Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-184
184. orszAgos ülés 181>8* ruíirczlus 80-án, hétfőn, 279 mint elismerem ezt, úgy kénytelen vagyok azt is kimondani, hogy az* előttünk fekvő költségvetésben sok jelentékeny hibát látok. Nem helyes ugyanis véleményem szerint, hogy a magasabb tanintézetekre sokkal nagyobb súlyt fektet a költségvetés, mint a népiskolákra. (Úgy van! bál felöl,) Fölhívom itt az igen t. minister úr figyelmét az óvodákra is, mert nálunk e kérdés teljesen el van hanyagolva. A harmadik kérésem a t. minister úrhoz az, hogy méltóztassék a tanítói fizetésekről szóló törvényjavaslatot mielőbb letenni a ház asztalára, és annak tárgyalását lehetőleg sürgetni. (Élénk helyeslés bal felől.) E részben az a meggyőződésem, hogy e törvényjavaslat úgy, a mint azt a közoktatásügyi bizottság concipiálta, igen szűkkeblű, mert ha tudjuk, hogy vannak tanítók, kiknek fizetése ma sem több 50—200 írtnál, pedig 50 és 200 forint közt variál, és ilyen tanító van egynehány ezer Magyarországon, ez nemcsak, hogy megrontja az egész tanítást, de voltaképen szégyenére válik Magyarországnak. Azért mondom, hogy el van hibázva a törvényjavaslatnak eonceptioja, mert abban már a javított fizetés is csak 300 frt. Már hogy lehet 300 forintból a mai időben egy embernek megélni, különösen ha még azonfelül családos is? Azonkívül hibáztatom a minister úrnak budgetjét azért, hogy miért nem méltóztatott a maga ressoríja részére sokkal nagyobb részt kívánni abból a 400—500 milliónyi budgetból. Azt gondolom, ha a t. minister úr világosan kimutatja azt, hogy mennyire szüksége van neki erre, mert neki kötelessége felvilágosítani erről a többi ministertársait, bizonyosan czélt fogna érni. Hibáztatom tehát a ministeriumot a részben, hogy ezen ügynek magaslatára emelkedni nem tudott. Mig a ministerium erre a magaslatra nem fog emelkedni, addig semmi jót nem remélek a népnevelés ügyében. Arra kérem tehát a t. közoktatási minister urat és az egész ministeriurnoí, hogy iparkodjanak a népnevelés terén mentől nagyobb hódítást tenni, iparkodjanak az állam részére mentői nagyobb befolyást biztosítani a népnevelés ügyére; mert itt is megint az a meggyőződésem, hogy talán nincs ország a yilágon, a melynek annyira szüksége volna arra, hogy államilag legyen kezelve a népnevelés, mint épen j Magyarországnak. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Azt gondolom, okokat is előhozni nem szüksé- ! ges; mert hiszen azt érzi minden magyar em- j ber, hogy annak így kell lenni. Ezen adatok előhozása után, kénytelen va- i gyök megvallani, hogy még ezen a téren igen • sok a hiäny. Bízom azonban Magyarország j jövőjében, és meg vagyok győződve, hogy az j a nép, mely ezer esztendőn keresztül annyi i viszontagságok között meg tudott maradni, nagyon életrevaló, és hogy ennek a népnek, nemzetnek, nevelési ügyét előmozdítani valóban igen nemes feladat. De, t. ház, ezt csak úgy lehet elérni, ha ezen a téren szellemileg és anyagilag mindent megteszünk. Elismerem, hogy történt valami, de nem annyi, a mennyinek történnie kellett volna. Mert ha a népnevelés ügyében nem történik minden esztendőben nagy haladás, úgy már ezt magát hanyatlásnak tartom. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Azt mondhatnák, hogy erre nincsen pénz. Méltóztassanak megbocsátani, hogy egészen nyíltan kimondjam, hogy erre a czélra kell lennie pénznek, ha másképen nem, nemzeti vagy állami kölcsön útján kell szerezni. Ez az én meggyőződésem, és erre a gondolatra kívánom szoktatni a nemzetet és kinyilatkoztatom e házban, hogy míg erőm bírja, minden alkalmat fel fogok használni arra, (Éljenzés bal felől.) hogy figyelmeztessem e házat, és a törvényhozást, hogy ezt az ügyet ne méltóztassék elhanyagolni, hogy lássa a nemzet, hogy e téren még milyen nagy áldozatokra van szüksége. Van szerencsém ez irányban egy határozati javaslatot beterjeszteni és kérni a t. 1 ázat, hogy azt elfogadni méltóztassék. A határozati javaslat így hangzik: »Tekintettel arra, hogy Magyarországnak az óvodákban kezdődő és a legfelsőbb tanintó zetekben végződő közoktatása még nagyon fejletlen, mutassa ki a közoktatásügyi minister, hány óvodára, népiskolára és tanintézetre volna még szükség, hogy azok a mai kívánalmaknak megfeleljenek; továbbá mutassa ki, mennyi idő alatt, mily arányban és mennyi költséggel lehetne életbe léptetni, és az 1894-iki költségvetéssel egyetemben terjeszszen be ez iránt tervet a képviselőháznak-*:. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Még csak annyit akarok mondani, t. ház, hogy ezer népiskola és ezer óvoda egy néhány esztendő alatt felállítva: ez volna legméltóbb megünneplése az ezer éves jubileumnak. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélsőbalon) Ismételve ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Bánó József t. képviselő urat nem fogom követni az obstructio terén tett excursioiban, mert azt hiszem, felesleges itt vitatni, hogy miből áll az obstructio és miből nem. Azt az egyet azonban szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az obstructio fogalmában kétségkívül benne kell lennie annak, hogy össze yan kötve azzal a szándékkal, hogy valami létre ne jöjjön, valami
