Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-184

184- országos Illés 18»8. márezius 20 án. hétfőn. 285 erdélyi megyében iskolákat, melyekben a tanítónak nem pusztán a közoktatás és népnevelés szempontjából van nagy hivatása, hanem nemzetiségi szempontból az állam con^olidatioja, a nemzeties eszmék és a magyar nyelv terjesztése szempontjából is, és legtöbb helyt arra a tapasztalatra jutottam, hogy tanfelügyelőt még sohasem láttak. Ezt én nem a tanfelügyelők rovására tudom be, hanem betudom annak a rendszernek, mely a tanfel ügyelőségeket megalkotta, de anyagi és erkölcsi támogatás hiányában a tanfelügyelőknek lehetetlenné teszi, hogy hivatásuknak az állam és a közoktatás érdekében kifogástalanul eleget tehessenek. Közoktatási kormányzatunknak azonban a népnevelés szempontjából nem is ez a legfőbb hibája. Hanem a legnagyobb hiba ott van, hogy az állam azon a téren, a hol maga rendelkezik korlátlanul az iskolák felett, a hol maga adhatja meg a közoktatás széliemének irányát, a hol tehát maga az állam képezi az alapot arra, hogy az iskola virágzó legyen és hivatásának telje.-en megfelelhessen, egyáltalában nem verseny társa a többi iskolafen tar tó hatóságoknak hanem ezek mögött messze elmarad. Az egyházak által fentartott iskolák jobban vannak felszerelve, anyagilag jobban vannak ellátva. (Gr. Csáky Albin a fejét rázza) Majd reá fogok mutatni és meggyőzőm a minister urat, hogy ebben a tekintetben az erkölcsi színvonal sokkal magasabb az egyházak által fentartott iskolák nagy részében, mint az állam rendelkezése alatt álló iskolákban. Tehát még ott is, a hol az államnak vezérlőnek, irányadónak, fölény nyel és döntő sulylyal bírónak kellene lennie a népoktatás terén, a köztapasztalat azt bizonyítja, hogy az állam egyáltalában nem képez irányadó tényezőt, hanem messze elmarad a vele \ersenyző egyházak mögött. És hogy félre ne értessem ég elmagyarázásra ne adjak alkalmat a t. minister úrnak ezen állításomnál, kell, hogy a közoktatásügyi kormányzat ténykedésének két nyilvánúlására felhívjam, a t. ház figyelmét. (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az állam a közoktatás terén első sorban mint olyan szerepel; hol maga tartja fenn az iskolákat, melyeket az állam pénztárából maga lát el; szerepel továbbá mint olyan, hol községi iskola czímén dotatiova) lát el iskolákat, s ezen dotatio czímén, a népiskolai törvény alapján azoknak szervezetére, vezetésére és irányára, sőt az iskolák teljes belső ellátására, anyagi existeutiajára maga a kormány gyakorolhat döntő befolyást. Azon a téren, a hol az állam, mint iskolafentartó szerepel, nem tagadom, hogy az iskolák ellátása tekintetében szintén megállja a helyet a többi iskolafentartó egyházakkal. Azon a téren azonban, a hol az állam, mint dotationarius szerepel, és döntő befolyást gyakorol az iskolák vezetésére, maga a kormány és az állam teljesen elveszít minden versenyképességet. Szomorú körülmény ez, t. ház, és ennek termesze tes okaira beszédem folyamán még leszek báíor a t, minister úr figyelmét felhívni. Én legalább azt gondolom s hiszem, hogy a t. minister úr feltétlenül osztja e tekintetben meggyőződésemet, hogy a községek által fentartott iskolák szervezete, a tanítók existentiája tekintetében való fogyatékossága és szinte elszomorítóan tarthatatlan állapota onnan van, mert ezeknek az iskoláknak két gazdájuk van, az egyik az állam, a másik a község, és sem az állam, sem a község nem gondoskodik ezeknek teljes és ki fogást alán ellátásáról. Az állam nyújt némi dotatiot, hogy az iskola támogatás tekintetében, mint állami szerepelhessen, a község pedig, ha csak a népoktatás iránti érzék magasabb színvonalán nem áll, egyáltalában nem érez e tekin tétben kötelességet, mert törvény nem szorítja arra, hogy meghozza a kellő áldozatokat a népoktatás felvirágoztatása érdekében, Azt mondja a törvény, hogy a községi iskolák fentartása czímén a községek 5°/o-os pótadót róhatnak ki. Már most, t. ház, én nem tudom, hogy vannak-e erre nézve a közoktatási minister úrnak statisztikai adatai, de tudom azt, hogy a népoktatás mai fejlettségének színvonalán, azon magas várakozással szemben, melyet a népoktatás iránt az állam minden mívelt polgárának, de különösen a kormánynak s a t. közoktatási minister úrnak táplálni kell, ez az 5°/o-os pótadó egyáltalában kevés, sőt csak egy parányi kis része annak, a miből a községek iskoláit virágzó színvonalra emelhetik. Ha már most azt akarjuk, hogy ettől a kétgazda-rendszertől s az ellátás hiányaitól az iskolákat megmentsük, akkor vagy a kormánynak kell a közoktatás szempontjából azon magas állami feladatra emelkedni, hogy ráteszi a kezét az iskolákra, s a népoktatás tekintetében maga kíván rendelkező úr lenni az országban, s akkor maga fogja megállapítani azon terheket, melyekkel hozzá kell jáiúlni az államnak a közáldozathoz, hogy az iskolák virágzó színvonalra emeltessenek, vagy a t. kormánynak kell gondoskodnia arról, hogy a községek ne 5°/o-kal, hanem annyi százalékkal legyenek kötelesek házipénztárukat a népoktatás érdekében terhelni, a mennyi a '[népnevelés felvirágozása tekintetében feltétlenül megkívántatik. Az a kérdés, vájjon megbírja-e a község ezeket a terheket ? Ha én ezen szempontból azon vármegyét veszem ítéletem alapjául, a melynek lakója vagyok, és a mely, mondhatni, Magyarországon a legmódosabb vármegyéknek egyike, de a mely