Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-188

402 188. országos ülés 1898. máreílus 2á-én, pénteicn. az alkalmat, hogy az igazságügyminister úr imént elhangzott beszédének egy tételére válaszoljak, és az ellen tiltakozzam. Ugyanis az igazságügyminister úr azt mondotta, hogy a katonai bíráskodás, a katonai igazságszolgáltatás, és a katonai büntető törvénykönyv és büntető eljárás meghozatala tárgyában ő nem több, mint egyszerű jogtanácsos. Szilágyi Dezső igazságügyminister: A kezdeményezésben ! Ugron Gábor: Magyarországnak souverenitása az igazságügy terén, még hogyha az igazságszolgáltatás katonák fölött gyakorlandó is, kétségbevonhatatlan, melyet eddig még senki meg nem támadott. Ha a tények és események el is vonták az alkalmat attól, hogy Magyarország e téren teljes, független souverain jogát gyakorolja, azért azt nem lehet elhallgatni a magyar törvényhozás termében, hogy épen a kormány egy tagja jelentse ki, hogy őt e kérdésben egyszerű tanácsosnak kell tekinteni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Magyarország a katonai büntetőtörvényeket, és a büntető eljárást szabad elhatározásából akkor, a mikor tetszik, változtathatja meg. Ez kétségbevonhatatlan joga Magyarországnak, a melyet senki által elvitatni, elejteni nem engedhetünk, hanem föntartjuk azt és ezért, midőn kijelentem, hogy e kérdésre a honvédelmi ministeri tárcza költségvetésének tárgyalásánál részletesen vissza fogok térni, tiltakozom az igazságügyminister úr előbbi nyilatkozata ellen. (Elérik helyeslés a szélső bálolda Ion.) Ha bárki is kétségbevonná Magyarország e jogát, hivatkozom a háznak 1868. évi 335. és 336-iki üléseiben folytatott tárgyalásaira, a mikor Horváth Boldizsár, Magyarország új alkotmányosságának első igazságügyministere a katonai bíráskodás rendezéséről egy törvényjavaslatot nyújtott be, a melynek benyújtását nem kisérte Ausztriában hasonló törvényjavaslatnak benyújtása. Az a törvényjavaslat itt a házban tárgyaltatott, s épen azért, mert a szabadság követelményeinek és a polgárok jogbiztonságának teljesen meg nem felelt, itt a házban erősen megtámadtatván, Perczel Mór képviselő indítványára, Deák Ferencz hozzájárulásával az akkori igazságügyminister által két napi tárgyalás után visszavétetett. Ha valaki e tárgyalásokba beletekint, Magyarország souverain jo gának alkalmazásáról fog meggyőződni. Magyarország souverenitását e téren megcsonkítani nem engedhetjük: ezért kérem a t. házat, fogadja el felszólalásomat, mert én az igazságügyminister úr által elfoglalt álláspontot Magyal ország méltóságával összeegyeztethetőnek nem tartom (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Nagyon felesleges volt itt Magyaország méltóságát és jogait védeni, mert azok meg nem támadtattak. (Élénk helyeslés jobb felől.) Én egyszerűen csak azt mondtam, hogy az összes katonai igazságszolgáltatás sem felügyelet, sem ellenőrzés tekintetében az én körömhöz nem tartozik. Ha tehát a képviselő urak sürgetik a katonai igazságszolgáltatásra vonatkozó intézkedéseket, nem hozzám kell első sorban fordulni, a kinek ressortjához nem tartozik, hanem ahhoz, a ki a katonai igazságszolgáltatás tekintetében az alkotmányos testületeknek felelős, mert az ő administratioja és felügyelete alatt áll. A mit mondtam azzal, hogy a katonai igazságszolgálta tás körébe eső törvények megalkotása ezt az országgyűlést illeti, hogy itt más, mint a magyar kormány nem kezdeményezhet, ez elemi dolog, ez az a mit mondtam. (Helyeslés jobb felől. Élénk félkiíltások a szélső baloldalon: Ki az?!) De igenis, a dolog természete magával hozza, hogy a mint a törvényjavaslat megállapíttatik, és a ház felhívatik arra, hogy törvényt alkosson, akkor előáll az én felelősségem, mert ilyen törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni csak az én hozzájárulásommal lehet. Nem azt mondtam tehát, hogy Magyarországnak nincs e tekintetben törvényhozási joga, vagy a magyar kormánynak nincs beleszólása, hanem egyszerűen arra figyelmeztettem, hogyha sürgetéssel állnak elő, első sorban és mindig ahhoz forduljanak, a ki a katonai büntető igazságszolgáltatásra felügyel, és azért felelős, nem pedig ahhoz, a kinek ez sem felügyelete, sem ellenőrzése alatt nem áll. Ennélfogva arra, hogy mi jog illeti Magyarországot és a magyar kormányt, én absolute ki nem terjeszkedtem. Egyébiránt, ha valaki ezt tudni akarja, méltóztassék a törvénykönyvet megnézni: abból meg fogja tudni, kit és kiket illet erre nézve első sorban a felügyelet és ellenőrzés joga. (Helyeslés jobb felől.) Igen szívesen megengedem, hogy itt felszólalni lehessen, de hogy én nyilatkozatom által az ország jogát, a törvényhozás jogkörét, vagy csak a magyar kormány jogkörét bármi tekintetben csorbítottam, vagy elhomályosítottam volna, ily imputatiot el nem fogadhatok, és ennélfogva ennek az óvásnak semminemű alapja nincs. (Élénk helyeslés jobb felől.) Bernáth Dezső jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Nem akarok ebbe a lefolyt incidensbe avatkozni, mert természetesnek tartom, hogy mindenki saját szavainak legcorrectebb interpretora. Az az interpretatio, a mit az igen t. igazságügyminister úr e tekintetben adott, teljesen kizárja azt, mintha Ő Magyarország valamely jogáról szándékozott volna lemondani. Interpretatioját tehát elfogadom. Azon felhívásra, a mit az igazságügyminis-