Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-175

175, országos Illés 1888. márezitis 8-áu, szerdán. 43 és egyenesen felhívta a t. ministerelnök urat, hogy ismertesse meg velünk ezen személyi motívumokat. Ezen felhívásban expressis verbis ki van mondva, hogy ezen kormányválságnak személyi motívumok is képezték alapját. Mindazonáltal a t. ministerelnök úr, az ezen felhívásra adott válaszában azzal akarta a jogosultságot elvitatni, hogy valaki a kormányválságnál előfordult személyi motívumok ismeretét követelhesse, mert a ministerelnök úr szerint azok, mint a kormányválság indoka, itt a házban fel nem hozattak. Pedig, a mint szerencsém volt említeni, Beőthy Ákos felhívásában épen ez volt a kormányválság indokául felhozva. Válasza további folyamán a t. ministerelnök in- megen gedte, hogy a személyi motívumok mellesleg gyakorolhattak befolyást valakinek egyéni elhatározására ; tehát voltak személyes motívumok. Megengedte azt is, hogy azoknak a kormányválságnál lehetett szerepük, csupán csak azt vitatta el, hogy döntő szerepük lett volna. Nos, t. ház, a kérdés ezzel szerintem tisztázva nincs. Nekünk ismernünk kell ezen személyi motívumokat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) E tekintetben részemről egyelőre csak azt jegyzem meg, hogy miután a t. ministerelnök úr maga ezen válaszában beismerte, hogy személyi motívumok csakugyan forogtak fenn, már azután annak a bírálatára, hogy ezen személyi motívumok a válságnál minő befolyást gyakoroltak, mindenkit illetékesnek tartok, egyedül a t. ministerelnök urat nem, a ki ezt a válságot előidézte. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Van azonban még egy eontroversia, melyet a t. ministerelnök úr nemrég, hétfői másodszori felszólalásában felállított, (Halljuk! Halljuk!) a mennyiben akkor a következőket mondta: (olvassa) »És igaza van Apponyi Albert t. képviselő úrnak, hogy tnlajdonképen semmi szükség sem lett volna arra, hogy mi ez elvi jóváhagyást előre is proklamáljuk; ezt a felhatalmazást talán külön nem is kértük volna, tán nem is éltünk volna vele, ha az egész vonalon a nemtelen fegyverekkel is nem kellene megküzdenünk, nem itt a házban, ismétlem, nem itt a házban, ne igyekezzék a közbeszóló iir ezt belemagyarázni szavaimba; ha egy oly küzdelemmel nem találkoztunk volna, a mely nem átall minden tényezőt belevonni abba, hogy azt ellenünk fegyverbe hozza, mely nem átallja még a fejedelem személyét sem belevonni, minth i cs k kelletlenül adott volna megbízást arra, hogy ideig-óráig szerepelj ünk.« Itt, t. ház, mindenekelőtt constatálni vagyok bátor azon tényt, hogy mielőtt a t. ministerelnök úr a házban az egyházpolitikái program™ mot megismertette, ebben az országban soha és senki részéről nemcsak hogy támadás nem intéz tetett a t. ministerelnök úr politikája ellen, (Úgy van! JJgy van! a szélsőbalon.) de még csak szó sem volt róla, mert hiszen senki nem is ismerte; tehát sem nemtelen, sem semminemű más fegyverekkel az ellen nem küzdöttek. (JJgy van! a baloldalon.) A t. ministerelnök úr maga világosítsa fel a ház előtt azt is, hogy tehát tulajdonképen előre látta-e ezeket a fegyvereket, a midőn ő Felségétől az elvi kijelentésre az ezen fegyverek elleni védelem szempontjából engedélyt kérni méltóztatott, vagy az ő politikai éles érzéke súgta e meg, hogy ezek a támadások majd befognak következni? (Élénk tetszés a baloldalon.) Mert a mikor kikérte ezt az elvi kijelentésre való engedélyt, —- ismétlem, — egyházpolitikai programmjáról még szó sem volt ebben az országban. (Igaz! úgy van! a baloldalon.) Már most vagy azért kérte ki a t. ministerelnök úr ezen engedélyt, hogy a támadások ellen védekezzék, a mi nem volt való, vagy pedig kikérte más okokból, a melyeket most ezeknek akar supponálui. (Halljuk! Halljuk!) Ezek az ellentétek, i. ministerelnök úr, mindenesetre érdemesek arra, ! ogy tisztáztaasanak. Meg vagyok győződve és reménylem is, hogy ezt a t. ministerelnök úr mindnyájunk közmegelégedésére, fogja is tisztázni, de ismétlem, hogy az elvi és morális jogosultság szempontjából ezen ellentéteket kiegyenlíteni okvetetlenül kötelessége is. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen előzetes kitérés után bátor leszek azon egyházpolitikai programra bírálatára áttérni, a mely a t. kormány létjogának egyetlen alapja, (Halljuk! Halljuk!) és a mely a t. szabadelvüpárt változatos liberalismusának követelményeként (Derültség és tetszés a szélső balon.) állami anyakönyvezetés, kötelező polgári házasság, és zsidó receptio intézményeivel akarja e nemzetet, boldogítani. (Halljuk! Halljuk!) Végezzünk mindjárt ezen egyházpolitikai programra liberalizmusával. (Halljuk! Halljuk/) Az anyakönyvek államosítása sehol a világon elvi kérdésnek nem tekintetett, nálunk sem. Allamczélszerűségi kérdés volt az akkor is, mikor az állam a felekezetek által vezetett anyakönyveket acceptált i ; áll unczélszerííségi kérdés akkor is, midőn az állam ezen anyakönyveket a saját kezébe veszi, (úgy van! a baloldalon) De constatálom: az államnak ezt a jogát soha senki a világon kétségbe nem vonta. (JJg i van! a baloldalon.) Annak érvényesítése végett sem másutt, sem nálunk, nem ozorúltak a liberalizmus védőszárnyaira. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ivánka Oszkár: Csak frázisokkal élnek! 6*