Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-183
Ü8, országos ÉBÉ 1808. mártszhis tfc&n, sü«mh»f©ii. $$ j hogy tankönyveikben ne forduljanak elő' a magyar állam eszme méltóságát, bár legcsekélyebb mértékben is alteráló kérdések. (Élénk helyeslés a bal és szélső báloldalon.) De nemcsak nemzetiségi, hanem paedagogiai hibák is fordulhatnak elő, pedig mi felelősek vagyunk azért is, hogy az a tankönyv, melyet az ifjúság kezébe adunk, az az anyag, melyet az ifjúság az iskolában saját vérévé változtat át, s a mely azután neki gondolkodásmódját s egész belső szellemi tartalmát fogja képezni, pedagógiailag is helyes legyen. Ez a helyes nevezetű approbatióban a paedagogiai ellenőrzés feladata. Csak egy tankönyvet idézek itt e tekintetben, s azt hiszem, hogy nem fognak elfogultsággal vádolhatni, mert épen katholikus iskolában használták. (HaVjuk! Halljuk!) Egy könyvet olvastam, a mely alsóbb leányiskolák számára készült, s a melynek azt hiszem, pap a szerzője, a ki saját verseit akarta könyvében értékesíteni, mert talán máshol nem értékesít hette volna. Többek közt a tavaszt így énekelte meg: »Kivirított már a tavasz, Újra zöldül fü s virány; Merészebb lesz minden pásztor, S nyájasabb a pásztorlány.* (Zajos derültség.) Ilyen tartalmú könyveket leánygyermekek kezébe adni talán még sem helyes, (Ügy van! a baloldalon.) Mikor azután az illetőt figyelmeztet ték, hogy serdülő lányoknak nem való ily verset adni, ilyformán javította ki azt: »Kivirított már a tavasz, Újra zöldül ftí s virány; Merészebb lesz minden ezinczér, S nyájasabb a ezingo!ány.« (Hosszantartó, zajos derültség.) Ha a felekezeti iskolákban nem csupán dignitáriusok, hanem képzett magyar puedagogtisok gyakorolnák az ellenőrzést akkor én e férfiak erős nemzeti érzésében biztosítékát látnám annak, hogy nemzetiségi szempontból nincs hiba a könyvekben, és szaktekintélyük másrészt biztosíték volna aziránt, hogy p edagogiai szempontból sincs bennük kifogásolható. A minister úrnak ily irányban kellene magának biztosítani az ingerentiát. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Végűi csak egyetlenegy reflexiót óhajtok tenni Illyés Bálint előttem szólott t. képviselő úrnak szavaira A t. képviselő úr a többi közt felemlíté, hogy a VIII. osztályban csak két óra van szánva a magyar irodalomtörténetre, és ez nem elég, hogy a más tanulmányokkal különben is elfoglalt ifjúság alaposan foglalkozhassak a magyar irodalommal. Nekem is az a nézetem, hogyha a középiskolákat egységesíteni akarjuk, akkor ezeknek az iskoláknak az értelemképzés két legfőbb tárgya mellett az irodalomra kell vetni a fősúlyt. A sarktárgyak tehát a classicusok, a mathematica, és a nemzeti irodalom legyenek A középiskola tényleg soha sem nyújt bevégzett műveltséget, az csak előkészít, más szóval észgymnastiea, a hol kifejlődnie kell a tehetségeknek. A középiskolában tehát nem nagy anyaghalmazzal kell megtömni az ifjúnak agyvelejét; nem a különféle ismeretek czifra rongyaival kell azt megterhelni, a melyek az ifjúnak úgy sem nyújtanak rendszert, hanem a legfőbb czél az értelmi functio fejlesztése legyen, hogy az agyvelő megtaníttassák a generalisatiora és az abstractio munkájára. Rendszert kell adni a fiatal erőnek; a, szükséges ismereteket pedig majd el fogja sajátítani a szakpályán. (Úgy van! bal felől.) De magában véve nem elég a tanítás munkája sem. hanem szükséges e mellett a neveléssel a szívre és kedélyre ha + ni, hogy az az iskola összhangzó, teljes jellemet képezhessen. Ez a feladata a középiskolának. (Úgy van! bal felöl.) Magam is azt mondom, hogy a fősúlyt okvetlenül a magyar irodalomtörténetre kell fektetni ; de méltóztassanak meghinni, hogy a mai tanterv keretében a magyar irodalomtörténetnek elég tág tere van; mert nagyon helyesen, a mai tanterv az illető tanár egyéniségére is számít, s ezt is be akarja vonni a tanításba. (Ügy van! bal felöl.) Azért nem szabja meg a teljes anyagot, a mit a tanár elsajátíttatni köteles, hanem főbb vonásokban nyújtja csak azt, és az illető tanárra bízza, hogy annak tanításába öntse bele saját egyéniségét, a mivel sokkal jobban hathat, mintha azt a nagy tananyagot minden forma ós czím nélkül sajátíttatja el az ifjakkal. (Úgy vau! hal felöl.) Épen az a hiba. hogy nálunk az egyes iskolákban még nem fejlődhetett ki a tanárak egyénisége, s hogy a tanárok meg vannak némileg bénítva a szabályzatok által, és a tanterv mínutiosus és szigorúan előirt szabályaira!. A külföldön minden n tgyobb iskolában úgyszólván az igazgatónak és tanári karának külön speciális earactere adja meg magának az iskolának is earacterét. így fejlődhetik ki esak a nemes verseny, csak így lehet a jó helyett, jobbat s a tökéletes helyett tökéletesebbet létesíteni. így állhat csak elő a nemes verseny, a tanári testűlet értelmi ereje és paedagogiai készültsége folytán. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) A paedagogiai készültség is hiába való azonban, hogyha az illető tanárban a nemes ambitiot elfojtják. Ezt pedig nemcsak a tanári állás külső előnyeinek emelésével lehet fokozni, hanem főleg azzal az erkölcsi sulylyaí és hatáskörrel, a melyet a tanügy terén a tanár egyéniségének érvényesítése tekintetében maga a rendszer nyújt. (Úgy van! bal felöl.) Beszédem befejezéséül még csak annyit mondok, hogy a felső' iskolákban a magyar nyelv
