Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-176

176. országos ülés 1893. míircssins 9-én, csütörtökön. 59 erkölcsi rend, a mely büntetés terhe alatt parancsolja és megszabja az embernek nemcsak ténykedését, de hitét és m ggyőződését, az hivatkozhatik felsőbb rendeltetésre, és isteni eredetre, de egyre nem hivatkozhatik, és ez a liberalismus. (Helyeslés.) Én bámulom mindenütt, akkor is, mikor az országgyűlésen nem vagyok, a hit töprengéseit és aggályait; csodálkozni tudok még a fanatismuson is, de a szil badelvííség leple alé rejtőzött egyházi álláspont bennem mindig őszinte visszatetszést keltett. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ismétlem, hogy az 1868-íki törvényt nem azért vélem eltörlendőnek, mert az a szabadelvííséggel meg nem egyezik, hanem mert a felekezetek közti béke fentartására ma már nem alkalmas, és mert a harczot oly térre viszi, mely az állam győzelmével nem végződhetik. Ha az állam egyszer arra az álláspontra áll, hogy a vegyes házasságokból származó gyermekek vallására nézve a szülők vallási meggyőződése és ez által közvetve a felekezetek dogmái teljesen szabadon érvényesülnek, akkor ezt csak úgy teheti, ha ezzel egyidőben saját jogkörét kiegészíti, és a tőle idegen befolyásoktól megtisztítja. Az állam első feladata, hogy magának legalább is olyan mértékkel mérjen, mint mér másoknak; saját álláspontját tehát fel kell szabadítania, ha felszabadítja másokét. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Előttünk áll tehát a házasság államosításának kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Ma, a mikor mindenütt az egész müveit világon, Magyarországot és talán Oroszországot kivéve a polgári házasság egyik vagy másik formája be van hozva . . . (Égy hang jobb felől: Mindenütt megvannak a gyászos következményei!) ... azokat, kérem, tessék constatálni . .. mondom, ma, a mikor mindenütt be van hozva a polgári házasság, nem hiszem, hogy szükséges yolna untatni a házat, annak magyarázatával államjogi szempontból, hogy a házasságot a modern állam mindenütt a saját körébe tartozónak tekinti. (Igaz! Ügy van! jobb felöl.) A családjog képezi alapját minden jogéletnek. A család maga mintaképe minden emberi közösségnek. Vagyonjogi és számtalan egyéb szállal függ össze a házasság tartamával és hatályával. Ennek tudata annyira áthatotta az emberiséget, még az egyház leghatalmasabb idejében, akkor, midőn az egyház művelt hierarchiája, szemben a világi elem félbarbarismusával, az egyházat az erkölcsi és szellemi élet egyedüli őrévé és hivatott védőjévé tette, hogy még akkor sem tudott e szempontok elől elzárkózui. Ennek bizonyságát megtaláljuk a történelemben mindenütt. (Élénk tetszés.) Rómában, a hol az egyház egy teljesen kifejlett jogéletre talált, igen természetesen nem is törekedett a kánoni jog a versenyt a római joggal fölvenni, tisztán csak arra szorítkozott, hogy az ott talált kereteket keresztény szellemmel megtöltse. Később a viszonyok elvadúltával, a midőn pedig minden érdek a házasságnak a kánoni jog alapján való fejlődését kívánta, mert a kánoni jog képviselte a monogámiát, szemben a középkorban elterjedt polygámiával, a női méltóságnak biztosítását, szemben a házasság adás-vevési jellegével, a férjnek egyoldalú repudcálásával, akkor sem tudott az egyház elzárkózni a szempontok elől. Erre is igen sok péida van, de nem fogok sokat felhozni, kettőt azonban kell, hogy megemlítsek frappáns voltuknál fogva. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik, — s az nagyon ismeretes, — arra vonatkozik, hogy Szent-István királyunk számos törvényt hozott, a melyben nemcsak a világiak házasságáról, de még a püspökök és a papok házasságáról is intézkedett. A másik példa azon államra vonatkozik, a mely a keresztény szellem hatalmas nyilvánúlásának eredménye: a jeruzsálemi királyság, a hol pedig a dogmákkal szemben az constituáltatik, hogyha egy lovag a mohamedán hitre áttér, a felesége egy év és egy nap múlva új házasságra léphet. Tódor József: A tridenti zsinat eltörölte! Gr. Andrássy Tivadar: E két tényt azért említettem, mert ebből megnyugvást meríthetünk mi, kik a törvényjavaslatot, ha majd benyújtatik, megszavazzuk. Szt.-István és Bouillon Gottfried társaságában nem érezhetjük magunkat oly nagyon pogánynak még akkor sem, ha igen t. barátom Szápáry László, a mit igen sajnálok, bennünket elhagy. (Derültség jobb felől.) Ezt, tudom, hogy a tridenti zsinat megváltoztatta, és igaz, hogy a tridenti zsinat képezi tulajdonképeo a mai dogmák alapját, de mikor ezt tette, tette saját szavai szerint azért, hogy a clandestinitas-t meggátolja, és tette azért, mert az akkor fejlődésben levő polgári társadalom megkívánta a szolid alapokat, melyeket az akkori túlnyomókig védelmi szempontokból alakúit állam neki nyújtani képtelen volt. És ha erre szükség volt akkor, mikor az egyház képviselte a jogi egyöntetűséget, szemben az elaprózott állam jogával, mikor az egyház hierarchiája volt úgyszólván az egyedüli testület, mely erkölcsi tekintélylyel bírt, kérdem azt, hogy szükséges-e ezen álláspont, ezen czélszerííségi álláspont fentartása akkor, midőn az állam képviseli a jogi egyöntetűséget a számos felekezetekkel szemben, mikor hivatalnoki karában oly testület felett rendelkezik, mely műveltség tekintetében a vallások lelkészeivel egyenlő? (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) És ha a középkorban tűrhető volt ez az álláspont az egyházra nézve, kérdem: mi eltérés