Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-175

3g 1?5. országos ülés 1898. márczlus 8-án, szerdán. szőr, hogy b. Kemény indítványa már el lévén fogadva, lehetetlen elfogadni az enyémet. Bocsánatot kérek, ez nem áll, mert a?: én indítványom elfogadása által a másik tárgytalanná válnék. A másik ellenvetése az, hogy itt a képviselők részére egy kivétel állapíttatnék meg. Ez sem áll. Sőt ellenkezőleg a képviselői tiszteletdíj mostani lefoglalhatósága, mely meg van engedve, volt a kivétel a végrehajtási törvényben; tessék elolvasni annak 60. § át. Ez, bocsánatot kérek, tiszteletdíj. Mutnssák meg rekera jogász uraira, (Nagy derültség.) hogy a végrehajtási törvény szerint lefoglalható e a tiszteletdíj ? Ha lefoglalható, akkor ám foglalják le, de ha nem, akkor önök itt egy kivételt tesznek, vagy akkor egy új törvényt kell alkotni, hogy az lefoglalható legyen, mert különben a bírák szabad akaratától. és appretiatiojától fog függni, vájjon lefoglalható e vagy sem? Én ezt a jogászi felfogást, ezeket a nagy csűrés-csavarásokat igazán csodálom, ehhez tanúi mány kell, ezt minden ember nem tudja megtenni. (Derű tsrg.) De ez többet nem ér, mintha egy tenorista kivágja a magas C-t. (Derültség.) Ez csak épen olyan. De t. ház, én itt közjogi dolgot is hozok fel, noha nem vagyok jogász. (Halljuk! Ralijuk!) A törvényhozásnak két factora van. Az egyik a korona: az ő tiszteletdíját, civillistáját, nem tudom, le lehet-e foglalni, de azt hiszem, nem lehet. Thaly Kálmán: Nem bizony! A Milánét lefoglalták volna! (Derültség a szélsőbalon.) Gr. Károlyi Gábor: Én nem tudom, feleljenek rá. (Élénk derültség.) T. ház, én ezzel csak azt akarom mondani, hogy megmaradok álláspontomnál. Ezt a tiszteletdíjat én nem a képviselő tulajdonának tekintem, hanem a kerületének, ad hoc a kerület képviseletére adott összegnek, melyet különbea 1848. előtt in natura is adhattak, ma is adhatnának, ha akarnák : Cook-fé.e bonokban, (Derültség.) lakásban, korcsmai bonokban stb. (Derültség a szélsőbalon.) és akkor nem lehetne lefoglalni. (Derültség.) Én tehát csak arra kérem a f

. házat, függetlenítse magát legalább ilyen mellékes kérdésekben attól a magas jogászi szemponttól, és egyszerű, józan laicus észszel az igazság és méltányosság szempontjából óvja meg a kerületek képviseletének függetlenségét. (Élénk helyeslések.) Bernáth Dezső jegyző: Polónyi Géza! Polóliyi Géza: T. ház! Én a magam részéről kénytelen vagyok igen t. barátom, és képviselőtársam gr. Károlyi Gábor előterjesztésére pár rövid riposzttal szolgálni, mintán azon helyzetben vagyok, hogy jogász is vagyok, az igazságügyi bizottságnak is ti.gja vagyok. Hozzá teszem, hogy ezen kérdésben nem tarloztam a többség véleményéhez, tehát nem egészen az én véleményem desavouálásával találkoztam, hanem azért van megjegyzésem első sorban a t. képviselő úrral szemben. Ő ugyanis abban a véleményben van, hogy a mostani törvény szerint ez a tiszteletdíj, ha positiv intézkedések nem hozatnának, nem volna lefoglalható. Erre csak azt mondom, hogy látszik, hogy a t. képviselő úr nem jogász . . . Gr. Károlyi Gábor: Hisz azt megmondtam! (Elénk derültség.) Polónyi Géza: . . . mert a végrehajtási törvény világosan megmondja, méltóztassék elolvasni annak 62. § át, mely a napidíjak mentes sége alól kivételképen világosan elrendeli, hogy a képviselői napidíjak pedig lefoglalhatok; mivel pedig a jelenleg szőnyegen levő törvényjavaslatban világosan ki van mondva az, hogy a tiszteletdíj helyettesíti a napidíjat, nem lehet bíró, ki az iránt kétségben legyen, hogy ezt lefoglalni lehet, mert a törvény világosan intézkedik. A másik dolog, a mire megjegyzést akarok tenni t. barátomnak, ez: A socialis téren az ítélet kimondásában legyünk egy kissé tartózkodók, de ha már feltálaljak az igazságokat, akkor le^yen^k azok teljesek, t. képviselőhá:',. Ha valaki jónak látja a jogászokat a kártyások után felsorolni, az legalább ne feledje el azt, hogy Magyarország társadalmi osztályaiban van még egy qualifkatio, és ez a mágnási osztály, a mely legalább is annyi kárt tett Magyarországnak, mint a jogászok, az igazságügynek. Gr. Károlyi Gábor: Hozzájárulok! (Nagy derültség.) Polónyi Géza: A mi már most a szíinyegen levő tárgyat illeti, nem vagyok jogosítva az igazságügyi bizottságot védelmezni, de ha nyilt ülésben az mondatik, hogy »az igazságügyi bizottság véleményére nem adok semmit«, ehhez joga van minden képviselőnek, de vice versa az igazságügyi bizottságnak talán mégis kötelessége, hogy, midőn a házszabályok értelmében mint szak véleményező testület inegh illgattatik, a törvényhozásnak véleményét megadja, s akkor azután valószínűleg az le^z a consequentia, hogy ép oly keveset ad a bizottság is annak a véleményére, a ki semmit sem ad a bizottság véleményére. Tartózkodjunk tehát attól, hogy ily megrovással illessünk egy bizottságot, a midőn kötelességét teljesítette, csak azért, mert annak tagjai jogászok. A mi magát a kérdést illeti, csak röviden szólok hozz'i. A magam véleményét elmondottam úgy itt a képviselőházban, mint a bizottságban, s azt abban reassumálom röviden, hogy