Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-184
2QQ 184, országos ülés 1808. márczins 20.án, hétfőn. dot. (Úgy van ! jobb felől.) Egyelőre tehát csakis tudomásul vehetem a képviselő úr javaslatát. Elnök: Kíván még valaki szólani ? Péchy Tamás: T. képviselőház! (Halljuk! Bálijuk!) A kérdés, a melyről itt szó van, Magyarországra nézve rendkívül fontos. Méltóztassék tehát megenged.ii, hogy, bár nem voltam elkészülve arra, hogy ma kerüljön a dologra a sor és felszólalni sem szándékoztam, azok után, a miket hallottam, alkalmam legyen, némelyeket nézeteimből ezekre vonatkozóké; elmondani. (Halljuk! Bálijuk!) Azt a né/etet teljesen osztom, hogyha arról kívánnánk intézkedni, hogy a népiskolák államivá tétessenek, az csak a távol jövő ködében lenne keresztülvihető, és most arra gondolni nem lehet. Mert, miután minálunk igen sok oly népiskola van, a mely a maga feladatának is megfelel, igen nagy kár volna nagy áldozattal és alig keresztülvihetőleg, — mert erőink hozzá nincsenek, — azok helyett újakat létesíteni. Ámbár én sem vagyok a mellett, hogy a tanfelügy el ősegek szaporíttassanak, de ha máskép a dolgon segíteni nem lehet, ha az állami tekintetek úgy kívánják, hozzájárulok ahhoz is, esetleg még néhány tan fel ügy el őségét is fel kellene állítani. Elfogadom azt a nézetet, hogy az államnak concurrens felügyeletet kell gyakorolnia minden más felekezeti vagy bármilyen másképen fentartott iskolákkal szemben csupán csak nemzeti tekintetekből, és nem hiszem, hogy bármely felekezet is e tekintetben akadályokat gördítene az állam elé, bármily féltékenyen őrizze is felekezeti jogait. (Helyeslés.) Mert nekem van némi gyakorlatom, ismerem a felekezetek gondolkodását, és talán olyanét, mely e tekintetben figyelembe veendő, mert sokak által kétesnek tartatik, de meg vagyok róla győződve, hogy azokban is negvan az a helyes hazafiúi érzés, hogy az államnak mindenkor meg fogják adni azt a mi megilleti. Nem tartok tehát azon féltékenységtől nemzetiségi tekintetből, azonban igenis meg kell hagyni a felekezeteknek a teljes felügyeleti jogot egyházi ügyeikre vonatkozólag. De nekem még három tekintetben volna olyan kívánságom, melyet itt az igen t. minister úr figyelmébe ajánlok. Mindenesetre szükségesnek tartom azt, hogy Magyarországon a néptanítók ne legyenek kénytelenek mindenkor küzdeni az élet nyomorúságaival. A felekezetek, vagy községek által fentartott iskolákra vonatkozólag azonkívül az állam oly intézkedést is tehetne, hogy a mennyiben azok közt olyanok is vannak, a melyeknek tanítói igazán egy béres fizetésével kénytelenek tengődni, az állam segítőleg nyúljon ezen ügybe, és ezen tanítók megélhetése végett némi áldozatot is hozzon. Még abban a nézetben is vagyok, hogy helyes volna, ha az állam ezélszerüségi tekintetből, különösen a nemzetiségi vidékeken oly néptanítókat, a kik nemzeti tekintetben magoknak érdemeket szereznek, állami, még pedig hathatós jutalmakban is részesítené, mert méltóztassanak meghinni, hogy maga a felügyelet és a fegyelmi intézkedések nem lehetnek oly hathatósak, mint az e czélra fordított jutalmak. Erre felhozok a t. háznak egy példát 1849-ből. A példa csak analóg, nem épen erre 1 vonatkozik. 1849 ben, mint méltóztatnak tudni, Erdélyben az oláhság körében igen nagy nemzetellenes mozgalom indult meg és sok helyen az | oláhok valódi tettlegességekre fajultak, gyilkos| ságokat, rablásokat is követtek el. Erdélynek tőszomszédságában, Biharmegyében volt egy kormánybiztos, ki az ottani oláh papoknak állami nevezetes segélyt helyezett kilátásba és adott is, és Biharmegyében egyetlen egy mozgalom sem sikerült, bármennyire szittatott is. Ez világosan mutatja, hogy ily esetekben az államnak lehet í és kell is oly intézkedéseket tenni, melyek az illetők érdekeit kötik az államhoz, de egyúttal az állam czéljainak előmozdítására is szol; gálnak. Méltóztassék kisérletkép állami segélyt, | vagy jutalmat kitűzni azon néptanítók részére, ; a kik a nemzeti eszme sikeres terjesztésével | érdemeket szereztek; méltóztassék elhinni, hogy • ennek igen nagy hatása lesz, (Belyeslés bal felől.) azok a szegény tanítók, a kik alig képesek megélni, sokkal inkább fognak törekedni a nemzeti irány s a nemzeti eszme terjesztésére. ! Ajánlom ezt az igen t, minister lir figyelmébe. ! Néhány megye, igy például Gömör is csekély | jutalmakat tűz ki, a melyek 50 forintnál nem ! nagyobbak, de bőven megtermik gyümölcseiket; j az állam többet is adhatna, 100 forintot, vagy : ennél is nagyobb összeget. Még egyet bátorkodom az igen t. minister I úr figyelmébe ajánlani, (Bálijuk! Halljuk!) Tai pasztalásból tudom, hogy a népiskolákban a I magyar nyelvet classicus nyelvek tanítására j emlékeztető módon adják elő; a gyermekekkel 1 a szavakat analysáltatják, féltudósokat akarnak í belőlök nevelni, pedig ez a legrosszabb irány j az alsó iskolás gyermekek tanításában. Hiszen I a gymnasiumokból is igen kevesen kerülnek ki, I a kik megtamílnak grammatice beszélni, ter| mészetes tehát, hogy az ily elemi iskolás gyer| mekek még kevésbbé fogják megtanulni a j nyelvet, sőt ez a tanítási mód kedvüket is szegi. Praktikusan kell tanítani a tudománynak minden ! egyes ágát. A geographiából a gyermeknek
