Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-184
278 184. országos ülés 1893. márcztas20-án, hétfőn. az is kevés volna Magyarországon, Az egész országtan 1890 — 1892-ben szaporodás csak 10 rendes óvoda, 24 állandó és 90 nyári menedék ház; állami segélyben részesül csak 14 óvoda, a magyar nyelvet nem bírja 8 óvónő, u. m. fiumeiek és szászok, csak némileg beszélte a magyar nyelvet 1891 —1892 ben 46, tehát itt is hanyatlás van, és itt feltűnő, hogy állami segélyben részesül oly óvónő, a ki nem tud magyarul. Állami óvónőképző intézet egy sincs; terv ben van Hódmezővásárhelyen, Pozsonyban és Sepsi-S>,t.-Gy örgy ön. Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: Meg van mind a három! Bánó József: Engedelmet kérek én a kimutatás után beszélek; hogy ma mi az állapot, azt nem tudom. A tanköteles gyermekekre nézve legyen szabad néhány markáns példát felhoznom. Tanköteles gyermek volt 1891--1892-ben 6 és 12 évközt 1,888.054, tényleg iskolába járt 1,626.069, tehát 86°/o. Tanköteles gyermek volt 15 évig 709.322, tényleg iskolába járt 491.516. tehát 69°/o. Iskola volt 1881-ben 15.922, 1891-ben 16L890. Természetesen itt is előmenetel történt, de az utolsó 10 évben a szaporodás kisebb, mint az utolsó előtti 10 évben. Tanítóképezde 1881 ben volt 54, 1891-ben 53, tehát egygyel itt is visszamentünk. Iskolai oktatás nélkül maradt 6 — 12-ik életkorban 255.985, 12—16-ik életkorban 217.807. Tehát iskolai oktatás nélkül maradt Magyarországon még ma is egy fél millió gyermek. Tényleg iskolába járt németajkú 93°/o, magyarajkú 86°/o, aztán jönnek tótok, horvátok, szerbek, ruthénok, utoljára a románok, a kiknek csak 85°/o-a járt iskolába. A kilépők közül írni olvasni jól tudott 98°/o. Van összesen 16.890 iskola, és teljesen iskola nélküli község ma is 243 van. Állami iskola a kimutatás szerint van 812, községi jellegű iskola 1934, felekezeti 13.904, magán és társulati iskola 220. Az állami iskolák az utolsó évben csak 11-el szaporodtak, de a községiek 12-vel apadtak. T. ház J Ily adatokat még sokat lehetne felhozni, de e tekintetben még csak egyet legyen szabad felemlítenem. Az 1879 : XVIII. tcz. a magyar nyelvet minden népiskolában kötelezővé tette, és mégis a múlt években 6928 nem magyar nyelvű iskola közül csupán 4527 iskolában taníttatott sikerrel a magyar nyelv, a mi 65 százaléknak felel meg. Epén nem, vagy siker nélkül taníttatott 2401 iskolában, vagyis 34 százalékban. A múlt évihez képest tehát itt is hanyatlás van, mert a múlt évben a siker nélküli tanítás csak 1015 iskolában van kimutatva. Teljes sikert c*ak a reformált, magán- és társulati iskolák értek el, legkisebb sikert mutatnak fel a görögkeleti iskolák : 1823 iskola közt 752-ben minden siker nélkül tanította a magyar nyelvet, vagyis tiem is tanította. "Üresen maradt még most is 390 tanítói állomás. Meg kell még itt említenem, hogy ha azt akarná az ország, hogy minden gyermek otthon legyen képes oktatást nyerni, akkor még 2000 iskolára volna Magyarországon szükség, és a cultusministeri kimutatás szerint állandó egy millió forint költségre és 4—5 millió forint átmeneti költségre volna az országnak szüksége. T. ház! Az itt előhozott adatok csak némileg illustrálják azt a valóban szomorú helyzetet, melyben az ország közoktatása még most is van. Legyen szabad pár megjegyzést tennem a tanfelügyelőkről. En a tanfelügyelőséget igen nevezetes és fontos állásnak tartom, azt mondom, hogy az majdnem legfontosabb az országban. De a mai szervezet teljesen el van hibázva, mert a tanfelügyelőknek 5—6 száz iskola felett a felügyeletet lehetetlen lelkiismeretesen gyako rolniok. (Ügy van! Úgy van! hal felől.) Azonkívül annyira el vannak halmozva bureaucraticus teendőkkel, hogy el lehet mondani, hogy azok az erejük legnagyobb részét felemésztik. Tehát méltóztassék a közoktatásügyi minister úrnak teljes figyelmére méltatni a következőket : Először is azt kérem az igen t. minister úrtól, hogy legyen szíves a kimutatásokban ezentúl e részben is felvilágosításokat nyújtani, mert azokban eddig a tanfelügyelőségekről szó sem volt. Második kérésem az, hogy méltóztassék e rendszert alapjában megváltoztatni. A tanfelügyelőségeket kisebb kerületekre, járásokra kellene beosztani, s e tekintetben azokat az ú. n. járási tanácsokat, melyek a közigazgatási reform tervezetében concipiálva voltak, — nem tudom, ezentúl is megmaradnak-e a tervezetben, — jól össze lehetne egyeztetni ezen járási tanfelügyelőségekkel. Nagyon kívánatossá tenné ezt még az a körülmény is, hogy így a népnevelőknek fokozatos előléptetésre volna kilátásuk, mert a népnevelők közt, vannak kitűnő szakférfiak, ezek azonban véleményem szerint, a mä létező tanfelügyelőségekre nem alkalmasak, a járási tanfelügyelőségekben pedig tág terük nyílnék munkásságuknak. Ezekben voltam bátor e kérdésre vonatkozó nézeteimet előadni. Mint ellenzéki képviselőnek talán nem is volna szükség elmoudanom, a mit elmondandó vagyok. De e párt mindig az igazság útját követte, tehát én sem tartózkodom annak kijelentésétől, hogy a t. minister úrban én azon férfiút üdvözlöm, a kit ; tehetsége és bazafisága Magyarország közoktatásügyének reformálására hívatottá tesz, De a
