szól; ha ezek mellett figyelembe méltóztatnak venni az 1889. törvényt is, a mely az 1869-iki törvény 11. és 14. §-ait változatlanul fentartja, akkor azt hiszem, hogy nem tehet ő arról az oldalról komolyan szemrehányást a nemzeti politika híveinek, hogy a magyar tisztképző akadémia sürgetése által a kiegyezési törvényen csorbát akarnak ütni, mert azon törvények szelleme, lényege és szavai világosan mondják, hogy a kiegyezési törvények és a kiegyezés alkalmával az azt megalkotó faktoroknak egyéb intentioja nem volt, mint az, hogy a hadseregnek Magyarországból nyert eontigense magyar szellemű maradjon. De t. ház, ha még figyelemmel méltóztatnak lenni arra is, hogy a véderőtörvények szerint a migyar hadsereg kiegészíttetik a közös hadsereg katonai tanintézeteiben kiképzett növendékek beosztása által, akkor jogosnak kell elismerniük a nemzeti politikának azon követelését, hogy a magyar hadseregnek azon kiegészítő része, a mely a tisztképző akadémiában nyerte nevelését, magyar szellemben és nyelvben oktattassék. És, t. ház, hogy ezen politika nem vezethet a tisztikar megoszlására, hogy a hözös hadsereg szelleme és védképessége ez által nem csökkennék, azt bővebben fejtegetni vem akarom, mert már 1881. november 15-én bebizonyította előttem Pulszky Ágost t. képviselőtársam, hogy a hadsereg szelleme és eve')e mindig nyerni fog az által, hogy a magyar tiszt mindig fog lelkesedni tudni, ha érezni fogja azt, a mit most nem érezhet, hogy t. i. ő hazájának és nemzetének, nem pedig egy fictiv, a nemzet testéből kiszakított intézménynek tagja. Már pedig, t. ház, a hadseregnek czélja és hivatása nem a békében, hanem a harczban keresendő, és lélektani igazság, és történelmi tanulság, főleg Magyarországra nézve, hogy a nemzeti érzelem és lelkesedés óriásokat teremtett, míg ellenben a nemzetből kiszakított csapattest bátran ment ugyan a halál elébe, de a győzelemért nem lelkesedett sohasem. (Úgy van! bal felől.) A míg a t. kormány és a t. többség az eddig vallott, az 1867 iki alapot kiforgató és ezen alapot az ország előtt gyűlöletessé tevő politikájától el nem tér; míg az 1867-iki alap szellemének valódi rendelkezéseit megvalósítani nem fogja; mig az 1867-iki alap kezelését oly irányban folytatja, hogy a nemzeti politika helyett nemzetellenes irány honosul meg; míg a kormányzati rendszert olykép fűzi tovább, mely szerint a véderő nem a nemzetben gyökerezik, nem a nemzettel és lelkesedésével nő össze, hanem a nemzet testéből kiszakított intézményt képez; míg politikája a nemzet törekvé-ieivel, lelkesedésével, szellemével nem, egyezik: add%
