Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-177

gg 17?. orssságös ölés 1808. ntárezias 10-én, pétiteken. teljhatalommal igazgatom az ügyeket. (Felkiál­tások a szélső baloldalon: Pedig úgy van!) Bizony önhitté térnének a képviselő nrak, ha képes volnék azzá lenni. Mondom, hallottam, hogy én dobtam oda ezt a kérdést azért, hogy a volt ministerelnököt megbuktassam. A másik versio, hogy már a februáriusi rendeletet is azért sür­gettem, csináltam, hogy lehetetlenné tegyem az utánam következő kormány működését. Vajay István: Úgy van ! Úgy ! (Derültség a jobboldalon.) Tisza Kálmán: Azt mondták, t. ház, ez úgy van, pedig épen nem úgy van. Bátran me­rek hivatkozni mindenkire, hogy a mióta a szabadelvű párt kehelébe egyszerű közkatonának beálltam . . . (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Igen, igen, megengedem, hogy némelyek nem tudják azt felfogni, hogy valaki, a ki vezér volt, hűséges közkatona lehessen; de én tudok az lenni. (Éljenzés és felkiáltások Jobb felől: Úgy van! Úgy van!) Bátran merek mindenkire hivatkozni, hogy nem mindig az volt-e eljárásom azóta foly­tonosan, hogy utódjaimnak, ha megkerestek, véleményemet megmondtam, de senkire, sem mi­nistere, sem párttagokra a-t fel nem toltam. Arra pedig csakugyan semmi néven nevezendő okom nem volt, nem is tettem, hogy titkos út a kon t. barátom, a volt ministerelnök ellen töre­kedjem. Midőn már a párt kebelében ezen egyházi kérdések mindenki által szóba hozattak, apró kö­rökben sokszor magamra vontam a párttagok haragját, mert nem akartam nyilatkozni, és nem is nyilatkoztam mindaddig, míg először a volt ministerelnöknek egyenesen meg nem mondtam nézetemet. Hát ebben, hogy miféle alattomos utakon járás, titkos conspiratio van, azt én leg­alább nem tudom. Gr. Károlyi Gábor: Ön mindig egyenes úton jár! (Derültség a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán: A mi pedig a februári rendeletet illeti, arra nézve hivatkozhatom a kormánynak akármelyik tagjára, hogy nem én voltam, a ki azt initiálta, de igenis hozzájárul­tam egyikében azon utolsó ministeri tanácsok­nak, melyekben részt vettem, mert mihelyt egy­szer meggyőződtem, hogy a törvény végrehaj­tása másképen lehetetlen, nem volt szabad, ki­vált mint ministemek, megtagadni az eszközt attól, hogy a törvénynek érvény szereztessék. (Élénk tetszés és helyeslés jobb felöl.) Engem tehát semmiféle ilyen alattomos szándék semmi viszo­nyok közt nem vezethetett, mert, — a mint mondom — még csak nem is initiáltam a kér­dést. (Élénk tetszés jobb felől.) Gr. Károlyi Gábor: Ne compromittálja a liberalismust! Tisza Kálmán: Még csak egyet jegyzek meg ezen dolgokra vonatkozólag, mert köteles­ségem, ha már a túloldalról megtámadtattam, ezt is feltárni a t. ház kebelében. (Halljuk! Halljuk!) Mindnyájan hallottuk azt a lármát, mely egy félrevezetett igen tekintélyes férfiú által tápot nyert, hogy Komáromban történt a felekezeti háború megkezdése, (Élénk felkiáltások a szélsőbalon: Igaz!) a mi épen nem igaz. (Élénk helyeslés jobb felől.) Rendelkezésükre bocsáthatom az összes beszédeket, melyek azon jubileum alkalmával elmondattak, sőt még a felköszöntő­ket is, hogy lelnek-e abban egyetlen szót is, mely a felekezeteket bántaná, (Ellentmondások a bal- és szélsőbalon.) sőt nem lelnek-e számta­lanszor . . . Vajay István: Mindig a hegyniögieket szidták! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Tisza Kálmán: .... ismétlem, minden­kinek rendelkezésére bocsátom az illető beszé­deket, nem fognak azokban egyebet találni, mint a más felekezetek iránti tisztelet kifejezé­sét, sőt azok és a katholikus clerus hazafiságába és bölcseségébe vetett bizalom nyilvánúlását. (Igaz! Úgy van t jobb felöl. Ellenmondások a bal­és szélsőbalon.) De min lovagolnak odaát? Igaz, hogy a dunántúli püspök egy jelentésében, melyet egyházkerületéhez intézett, van egy pár szó, a mely nem hadüzenet ugyan, de a mely a fele­kezetek egy részét sértheti. De méltóztassanak ezt a jelentést összehasonlítani Schopper püspök és másoknak körleveleivel, melyek előbb jelentek meg .... (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Hosszantartó, nagy zaj és mozgás a bal- és szélső­bálon.) Gr. Károlyi Gábor: Ki nevezte ki Schop­pert ?! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Tisza Kálmán : .... és méltóztassék az­tán megítélni, hogy vájjon nem azon püspö­kök voltak-e a nyugtalanság felidézői, vagy pe­dig az a hónapokkal később más felekezet püspöke által tett egy pár megjegyzés. És azt is kénytelen vagyok constatálni, hogy akár he­lyes volt, akár nem, hogy Schopper püspökké neveztetett ki, e kinevezésben nekem semmi ré­szem nincs, mert őt vagy b. Sennyey kormánya neveztette ki, vagy talán még előbb nevezték ki, de mindenesetre régen püspök volt, mikor nekem az ilyen kinevezésekre befolyásom lehe­tett. Egyébiránt meglehet, hogy akkor is, mint ellenzéki ember, titkos hatalommal, úgy vezettem a kormány ügyeit, mint most rám fogják. (De­rültség és tetszés jobb felől.) Linder György: Már ez nem stílt el! (Zaj. Fölkiáltások jobb felől: Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán: T. ház! Én azt hiszem, hogy miután ritkán veszem igénybe a t. ház türelmét, és oly fokú provocatio után, a minő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom