Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-177
177. országos ülés 1888. ben részesültem, talán van jogom nekem is szólanom, (Élénk helyeslés. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) T. ház! Gr. Andrássy t. barátom által felhozott adatokhoz csak pár megjegyzést kívánok fűzni azon szempont megvilágítására, (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) hogy mennyire áll az, hogy a kötelező polgári házasság a közerkölcsökre romboló befolyással van. Vegyük a, nagy Németországot, ott a vadházasságok száma tetemesen csökkent. Vegyük csak a legpraegnansabb jelét az erkölcsös élet minőségének, a törvénytelen gyermekek számát, 1872 — 1875 közt, a mikor a kötelező polgári házasság Németország legnagyobb részében nem volt behozva, és csak kivételképen fordult elő: a törvénytelen gyermekek száma 9 százaléka volt az összes szülötteknek, 1879-ben ez a szám már leapadt 8 százalékra. Továbbá magában Berlinben, melyet nem csodálok, hogy idézett gr. Szapáry László. (Egy hang bal felöl: Conversationslexikonból!) Nem abból. Mert csakugyan sajnos, hogy ott az erkölcsi élet nagyon hanyatlott volt. Berlinben magában 1872—1875-ig 14 és 15 százalék volt az arányszám, azóta 12 —13 százalékra apadt, így van az Hamburgban, így van a többi nagyobb városokban. Ha tehát ez az eredmény, lehet-e azt mondani, hogy a polgári házasság a közerkölcsökre veszélyes? Ki lehetne még azt is mutatni, közerkölcs! és egyházi szempontokhói egyaránt, hogy azóta folyton szaporodik, úgy a templombajárók száma, mint azoké, kik magukat valamely felekezet kebelébe felvétették Mindez tehát nem azt bizonyítja, hogy az álta lános polgári házasság akár egyházi, akár erkölcsi tekintetből veszélythozó lenne, hanem azt, hogy a már meglevő bajok javítására, szolgál. (Helyeslés jobb felöl.) Igaz, Németországban az első évben nagy visszaesés volt. Mindazokat, kik iít e hazában a polgári házasság behozatala ellen azzal izgatnak, — nem e házban, hanem a hazában, — hogy ezáltal a házasság megszűnik házasság lenni, és hogy csak ideiglenes együttélés lesz s a többi, figyelmeztetem, hogy Németországban azon egyévi csökkenésnek oka épen az volt, hogy ott legnagyobb részben protestáns papok ugyanezt a húrt pengették a polgári házasság elfogadása előtt, és így ámították a saját fejével nem gondolkozó népet. De a mely perczben a nép meggyőződött, hogy ez csak ámítás, — beállott a haladás évről évre nagyobb mértékben. Jó volna tehát nálunk is, hogy ám kövessék meggyőződésüket azok is, a kik mellette, azok is, a kik ellene vannak a polgári házasságnak, de ily veszedelmes, az igazsággal homlokegyenest ellenkező állításokkal KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. X. KÖTET, márczías 10-én, pénteken. 39 ezentúl ne keltsenek izgalmat. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj jobb fcV'l.) Gr. Károlyi Gábor: Szegény polgári házasság! Már most nekem se kell, ha, ő védi. (Élénk derültség.) Tisza Kálmán: Nagyon sajnálom, ha a polgári házasság kérdése csak egy barátot is veszít, de mégsem hiszem, hogy az a polgári házasság gyászba borulna azért, hogy a képj viselő úr ellene van. Még egyszer ismételve, hogy tiltakozom a ; tegnap ellenem felhozott vádak ellen, az általam kifejtett alapon, azzal fejezem be beszédemet, hogy én az egyöntetű, mindenkire egyforma házassági jogot, s ennek betetőzéséül a kötelező polgári házasságot elfogadom, elfogadom, mint oly dolgot, mely felekezeti szempontból áldozat! tal jár, de a mely áldozatot meghozni kötelessége mindenkinek, bármely felekezethez tartozzék is. a ki elismeri annak igazságát, hogy mindenekelőtt a magyar állam érdekét és tekin1 télyét kell megvédeni. Különben, a költségI vetést elfogadom. (Ho-szaníirtó zajos helyeslés és ! éljenzés a jobboldalon) Hentaller Lajos jegyző: Babó Emil! Babó Emil: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a ! szélső baloldalon.) Midőn ezen vita folyamán fel j szólalok, előrebocsátom abbeli meggyőződésemet, miként én nem osztozom azok nézetébei), a kik azt tudják, hogy akár a kormány, akár pedig a parlamentben szereplő férfiaknak nem volna szabad vallásos meggyőződésüket nyilvánítani; sőt ellentétes én az ezzel ellenkezőleg magatartást nem tartom helyemek. Nem azért, mert ez vélekedésem szerint kétszintíség volna, úgy maga a vallás, valamint a haza irányában is (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Én alig egy éve, hogy vallási politikával foglalkozom, azonban a t. minister úr magatar| tását és működését hosszabb idő óta kísérem figyelemmel, és ez a magatartása, megvallom, reám azt a benyomást tette, hogy akkor, a mikor a minister úr sokszor ok és szükség nélkül i avatkozik bele az egyházi ügyekbe, és akkor, j mikor az egyházi ügyeket az egyedül kötelező állami törvények helyett nagybölcseségtí rendeleteivel akarja szabályozni s 'ténybg szabályozza is: (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) akkor teljes nyugodtsággal ismételhetné XIV. Lajosnak azt a mondását, hogy az állam én vagyok. Mert ha figyelemmel kísérjük a t. minister úr magatartását, ha figyelemmel olvassuk a vallási viták alatt előadott beszédeit, azokból egyéb se rí ki, m : nt az, hogy az állam ennek az egyháznak ezt megadja, ettől az állam ezt követeli, az állam ezt el nem nézheti, tehát úgy beszél, mintha az állam háta megett mindig egyetlen egy ember állana, és ezen ember személyében 12
