Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-185

SÍO 188. orssftgftg Még IBS*, maradna 3i-*n, kedden. sok: XIX. fejezet, 28. ezím. Rendes bevételek: VIII. fejezet, 21. czím. Kiadás 273.176 frt. Elnök í Megszavaztatik. Az előadó úr kíván szólani. Dániel Ernő előadó: T.házíA 27. és 28. czímek közt a pénzügyi bizottság nevében ajánlom, liogy az átruházási jog inegadassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? E szerint a 27—28. czímek közt az átruházási jog megadatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .Bevétel 82 250 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). Népnevelés. Rendes kiadások: XIX. fejezet, 29 czím. Rendes bevételek: VIII. fejezet, 22' czím. Kiadás 1,673.492 frt. Elnök." Kíván valaki szólani? Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Gróf S ztáray István! Gr. Sztáray István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Következetes akarok, magamhoz maradni, midőn e tételnél felszólalok. Azt ígértem ugyanis a t. háznak, hogy én a felvidék érdekében minden alkalmat fel fogok használni arra nézve, hogy úgy az anyagi, mint azon morális okok, a melyek az amerikai kivándorlást előidézik, megszüntettessenek, s ehhez magam részéről felszólalásommal is hozzá kívánok járulni, hogy a magas kormány támogatását kieszközöljem. Azt hiszem, jó alapon állok, midiin azt mondom, nogy nem magának a ténynek, de az okoknak meggátíása végett absolute szükséges, hogy az egész kormány, az egész kabinet solidarisan erre a czéíra közreműködjék, mert mit ér az, hogyha csak egy, vagy két minister úr fog jóindulattal, és munkásságával közreműködni ? az a sikert nem fogja biztosítani. Az összes kabinet czélirányos, öntudatos és határozott munkálkodásától lehet csak a sikert feltételezni, csak ez biztosítja a ezélt. Az eddigi felszólalásokból a t. ház már ismeri azon morális veszélyeket, melyek hazánkat és különösen a felvidéket az amerikai kivándorlás által fenyegetik. Eltekintve az anarehisttcus és socialisticus tanok elhintésétől, a melyek hazánk bizonyos vidékein elég jó talajra, sőt visszhangra is találtak, különösen a russophili'-mus és panslavismus az, mely reánk nézve a legnagyobb veszedelmet rejti magában. Erre jó eleve figyelmeztettek bennünket képviselőtársaink közül néhányan; én is óva intettem, és emeltem fel szavamat épen ezzel a veszélylyel szemben, a mely veszély annál nagyobb, inert a felvidék szláv ajkú népeinél egyrészt a faj rokonság, másrészt a nyelv hasonlatossága folytán meglehetősen nagy a hajlam erre. Itt kell tehát a harczot megküzdeni, itt kell erélyesen közbelépnünk. Midőn én az amerikai kivándorlás tényét kárhoztattam és perhorrescáltam, ennek eredményeként az anyagi jólétnek emelkedését üdvözöltem, és ezen jólét következtében, a mit én a civilisatio egyik főfeltételének tarfok, természetesen az eszmék gazdagodását is előhoztam: akkor már egyszersmind figyelmeztettem is erre a t. házat, \ mert csakis a materiális jólét mozdt'hatja el a civilisatiot, ott, a hol betevő falatja sincsen az illetőnek; ott, a hol az illetőnek minden ideje csakis a materialis munkára szorítkozik: ott lehetetlen ennek szellemi munkával is foglalkoznia, lehetetlen a léleknemesítést szellemi munkával is táplálni. Midőn az amerikai kivándorlás a jólétet magasabb fokra amelte, ezzel egyszersmind szabadabb gondolkozásra is juttatta az illető földmívest, a ki Amerikában kereste meg munkájával kenyerét, és elhozta magával ide vissza azon impressiókat, a miket Amerikában, a korlátlan szabadság országában szerzett. Alapot kell szerezni, oly alapot, a mely ezen Amerikából hozott anarehisticus, soeialiöticus, és mondjuk ki, pauslavisticus ideákat kitörli a népből Ezen alap a népnevelés, az állami népiskolák ; mert a földmíves osztály nem jár magasabb képezdékbe. Csak az állami népiskola képes tehát garantiát nyújtani arra, hogy a civilisatio eszközeivel hasson a népre és a veszedelmes tévtanokat kiirtsa. A községi népiskolákat nem tartom erre képeseknek, mert a községi szegény néptanító, a ki arra van utalva, hogy igazán csekély fizetéséből tengesse életét, jóformán a legkészségesebb szolgája a bírónak, a kisbírónak, a hitesnek és általában a községi elöljáróságnak, mert, ha erélyesen lép fel a gyermekekkel szemben, megvonnak tőle minden segélyt; már pedig az ilyen szegény néptanító a község segély érc van utalva, mert csak ágy tengetheti életét. Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy azokon a helyeken, a hol nemzetiségek vannak túlsúlyban, ott a szegénység is nagyobb ; a leggazdagabb vidékek nálunk azok, a hol magyarok vaunak; ott pedig a magyarosodást elősegítő momentumok nem kellenek. De sajnálattal látom, hogy, midőn a gazdagabb vidékeken az állam semmiféle áldozatot nem sajnál, és állami, és különösen felsőbb népiskolákat nagy számmal állít fel, a felvidéki szegény, és nemzetiségekkel telt vidékeknek alig juttat ezekből egy morzsányit. Épen ezért bátor vagyok a t. minister úr figyelmét erre a momentumra felhívni. Állami népiskolákban kell a népet arra tanítani, hogy már gyermekkorában tudja tisztelni a hazát; hogy már gyermekkorában éljen előtte a hazaszeretet; hogy tudja azt, hogy akármi is