Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-184
184. orsíágos ölés 1898. märcüins 20-áu, hétfőn. 283 egy ellenzéki beszédet tartsak államkormányzatunk közoktatásügyi vezetése iránt táplált és fentartott elégedetlenségemnek és bizalmatlanságomnak kifejezésre juttatása végett; miután t. ház, tudom azt, hogy ily bizalmatlanságnak ez idő szerint, épen a közoktatási tárczánál különös politikai súlya nem lehet, és nem is szabad, hogy legyen, tekintettel arra a nagy szellemi mérkőzésre, a mely a cultustárcza általános vitájánál, ha nem is a közoktatásügyi kormányzat bírálata tárgyában, e házban lezajlott; mivel tudom, hogy a t. házban egyáltalában nem uralkodik sem kedv, sem hangúlat arra, hogy oly beszédek, oly bírálatok türelmesen meghallgattassanak, a melyek a pártmérkőzés szellemi és erkölcsi gimnastikájának előrelátható momentumaira, a személyes motívumok idegizgatój eleneteire nem vezetnek; (Élénk helyeslés a baloldalon.) annálfogva nem is kívánnám, nem is merném a t. ház becses figyelmét egy kimerítőbb r bírálatra hívni fel, épen a részletes vitánál. Ámde nekem nem az a czélom, hogy ellenzéki beszédet tartsak, hanem az, hogy a t. ház, de kivált a közoktatásügyi kormányzat figyelmét oly körülményekre hívjam fel, a melyeknek komoly méltatása nélkül egészséges közoktatásügyi kormányzatot sehol a világon, kiváltképen pedig Magyarországon elképzelni sem lehet. Azért, ha némi aggályom van is, t. ház, az iránt, hogy mondandó beszédem különöstn a túloldalról kellő méltatásban nem fog részesülni, de, mert tudom azt, hogy a közoktatásügyi minister úr az ő kormányzati ténykedését épen nem tekinti csalhatatlannak, épen nem tekinti minden kritikán felííl állónak, és épen ezért megszívlel minden véleményt és tanácsot, annálfogva bátor leszek épen ezen tételnél a népnevelés szempontiából beható bírálat alá venni közoktatásügyi kormányzatunkat. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Ha elképzelem, hogy a t. kormány az egész ország vallásos életét, az egész nemzet közgondolkodás módját átalakító nagy egyházpolitikai reformok behozatalán fáradozik, s ezzel szemben azt látom, hogy ott lenn a földön, ott lenn a népiskolánál, hol a reformok számára az erkölcsi és szellemi életet mintegy elő kellene készíteni, hol a népnevelése által az egyházpolitikai reformok által nyitandó új élet számára egy új népet kellene nevelni, mily kezdetleges eszközökkel, mily gyenge erőforrással rendelkezik a kormány : akkor lehetetlenség, t. ház, megdöbbenéssel nem gondolni arra, hogy a magyar államkormányzat legfontosabb ténykedésében is mily mértékben vált uralkodóvá, a minden komoly előkészületet és tervszerűséget nélkülöző ötletszerű politika. Hát méltóztatnak elképzelni azt, hogy azon egyházi reformok, melyek az általános vitánál oly bő méltatásban részesültek, és a melyeket én pusztán csak beszédem indokául vagyok bátor felhozni, az életben keresztül vihetők lesznek minden megrendítése nélkííl a magyar társadalomnak, és alkalmazhatók lesznek-e a nélkííl, hogy már az iskola küszöbén örökös kulturharcz tárgya ne legyen, az állam leendő polgára, az az iskolás gyermek? Hát el lehet-e képzelni, hogy addig, a míg a kormány csak egy kis részben rendelkezik a népoktatás fölött, az iskolát nem fogják abban a szellemben és irányban vezetni, a mely teljesen ellentétes irányban neveli majd a gyermeket a reformok által követelt szellemmel, s így az állam egyházpolitikájával. Oly államban, t. ház, a hol egy a nyelv, egy a nemzet, a hol vallási izgalmaktól tartani nem lehet: ott ezeket a reformokat be lehet hozni a nélkül is, hogy az államnak, magának a kormánynak döntő hatalma, döntő rendelkezési joga legyen a népoktatás felett. Oly államban azonban, a milyen Magyarország, a hol a kormány, a hol az állam, csak tized részben rendelkezik a népoktatás szelleme és erkölcsi irányával: ott ezen reformokat behozni a nélkül, hogy már az iskolánál, tehát a népnevelés első lépcsőjénél örökös kulturharcz tárgyává ne tétessék maga az iskolai nevelés, ezt elképzelni absolute lehetetlen. (Úgy van! a szélsőbalon.) Épen azért én abban a véleményben vagyok, hogy mindaddig, míg maga a kormány és maga az állam nem lesz Magyarországon az egyedüli rendelkező hatalom, az egyedüli úr a népoktatás fölött: addig magukat azokat a reformokat, melyeket a t. kormány oly hévvel kíván behozni, azokat a reformokat keresztülvinni úgy, hogy azok a magyar társadalom életét magában az iskolai nevelésben ne támadják meg, keresztülvinni teljes lehetetlen. T. ház! Én abban a véleményben vagyok, hogyha a t. kormány, állami consoÜdationk érdekében, tehát a magyar állami eszme szempontjából, mely kell, hogy uralkodjék a magyar közoktatás minden ízén, egy helyes, egészséges közoktatási kormányzatot akar Magyarországon keresztülvinni: akkor első s elengedhetetlen feladat, hogy a magyar államot tegye egyedül és feltétlenül rendelkező úrrá a népoktatás felett; mert addig az állam csak policiája a nemzetiségi agitatioknak, de nem az iskola küszöbénél kezdődő természetes előkészítője azon nemzeti szellem és hazafias erkölcs fejlesztésének, melyben meggyőződésem szerint idővel össze fog forrni az ország minden polgára, ha oly tanítók állanak a népiskolák élén, a kik az állam mindent abaorbeáló hatalmának öntudatából és erejétől vannak áthatva. Áddíg azonban ez nem 86*
