Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-175
176. országos ülés 1898, mftrczius S-áu, Bzerdán, 45 nyiítan állást foglaltam. Különben az egyházpolitikai programm eme szabadelvű vonatkozásának egy sajátságos fátuma van. A receprióról azon dühösen nyilatkozó törvényhatóságok is mélyen hallgatnak, (Derültség a szélső hátoldalon ) a melyek a kormány kedvéért az ő politikája mellett nagy gyűléseket tartanak; eszükbe sem jut kijelenteni ez alkalommal, hogy ők a t. ministerelnök úrnak reeeptionalis politikáját is helyeslik, lelkesen üdvözlik, és ahhoz még lelkesebben csatlakoznak, (Tetszés bal felöl.) Nem szorul bővebb bizonyításra az sem, hogy az egyházpolitikai programm intézményei közül az állami anyakönyvvezetésre és a kötelező polgári házasságra Magyarországon nem volt, és nincs is szükség, és hogy ez irányban soha és semmi oldalról óhajnak kifejezés nem adatott. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Azt hiszem, hogy velem együtt igen sokan vannak meggyőződve az országban arról, hogy sokkal égetőbb szükség volna arra, hogy a törvényhozás abban az ezer községben népiskolákat állítson, a hol azok teljesen hiányzanak, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) és hogy azon költségek, a melyekbe ezen egyházpolitikai programm kerülni fog, ezen iskolákra fordíttassanak. (Tetszés bal felöl.) Mert hogy ez a politika igen költségesnek ígérkezik, és sokkal többe fog kerülni, mint ez az ezer népiskola, az a közel jövőben ki fog derülni, ha igaz, hogy a t. kormány az állami anyakönyvvezetésről szóló törvényjavaslatát csakugyan a közeljövőben be fogja, nyújtani. Természetesen én ezen ismeretlen javaslatról ezúttal nem nyilätkozhatoni, hanem legyen szabad már most egy aggályomnak kifejezést adnom. (HaVjuh! Halljuk!) Ha az állami anyakönyvvezetés a kötelező polgári házasság előtt fog életbe léptettetni, a mint tervezve v T an, mi történik a házasságok anyakönyvezésével, mintán a házasság kötéseinek formája azután is az marad, és tovább is a felekezeti lelkészek fogják azt érvényesen megkötni ? Az elkeresztelési rendelettel tett kísérletek után talán csak nem gondol komolyan arra a kormány, hogy ezen házasságok bejelentésére a polgári közeggel leendő közlés útján a lelkészeket sikerrel kötelezhetné, vagy oly bizonylat kiállítására szoríthatná, mely ezen anyakönyvezésre alkalmas? (Halljuk ! Halljuk!) Meggyőződésem ennélfogva az, hogy a házasságkötés bejelentésének minden secaturája ismét csupán a felekre fog hárulni, a kik valóban nem tehetnek arról, hogy az atyai kormány egykor egy elkeresztelési rendeletet zúdított a nyakukra. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az sem csekély probléma, ezen anyakönyvek vezetésére megbízható közegeket találni. Hiszen administrationknak egyáltalában, de különösen a községi administrationknak orvosolhatatlan baja az, ós fog még igen sokáig az lenni, hogy annak ellátására szükséges megbízható szakközegeket találni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Honnan fogják tehát venni ezen anyakönyvvezetőket egyáltalában, de különösen Erdély egy részében, és a felvidéken, a hol a községekben a papon kivfíl más intelligens ember nem is fordiil meg soha 1 ? Vagy pedig oly fizetéssel kell majd ezen állami anyakönyvvezetőket ellátni, a melyet azután az állam pénzügyi helyzete nem fog megbírni. Részben más szempontok szerint bírálandó el, t. ház, a kötelező polgári házasság. Mert a míg érteni tudom azt, hogy valaki az elkeresztelési rendelet által teremtett helyzetet az állami könyvvezetéssel orvosolhatni véli, addig a kötelező polgári házasságot illetőleg igazán nem bírom felfogni, hogy az és az elkeresztelési rendelet között minő kapcsolat van. Mindazáltal e kapcsolat egy sajátságos okoskodás révén komolyan állíttatik. Nevezetesen az mondatik, hogy miután azon ismeretes agitatiok többé nem a rendelet ellen, hanem az 1868 : LM. tcz. 12- §-a ellen irányultak, ennélfogva a felekezetek között megzavart béke helyreállítása szempontjából behozatik a polgári házasság. Tény az, hogy azok, a kik annak idején az elkeresztelési rendelet ellen agitáltak, miután e rendelet a törvényhozás által sanctionáltatott, a nélkül, hogy a lázadás bűnébe ne essenek, többé a rendelet ellen nem agitálhattak Kénytelenek voltak a törvény ellen fordulni, a mely a rendelet alapja és az ő bajuk kútforrása volt. Kérvényeikkel a ház elé járultak, de azok akkor figyelembe sem vétettek. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Es sajátságos, hogy míg két évvel azelőtt mereven visszaútasíttattak ezen kérvények, ma mint a kötelező polgári házasság egyik legerősebb indoka gyanánt szerepelnek. (Úgy van! a baloldalon.) Miért ma, s miért nem akkor, a mikor azokról a kérvényekről szó volt? Miért nem jutott akkor eszükbe, hogy e kérvények megtorlásaként szükség van a kötelező polgári házasságra ? (Helyeslés és tetszés bal felől.) Egyébiránt, t. ház, magam ií elismerek egy kapcsolatot az elkeresztelési rendelet és a polgári házasság között, és ez a kapcsolat abban áll, hogy az elkeresztelési rendelet is támadás volt a lelkiismereti szabadság ellen, a kötelező polgári házasság pedig támadás a felekezeti szabadság, és az állam egyik legerősebb felekezetének hitelvei ellen. (Úgy van ! bal felöl.) Én elismerem, hogy juthat egy állam azon politikai kényszerhelyzetbe, a midőn saját akaratát, polgárainak vallásos meggyőződése ellenére ha kell, érvényesítem köteles. Elismerem tehát,
