Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-192

§g m. országos ülés 1898. a kormány működése iránt, mely a nemzetre és a véderőre egyenlően káros hatással van, bizalommal nem viseltethetünk. (Élénk helyeslés a bál- és szélső haloldalon.) Ezzel talán be is fejezhetném beszédemet, ha nem tartanám szükségesnek, hogy egy másik, magyar nemzeti szempontból, merern mondani, alkotmányjogi szempontból is nagyon fontos kérdéssel, a katonai büntető törvény és büntető eljárás kérdésével, nem részletesen ugyan, mert hisz Ugron Gábor t. képviselőtársam e részben majdnem minden felhozható érvet, talán az egy jogászi érv kivételével kifejtett, nem részletesen, hanem egyes nuance-okban foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk.') A magyar országgyűlésen 1868-ban megtörtént azon esetre vonatkozólag, hogy a katonai biróságokról szóló törvényjavaslatot az akkori igazságügyminister visszavonta, megjegyzem, hogy van még a magyar képviselőház előtt egy másik javaslat is í873-ból,.melyet Szende Béla, az akkori honvédelmi minister, az akkori igazságügyministerrel egyetértőleg terjesztett a ház elé, a mely akkor kiosztatott, kinyomatott és honvédelmi bizottsághoz is xítasíttatott, de a mely még ma is csak a tanulmányozás stádiumában van. Én Ugron Gábor t. képviselőtársamnak álláspontját, melyet a t. igazságügyminister úr is teljesen elfogadott, hogy t. i. a magyar állam souverJn joga az, hogy a katonai bűntetteké és bűnvádi eljárásra vonatkozó törvényhozási intézkedéseket megtegye, annyira kétségbevonhatatlannak és meg nem támadhatónak tartom, hogy magukban az alaptörvényekben is látom erre vonatkozólag a garantiákat, midőn az 1868. évi XL. és XL1 ik törvényezikkekben világosan ki van mondva, hogy az akkor, és sajnos ma is érvényben lévő katonai büntető törvény és bűnvádi eljárás a magyar törvényhozás további intézkedéséig hatályban marad. Már pedig, t. ház, ha a magyar államnak e részbeni souverain joga valaha kétségbe vonható lett volna, akkor bizonyára az 1868: XL. és XLI. tczbe nem engedték volna beezikkelyezni azokat az intézkedéseket, a melyek szerint a magyar törvényhozás egy Magyarországon nem érvényes büntető törvénynek és bűnvádi eljárási szabályoknak törvényerőt tulajdonít. De még egy további indokot is látok arra, hogy a magyar törvényhozás már komolyan foglalkozzék a katonai büntetőtörvény és bűnvádi eljárás kérdésével, és ne elégedjék meg azzal, a mit a t. igazságügyminister úr a maga álláspontjából talán helyesen, de igénytelen nézetem szerint legalább előttem érthetetlen módon felhozott, midőn egy törvényhozási actusra vonatkozólag megkülönböztetést tett az előkészítési és kezdeményezési stádium közt, azt hiszem, Április 8Jm, ssorobatot'. t, ház, eléggé megérett a dolog 1867 óta ; azt hiszem, hogy 1868-tól fogva, midőn az akkori kormány kijelentette, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv kérdésében további tanulmányozásra van szüksége, ezt a tanulmányozást máirégen megtehette. És különösen megérett a dolog az 1868 : VI. tcz. meghozatala óta, a midőn az általános védkötelezettség behozatott, és ma már alkotmányjogi kérdéssé vált ez, mert ma már minden állampolgárnak, a ki nem nyomorék, integritását és politikai függetlenségét támadhatja meg, és fenyegeti a katonai bűnvádi eljárás. Én, t. ház, a t. igazságügyminister úr által felhozott mindazon érveket, a katonai büntető törvénykönyv és eljárásra vonatkozó törvény megalkotását illetőleg ismerem. Közvetlen tudomásom van arról, hogy a magyar kormány részéről nemcsak a kezdeményezés, nemcsak az előkészítés tétetett meg, hanem majdnem a végbefejezés stádiumába jutott a kérdés, azonban, midőn talán a legutolsó nehézségek elhárítására a kormány feleletét megadta, akkor újabb és újabb nehézségek merültek fel, a melyek miatt az egész dolog megakadt. Nem értem a t. igazságügyminister úrnak a mai ülésen tett megkülönböztetéseit, az előkészítés és kezdeményezés fogalma között, nem értem, hogy mi a különbség egy törvényjavaslatra vonatkozólag, melylyel a törvényhozás foglalkozni akar, az előkészítés és kezdeményezés stádiumát illetőleg, s nem értem, hogy mikép érdekelhetné a törvényhozást az, hogy az igazságügyminister az előkészítés s kezdeményezés fogalmait miként értelmezi, mondom, habár ezt nem értem, lehet, felfogásomnak gyengesége miatt, de azt igenis tudom, hogy ezt a helyzetet nem lehet tovább tűrni, és ezt már azt hiszem a t. igazságügyminister úr is velünk egyetértőleg átérzi teljesen. Érzem azt, és nyíltan kijelentem, hogy a i. kormány hazafiúi kötelessége nyíltan eljárni és tiszta vizet önteni a pohárba; nyíltan megmondani a parlamentnek, hogy mi gátolja a kérdések megoldását, mert egyetlen magyar kormányról sem szabad feltételeznünk, hogy a rendelkezésére állott eszközök mellett 25 év nem lett volna elegendő ezen kérdés megoldására. Nem akarom, mert nem is szabad a hazafiságot a t. kormány tagjaival szemben kétségbevonni, de azt akarom állítani, hogy ma már a további hallgatás a magyar állampolgároknak alapjogait sérti meg, és akár a parlament, akár a kormány követ el mulasztást, ez mulasztás a nemzet alapjogaival szemben, és épen ezért tűrhetetlen is. (Helyeslés bal felől.) Ezért kérem erre a t. honvédelmi minister urat, habár azon sajátságos helyzetben vagyok, hogy ha a t. igazságügyminister úr álláspontjára helyezkedem,