Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-192

n l»t. o«íif«s Ölés 1101, iprfHi 8-áa, n*ombot«a. jövője csak gr. Apponyi Albert politikai működésében van biztosítva. De bocsánatot kérek, t. ház, ha talán unalmas lenne, de kívánom még folytatni a t. képviselő ár 12 év előtti beszéde reáolvasását. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Gr. Károlyi Gábor: Rendesen Pulszky beszédei unalmasak! Issekutz GyőZő (tovább olvassa): »Nemcsak a magyar tisztek szerfelett és aránytalanul csekély száma a hadseregben, nemcsak a magyar tanítványok csekély részvétele a hadsereg tan intézeteiben, hanem azon körülmény is, hogy a magyar korona országaiból belépő egy évi önkénteseknek csak negyede, míg a monarchia másik feléből belépőknek fele válik tisztté,« — azt hiszem, ez arány most sem változott, de menjüuk tovább, majd azt mondja a t. képviselő, hogy : »ez arra mutat, hogy mindazok részéről, kik a szolgálatot teljesítik, mindazok részéről, a kik előtt a szolgálat teljesíttetik, hiányzik valami, a mi az illetőket arra késztetné, hogy teljes mértékben feleljenek meg kötelességüknek. A hol pedig az ily valami hiányzik: ott ez múlhatlamíl pótlandó.* Majd Pulszky Ágost delegationalis tag így folytatja beszédút. (Halljuk! Halljuk! Olvassa); »Azért fektettünk részünkről az országgyűlésen igen nagy súlyt a magyar tiszti akadémia felállításának kérdésére. Elismerem, hogy itt a bizottságban is felemlíttettek ezen szempontok; de azt is el kell ismernünk, hogy a közös hadügyministerium részéről ezúttal még a kellő megértessél nem találkozunk.* Bocsánatot kérek, t. ház, ha még ezek az idézetek sem győzték meg az 1893-as Pulszky Gusztáv képviselő urat, most az 188l-es Pulszky Gusztáv képviselő úrnak a felfogását citálom. (Derültség bal felől. Halljuk!) Most jön, t ház, az, hogy miért kívánja Pulszky Gusztáv képviselő úr a magyar akadémiát, miért kívánjuk mi is a magyar akadémiát, miért nem lehetett vádolni Pulszky képviselő urat 1881-ben azzal, hogy meg akarja támadni a hadsereg egységét, miért nem lehet minket vádolni ezzel ma, miért várhatta meg jogosan Pulszky Gusztáv képviselő úrtól a ma gyár nemzet ezen álláspontját akkor, és miért várhatja meg ezen álláspontot tőlünk most. (Halljuk! Halljuk ! Olvassa) : »A közös hadiigyminister úr kifejtette azt, hogy hiszen a bécsújhelyi akadémiában van elég hely: tessék arról gondoskodni, hogy ezen helyek betöltve legyenek, és ha oly szükséglet állana elő, hogy még egy akadémia felállítása elkerülhetetlen, nem bánja, ha ez Magyarországon állíttatik fel. Engedelmet, de ez oly felelet, a mely mutatja, hogy a bizottságnak nem sikerült azon meggyőződést kelteni benne, hogy egy Magyarországon felállítandó akadémia nem csupán azon czélnak felel meg, a melynek a bécsújhelyi tesz eleget, hanem ezenkívül egy nagy társadalmi, egy nagy politikai czélnak is, mely egyszersmind a hadseregnek is társadalmi és politikai feladata is.« Tehát 1881 ben mondta ki Pulszky Ágost képviselő úr a deieeratio ülésén a leghatározottab kárhoztató ítéletét azon magatartás felett, a melyet 1893-ban a képviselőházban Pulszky Ágost képviselő úr kifejtett. (Derültség bal felől.) De, t. ház, Pulszky Ágost tovább folytatva beszédjét azt mondja: (Halljuk! Olvassa): »Merőben tévednek azok, kik azt hiszik, hogy e törekvés bármi tekintetben is ellentétben áíl a hadserek egységével és az erre vonatkozó törvényekkel és meggyőződéssel, vagy azon politikával, a melyet a magyar országgyűlésen a közjogi alf.pon álló párt eddig a hadsereg tekintetében feltüntetett. Ellenkezőleg, ez a törekvés az Í867 : XII. törvényczikkben találja gyökerét, és e talajból kiindulva, lehetséges a kérdésnek ily alakban való sürgetése. Épen az, hogy ezen talajról a nemzeti agitatio le ne vezettessék, hogy az ezen talajon megmaradjon, s hogy a nemzeti erők fejlesztése a hadsereg intézményének fejlődésével együtt tartson; teszi kívánatossá a magyar tiszti akadémia felállítását.« (Derültség bal felől) r És, t. képviselőház, — ez érdekes, — ezzel fejezi be a képviselő ár 1881-ben beszédét. hogy (Halljuk ! Olvassa): »Ez még nem az utolsó lépés, a melyet e tekintetében tehetünk, nem az utolsó perez, a melyben e kérdésről beszélünk, és nem az utolsó eszköz, a melyhez nyúlhatunk.* (Derültség bal felöl.) Már most, t. ház, az utolsó kérdést az utolsó eszközt, az utolsó perczet 1893-ban áprilisnak 6. napján találta meg Pulszky Ágost képviselő űr, a midőn megtámadja a nemzeti pártnak vezérét, gr. Apponyi Albertet azért, hogy ugyanazon hazafias ihlettől van áthatva, a melyet levetkőzni épen 12. évre volt szüksége Pulszky Ágost képviselő urnak. (Derültség bal felől) Véleményem szerint Pulszky Ágost képviselő úr teljesen nyitott ajtót tör be, és nyitott ajtót törnek be azon képviselő urak, a kik Apponyi Albert gróffal szemben az 1867-iki alapot akarják megvédelmezni. Felkérem a képviselő urat, hogyha csakugyan lelkesedik az 1867-iki közjogi alapért, hogyha átérzi hazájának szellemét, akkor ne foglaljon gr. Apponyi Albert ellenében állást, hanem mellette küldjön .... (Félkiáltások: Nem kell!) mert gr. Apponyi Albertnek minden szava, törekvése, gondolata nem egyéb-, mint ennek a közjogi alapnak a nemzet érzületével, szellemével, törekvésével való:. azono-