Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-184
2g2 ÍM. orsíágos Illés 1808. m&rezint 20-&n, hétfán, a bal- és szélsőbalon.) Ln e tekintetben a t, minister úr nyilatkozatában sem nyugodhatom meg, mert a t. közoktatásügyi minister úr jelentésében azt mondja, hogy e bajon már segített az által, hogy a tanfelügyelőségeknél a statisztikai adatok gyűjtését és feldolgozását egyszerűsítette, és másképen is az irodai munkálatokat kevesbítette. De feltéve, hogy mindez úgy van, én mégis úgy tudom, hogy a tanfelügyelői irodákban a munka nem kevesbedett, az ügyiratok szánni folyton szaporodott, mert a népnevelés mindinkább több munkát ad, tehát hogy a tanfel ügy (dőségek feladatuknak nem felelhetnek meg. A tanfelügyelőknek szorosan meg van hagyva, még pedig az 1868-iki közoktatási törvény 38. szakaszában, az 1876. évi a népnevelési hatóságokról szóló törvény 28. szakaszában, sőt még más különféle ministeri rendeletekben, de a jelenlegi közoktatásügyi minister úr rendeleteién is, hogy az iskolákat gyakran, de évenkint legalább egyszer meglátogassák. Fenyvessy Ferencz: Ha lehet! Berger Ignácz: A törvény a lehetőséget nem tartotta fenn, csak directe megadta a parancsot és a ministeri rendeletben sincs a lehetőség kifejezye. Nézzük már most meg, hogy ez lehetséges-e. Van Magyarországban 15.000 népiskola 26.000 tanteremben, azonfelül van még más fontos tanintézmény, mint a polgári és felsí bb népiskolák, tanítóképezdék, szeretetházak, azután kisdedóvodák, és ezeket a sok iskolákat egyszer egy évben meg kell látogatnia. Magyarázza meg nekem a t. közoktatásügyi minister úr, hogy összesen 91 tanfelügyelő és segédtanfelügyelö csak 26.000 frt évi költséggel miként látogathatja meg évenként ezen iskolákat? Számítsa ki a t. közoktatásügyi minister úr, hány napig kell a tanfelügyelőknek útban lenni az iskolák látogatása czéljából, és egy iskolára utazási költség fejében hány fillér esik 1 Pedig a t. minister úr igen fontosnak tartja ez iskolalátogatásokat, ezt jelentésében is kijelenti. hogy kénytelen vagyok ezt a részt jelentéséből tanúságúi felolvasni (olvassa); »Midőn ekként a kir. tanfelügyelők irodai teendőit több irányban kevesbítettem és a statisztika feldolgozásával járó munkát apasztottam, ezzel azt a czélt kívántam elérni, hogy a minden mellőzhető bureaueratieus teendők nyűge alól felszabadított tanfelügyelő vissza adassék sajátképeni legfontosabb működésének, melynek főtere nem a hivatalszoba, hanem az iskola, és melynek módja főkép a községek és iskolák látogatása, s a tanítókkal és iskolai hatóságokkal való személyes közvetlen érintkezés. Ezért figyelmeztettem a kir. tanfelügyelőket, hogy első sorban és mindenekfelett a szorgalmas és gondos iskolalátogatást tartsák hivatalos kötelességöknek.« »Első sorban és mindenekfelett*;, de akkor tegye a t, minister úr előbb lehetővé, hogy ezen első sorban teljesítendő kötelességüknek meg is felelhessenek. De, t. ház, nem is ebben van a baj, mert ez csak egy külső sympthomája azon betegségnek, a melyben a tan felügyelőségek szenvednek, hanem az elegendő erő hiányában, az ellenőrzés és felelősség hiányában, szóval az egész tanfelügyelőségek szervezetlenségében fekszik, hogy feladatuknak meg nem felelhetnek. A tanfelügyelőségek körül tapasztalt főbb fogyatkozások a következők: Először a tanfelügyelőségek nincsenek kellő erővel ellátva, nincsenek osztályozva, mert csak két osztályt találok a költségvetésben, ég nincsenek megfelelőleg javadalmazva; másodszor nincsenek a viszonyoknak megfelelő utasításokkal ellátva, s a mennyiben vannak is, azok az utasítások sem tartatnak meg, részint lehetetlenség, részint ellenőrzés és felelősség hiánya miatt; harmadszor nincsen gondoskodva arról, hogy népszerű, gyakorlati emberek kéznél legyenek, s kineveztetnek tanfelügyelőkké igen sokszor tudós és nem tudós, gyakorlattal nem biró férfiak; (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) negyedszer a kinevezéseknél az érdemre és sorrendre kevés a tekintet; (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) ötödször a tanfelügyelőségek részére nincsen alkalmas, tisztességes és biztos helyiség. íme, t. ház, szerintem ezek azon főbb fogyatkozások, a melyek a tanfelügyelőségeket megbénítják, és működésüket sikertelenekké teszik. Nem akarok most annak a taglalásába bocsátkozni, miként lehetne és kellene e bajokon segíteni. Azt azonban kijelentem, hogy e bajokon csak úgy lehet segíteni, ha a tanfelügyelőségeket, az egész intézményt, gyökeresen, alapo sau újból szervezzük. (Úgy van! bál felől.) Minthogy nem lehet feladatom, hogy a részletekbe belemenjek, végezetül csak egy kéréssel fordulok a t. közoktatási minister úrhoz, azzal a kéréssel, hogy addig is, a mig ezen új szervezés megtörténik, létesítsen minden tanfelügyelőségnél általában egy tollnoki, és minden nagyobb tanfelügyelőségnél még egy gyakornoki állást, ezekre kiváló néptanítókat nevezzen ki, a kiket kellő gyakorlat után tanfelügyelőkül is lehessen alkalmazni. (Helyeslés bal felől) Ezen intézkedés nagyon növelné a néptanítók önérzetét, buzgóságát és tekintélyét, s a néptanítói kar s a tanfelügyelőségek közötti viszonyt bensővé és bizalomteljessé tenné. Nem fogadom el a tételt. Bernáth Dezső jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. ház! (Halljuk! Hall juk! a szélsőbalon.) Ha az volna ezélom, hogy
