Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-184
134. origígos illés 1886. m&reaitn 20-án, hétfőn. 289 közoktatásügyi minister urat, hogy ezen par j exeellence közoktatásügyi intézményből ne csináljanak a bureaucratismusnak egy új orgánumot. A tanfelügyelőnek feladata az volna, hogy az iskolákat megvizsgálja s erről jelentést tegyen nemcsak a megyének, hanem a ministernek is, és az iskolák javítására nézve intézkedéseket kezdeményezzen. A tanfelügyelők azonban leginkább székhelyükön maradnak és irodai teendőkkel töltik idejöket, és nagyon keveset utaznak. Felhoztam tavaly, hogy sokkal jobb volna, ha a minister úr nem utazási átalányt, hanem kilométer pénzeket adatna nekik, és így csakis a teljesített utazást és vizsgálatot díjazná. A tan felügyelők továbbá egy bizonyos összeget kapnak irodai szükségletekre is, de igen sokan díjnokot sem tartanak, hanem egyes szegényebb néptanítókat rendelnek be délutánokra apróbb irodai munkák teljesítésére, és ennek a pénznek a legnagyobb részét is megtartják. így van ez az irodahelyiségekkel is. Szóval, kérem a t. ministre ;uat, hogy az átalányokat egészen szüntesse be, és csak a teljesített munkát fizesse meg. Ez, azt hiszem, elő fogja idézni azon üdvös eredményt, hogy a tanfelügyelők kötelességüknek ezen legfontosabb részét hívebbea fogják teljesíteni. Nekem sok adatom van, de ezeket nem használom fel, daczára annak, hogy tanfelügyelők is szolgáltattak erre nézve nekem adatokat. Igen kérem a t. minister urat, hogy ezt a tanfelügyelői intézményre kétségtelenül üdvös reformot valósítsa meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Gróf Károlyi Gábor! Gr. Károlyi Gábor: T. ház! Én azt kívánnám a minister úrtól, hogy adja ki rendeletben vagy bármiként, hogy a tanfelügyelők a népnevelésnél a legjobban az erkölcsökre és a magyar hazaíiságra ügyeljenek, hogy a jövőben, egy másik generatioban elő ne forduljanak oly esetek, mint a milyeneknek, fájdalom, mostanában tanúi voltunk, (Halljuk! Halljuk I bal felől.) hogy egy generálisból degradált közember, kit oly súlyos vádak terhelnek, mint őt, nem tisztázza magát, — a mi pedig módjában állana, mert követelhetné azon iratok felolvasását, — de nem követeli az iratok felolvasását. (Úgy van! bal felöl. Nagy mozgás és nyugtalanság jobb felől. Fölkiáltások: Micsoda beszéd ez?! Szóljon a tárgyhoz !) A míg nem követeli, hogy felolvassák, jogunk van hinni akármit. (Folytonos nyugtalanság jobb felöl.) Boncza Miklós: Tessék a tárgyhoz szólni! (Nagy zaj.) Gr. Károlyi Gábor: Ot oly súlyos vádak terhelik, hogy, noha elismerem, hogy joga van itt lenni, mégis van a dietionnariumban egy KÉPVH, NAPLÓ. 1892 -97. X. KÖTET. szó : »illik« és »nem illik« és ezt is kell tudni. (Nyugtalanság jobb felöl.) Ez itt áll. Tessék megkérdezni akárkit, hogy itt nemcsak a jogról, de az »illik«-ről is szó van. (Nyugtalanság jobb felöl.) Hogy megjelenjék itt, mielőtt magát e vádak alól tisztázta, ezt nem tűrhetjük. Legyen ő nyugodt s menjen Gesztre vagy Rómába politikát esinálni . . . (Derültség bal felöl. Nagy mozgás jobb felöl.) Elnök: Gr. Károlyi Gábor képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobb felöl.) Gr. Károlyi Gábor: Elfogadom szívesen. (Nagy zaj.) Mondom, vonuljon vissza. (Nagy zaj.) Elnök: Felkérem a t. képviselő urat, hogy szíveskedjék a népnevelés kérdéséhez szólni. (Helyeslés jobb felöl.) Gr. Károlyi Gábor: Én megígérem, hogy rávetem a feledékenység pokróezát, s megígérem, hogy még a nevét sem fogom soha kiejteni, (Nagy mozgás és nyugtalanság a jobboldalon és felkiáltások: Nem népnevelési kérdés !) és azt hiszem, az országban senki sem. (Élénk nyugtalanság a jobboldalon.) Gr. Csáky Albin, vallás és közoktatásügyi minister : (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert t. képviselő úr nagyon fontos és nagy jelentőségű kérdést vetett fel, tudniillik az 1876 : XXVIII. törvényczikknek oly értelemben való módosítását, hogy az államnak és az állami hatóságoknak bizonyos eoneurreus fegyelmi befolyása legyen a felekezeti iskolákra. Nehogy hallgatásom félremagyarázható legyen, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a felvetett iránynyal, a kifejtett eszmemenettel részemről egyetértek. Hogy úgy fogtam fel a kérdést, a mint gr. Apponyi Albert képviselő úr felemlítette, bizonyítja a tanítók fizetéséről szóló javaslatom tartalma, melyben már is a conőurrens fegyelmi hatóság bizonyos nemét hoztam javaslatba. Egyben azonban eltérek a képviselő úr felfogásától, (Halljuk! Halljuk!) és ez abban áll, hogy ily irányban, ily értelemben való módosítása az 1876 : XXVIII. törvényczikknek a felekezeti iskolákat fentartók féltékenységével szemben igen könnyen keresztülvihető volna. Szólhatnék e te kintetben tapasztalásból, a mennyiben épen abban a jelentésemben, a melyre imént hivatkoztam, tudniillik a tanítók fizetését szabályozó javaslatban foglaltuk, már felébresztették a féltékenységet, és félremagyarázásokat idéztek elő. De, t. ház, én azt gondolom, hogy sem az indokolatlan féltékenység, sem az indokolhatatlan félremagyarázás nem tarthat bennünket vissza attól, hogy a helyes irányban előre ne menjünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Csakhogy meg kell választani ahhoz a kellő időt és mó87
