Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-184
280 184. országos ülés 1803. niílrezlus 20-án, hétfőn. javaslat, valami intézkedés ne létesülhessen. De azt gondolom, hogy ez a szándék a lefolyt általános vitában egyáltalában nem létezett; erről az oldalról és a másik oldalról is elmondta, a Id hivatottnak érezte magát, az általános egyházpolitikai helyzetre vonatkozó véleményét, de hogy bárkinek szándéka lett volna azzal valami intézkedést, valami rendelkezést, vagy a tárgyalásokban való előmenetelt meggátolni, azt úgy hiszem, nem tapasztaltuk. (Helyeslés.) Áttérve azokra, a miket a t. képviselő úr magára a tárgyra és kivált a népoktatásra vonatkozólag előadott, legyen szabad a magam részéről egy pár megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk-!) A t. képviselő úr szintén felhozta, a mi már a tegnapelőtti napon is szóba hozatott, hogy a cuítusbudget ^nincsen kellően dotálva. Mi tagadás benDe, t. ház, ezt az állapotot mi mindnyájan ismerjük. Én a magam részéről, nemcsak tegnapelőtt, hanem ismételten minden alkalommal kijelentettem, hogy sokkal nagyobb összegekre volna, szükségünk, hogy közoktatási állapotainkat a kellő niveaurn, a kellő magaslatra emeljük. Ámde, t ház, a pénz magában véve még nem elégséges, és azt csakis kellő időközökben lehet czélszerűen felhasználni, mert ha állana is annyi pénz rendelkezésemre, hogy egy-két év alatt ezer népiskolát és ezer óvodát tudnék felállítani, ebből nem következik, hogy az az ezer népiskola és óvoda megfelelően működhetnék és megfelelő szolgálatot tenne a. nemzetnek, mert ezen rövid idő alatt annyi munkaerőt nem lehel; előállítani. Tehát a tanítók és óvok képzése az első feladatat, a mit aránylag ilyen rövid idő alatt ilyen nagy számban elérni tiszta lehetetlenség. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Egyébiránt bátor vagyok csak arra utalni, hogy bárminő szerény ez a budget, mégis évről-évre emelkedés mutatkozik benne, és nem áll az, a mit a t. képviselő úr kiolvasott a költ ségvetésből, hogy a folyó évi költségvetés kiadási többlete mindössze csak 100.000 forint. Bánó József: Én kettőt mondtam ! Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: Én csak 100.000-t értettem. Mert nem méltóztatott figyelembe venni, hogy általam kamatczímen is szép többlet mutattatott ki, a mi szintén a kiadási többlet javára, esik, úgy, hogy körülbelül 500.000 frt az, a mivel nagyobb összeg a közművelődési ezélokra fel használtatik. Igaz, kogy^ az állami költségvetésben az elemi oktatásra 1,600.000 frt van felvéve; ellenben maga a főváros 2,000.000-t áldoz e czélra. Hiszen épen abban a körülményben, hogy a községek ilyen jelentékenye összeget fordítanak és fordíthatnak az oktatás czéljaira, hogy ezen kivü'l a felekezetek is igen nagy mértékben járulnak e czélhoz, épen ez teszi lehetővé, hogy az állam nem olyan nagy öszszeggel kénytelen azt dotálni. De, a mint volt szerencsém kijelenteni, ez azon irányból, ered, a mit eddig követtünk, mivel az oktatás nemcsak az állam feladata, de fel van osztva az állam, felekezetek és községek között: mindnyájan az oktatás előmozdítására működnek közre, ez teremti meg és biztosítja a tulajdonképi eredményi. De ha mindezt a költséget ö-szeszámítjuk, egymás mellé állítjuk, igen jelentékeny összeg fog kijönni, a melylyel, azt gondolom, nem fogunk szégyent vallani Európa előtt. A t. képviselő úr azután az egyes számtételekre átmenve, a közoktatás állapotáról szóló jelentésből kiolvassa, hogy itt-ott hanyatlás állott be. Méltóztassék megbocsátani, ez tulajdonképen csak látszólagos hanyatlás, nem valóságos ; mert, ha e számokat a magok valóságában állítjuk oda, kisül, hogy habár nem nagy, de hála istennek minden téren haladás constatálható. Igaz, hogy egy év lefolyása alatt némely óvodák itt-ott megszűntek működni, ámde ez a helyi viszonyokból keletkezett; másutt pedig óvodák felállíttattak, de a tulajdouképeni eredmény mégis az, hogy í892-ben több óvoda volt, mint 1891-ben, és pedig 1891-ben volt 757, 1892-ben pedig 881. Egy rövid év alatt, azt gondolom, OK elég eredmén) 7 . Igaz, hogy Í742 óvodából 8-ban nem tudtak magyarul, ellenben ezzel szemben ál! az, hogy a megelőző évben 14-ben nem tudtak magyarul, tehát itt is javulás állott be. Magában véve azon tény, hogy a magyar nyelvű óvodaintézetek száma 1891-ről 1892-re egy év alatt 700-ról 817-re emelkedett, tehát 117-el szaporodott, bizonyára megnyugtatást szülhet. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a tankötelesek számát illeti, meglehet, hogy némi visszaesés mutatkozik a jelenleg tárgyalás alatt levő évi jeleutésben, de hogyha az utolsó évek folyamát tekintjük, ha egy átlagot végzünk: akkor azt fogjuk látni, hogy itt is jelentékeny az emelkedés. Ha jól tudom, tiz év alatt 480 ezerrel emelkedett a tankötelesek száma. Iskola nélküli községek fájdalom m% mindig vannak, bár ezeknek a száma is évrőlévre apad. Én azt hiszem, t. ház, hogy az az állapot, a mikor egy község sem lesz, a melyben nincsen iskola, egyáltalában nem fog elérkezni soha, mert vannak olyan községek, a melyekben nem lehet iskolákat felállítani. Teszem vannak olyan kis községek, a melyekben alig van egy pár tanköteles; itt nem lehet külön iskolát teremteni, hanem a szomszédos iskolához kell csatolni őket, Igaz, hogy ez nem felel meg minden tekintetben a czélnak, de más módon
