Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-175

44 175. országos ülés 181)3. m&rczins 8-án, szerdán. Győrffy Gyula: Igen, de ezen frázisokat nyíltan ki kell deríteni. (Helyeslés a baloldalon.) Hasonló államczélszerűségi kérdés a kötelező polgári házasság kérdése is, (Halljuk.>) melyet így fogtak fel mindenütt s így oldott meg minden állam nem elvi szempontból, hanem az állam érdeke szempontjából. Angliát, azt hiszem, csak elfogják ismerni liberális államnak, ott pedig nincs kötelező polgári házasság. Angliában 1836-ban szabályoztatván a házassági jogot, mely szerint az államvallás hívei köteleztetnek az illető templomban anglikán rítus szerint kötni meg a házasságot. A katholikusokra nézve meg van engedve, hogy saját felekezeti papjuk előtt, azon templomokban, a melyeket az állam ezen czélra kijelölt, kössék meg az érvényes házasságot, csupán arra kötelezvén őket, hogy ezt előzetesen a polgári közegnél jelentsék be, a ki erről bizonylatot állít ki, s a ki a templomban, a hol a copulatio végbemegy, megjelenik és arról jegyzőkönyvet vesz fel. (Halljuk! Halljuk!) Itt tehát az állam a házasságot nem köti meg, hanem csupán csak assistál. Ezenkívül Angliában, ideértve Skóeziát is, Irlandot is, van polgári házasság', a melyet polgári közegek előtt lehet megkötni. Ez a facult tiv polgári házasság. Amerikában, a mely democratikus állam, szintén nincsen kötelező polgári házasság, de van facaltativ, a melyet a békebíró előtt lehet megkötni. Ezenkívül meg lehet kötni minden felekezetű házasságot, ha az illető felekezet lelkésze erre polgári úton felhatalmaztatik. Dániában 1851-óta a dissidensek, a zsidók és keresztények kö ötti házasságra nézve van szükségbeli polgári házasság. Svédés Korvégországban 1873. óta a nem lutheránus felek házasságára nézve a király ad a papságnak esketési j<got, a mely ha egyszer megadatott, akkor ezen esketési joggal bíró felekezetek a házasságot saját egyházuk szertartásai szerint tartoznak megkötni. Ha azonban két oly fél akar házasságra lépni, a kik közül i. g\ik sem tartozik ilyen királyi joggal ellátott fehkezethez, akkor két eset lehetséges. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, ha mind a két fél ily felekezethez tartozik; a másik az, hogyha csak az egyik tartozik ily felekezethez. Az utóbbi esetben, ha az egyik fél valamely államilag szabadalmazott egyházhoz tartozik, akkor ezen egyház élőit kötheti a házasságot; az első eset1 en azonban köteles polgári hatóság előtt megkötni. Tehát ez sem kötelező polgári házasság. De felsorolhatnám valamennyi államot, és azt hiszem, nem is végeznék felesleges munkát annak bebizonyítására, hogy kötelező polgári házasság nincs a Német birodalomban sem, a hol különböző államok saját particularis jogaikkal élnek. De nincs kötelező polgári házasságSpanyolországban sem, a hol a katholikusok házasságára nézve csupán azt követeli az állam, hogy a megkötött házasságot ép úgy, mint Irlandban, a polgári anyakönyvvezetőnek jelentsék be. A kötelező polgári házasság, nem említve a dél-amerikai államokat, Hollandiát, Bajorországot, Badent, Francziaországban és Olaszországban van behozva, (Felkiáltások a jobboldalon: Hát Belgiumban?) és Belgiumban is. Ezen szemelvényekből is méltóztatik látni, hogy a kötelező polgári házasság ellen, vagy mellett az államok nem a szabadelvííség szempontjai szerint sorakoznak, mert hiszen a kötelező polgári házasság nincs meg sok oly államban, melyeket a szabadelvííség zászlóvivőinek kell elismernünk; másfelől pedig vannak olyan államok, melyekben a kötelező polgári házasság be van hozva, s a melyeket egyáltalán nem ismerhetünk el a szabadelvííség mintaképeinek, ilyen Belgium, és Poroszország. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De minek menjünk mi külföldi példák után, mikor itt van a t. igazságügyministerünk, a ki, midőn a házban ministeri székfoglaló beszédét tartotta, nem kevésbbé volt szabadelvű, mint ma. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis ez alkalommal kilátásba helyezte az általános polgári törvénykönyv eodificatioját, annak folyamán azt is megígérte, hogy abban a házassági jog egyöntetű szabályozását is keresztül fogja vinni. És daczára annak, hogy egykori elvtársai, és mások is erősen nógatták ez alkalommal közbeszólásokkal és beszédekben, vájjon nem tartaná e czélszerűnek a házassági jog egyöntetű szabályozását épen a kötelező polgári házasság alapján keresztülvinni? A t. igazságügyminister \\r tagadólag válaszolt. Nagy szerencséje a t. ministerelnök úrnak, hogy a t. igazságügyminisíer véletlenül nem serényebb codificator, (Derültség bál felől.) mert megtörténhetett volna igen könnyen, hogy codificáltatott volna az általános polgári törvénykönyv, és abban a házassági jog egyöntetűen szabályoztatott volna nem a kötelező polgári házasság alapján; és akkor a t. ministerelnök úr, hogy a kormány-buktató politikáját érvényesíthesse, más elvi differentiákat lett volna kénytelen keresni. (Élénk tetszés a baloldalon.) Ezek szerint a kormány egyházpolitikai programmjának csupán egyetlen szabadelvű része van, a melyet a zsidó receptio képvisel, és a melyről a bevett vallásfelekezetek mai rendszere mellett kénytelen vagyok elismerni, hogy az csakugyan a liberalismus kérdése. De ezt nemcsak ma ismerem el, hanem első voltam a házban, a ki már a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával a zsidó receptio mellett itt