Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-183
270 HA. orsiágto Ülés 1808. ttárezins Ilin, szombaton. nak egyes jelesebb tanerőit is megbíznák oly feltétellel, hogy a névtelenül benyújtott könyvek felett tárgyilagos és minden személyi érdektől ment bírálatot gyakoroljanak. Tudjuk, hogy az iskolák tanári karában számos szakerő foglalkozik a ludománynyal és tankönyvekkel, és nemcsak ÍI tankönyveknek elméleti értékét, hanem gyakorlati hasznavehetőségét is meg tudnák bírálni. Ezek első sorban a legílletékesebbek arra, hogy döntő ítéletet mondjanak s 3— 4 ily szakerőnek egyetértő véleménye alapján adjon csak a minister úr mindig approbatiót egyes könyvekre. Nem tartom azonban teljesen helyesnek a t. államtitkár úrnak előbb említett tervét, mely még nem concrét propositio ugyan, hanem inkább csak elmélet, hogy a tanári testületekre kellene minden egyes iskolában bízni a tankönyvek bírálatát. Berzeviczy Albert államtitkár: Megválasztását ! Hock János: Tehát megválasztását; mert a tantestületnek úgyis meg van már az a joga, hogy egyes tankönyveket az approbált tankönyvek közül elfogadhatnak, vagy egyes könyveket esetleg elejthetnek, de ha maga a tantestü let bírál a maga iskolája számára, azt is könynyen vezetheti rokon- vagy ellenszenv a köztük élő collegájuk könyvének megbírál ása alkalmával. Ha a tankönyv bírálatánál gyökeres reformokat akarunk életbeléptetni, azt hiszem, szükséges először is a közoktatási tanács reformján kezdeni. Az a reform, a melyet a minister úr pár év előtt életbe léptetett, nem vált be teljes mértékben. Igaz, hogy elméletek után ily gyakorlati dolgot, mely az iskolák életével szorosan összefügg, felállítani hiba nélkül nem lehet; az élet fogja kiküszöbölni mindig azokból az egyes hibákat, mert a közmondás szerint: »usus te plnra doeebit«. De ez a pár évi tapasztalat elég alapot nyújtott a kritika szempontjából a minister úrnak már arra, hogy a közoktatási tanács mindaddig nem lesz helyesen szervezve, a míg szoros összefüggésben nem áll az iskolai élettel, és e közoktatási tanács hatáskörét nem pusztán a ministeriumhói kiindult egyes ügydarabok felülbírálatára vagy véleményadásra kell szorítani, hanem annak némileg saját hatáskört, és initiativát is kell egyes tanügyi kérdésekben biztosítani. Azt hiszem, hogy akkor lenne csak élő organismus a közoktatási tanács, ha szorosan összefüggne az iskolák belső életével; ha annak szervezetébe a tantestületek is belevonatnának, és véleményüket ott érvényesíthetnék. És hogyha mi a középiskolák gyakorlati életét kellő színvonalra akarjuk emelni, akkor okvetlenül szükséges, hogy a közoktatási tanács mellett a német Oberdirectoren-Conferenz intézményét mielőbb éietbeléptessilk, mert az iskolai életben szerzett közvetlen tapasztalatokat a kiválóbb tanférfiak csak így érvényesíthetik. Csak így juttathatnák véleményeiket a minister úrhoz, mert miudekkoráig nincs meg az a közvetlen kapocs, mely a gyakorlati életben működő tanárokat összefűzné a miniszter úrral. Ellenben, ha ily Oberdirectoren-Conferenz léteznék, akkor a főigazgatók előre megállapítanák az irányelveket, a melyek egyes vidékek gyakorlati iskola-szükségleteit ölelnék fel, és ehhez anyagot nyújtanának az egyes tanerők is, a kik az iskolákban működnek. E rendszer mellett sokkal tágabb és practicusabb anyag fog rendelkezésre állni az iskolai reformokra, a melyeket pedig most már meg kell kezdeni. Mert abban csakugyan egyetértek Horváth Gyula t. képviselőtársammal, hogy néhány év óta az egyházpolitikai kérdések annyira leszorították a kulturális kérdéseket, hogy nem vette észre a t. ház, hogy közoktatásunk képe ezen idő alatt teljesen átalakult. A középiskolákból a classicus nyelveket kiszorították, s a középiskolai egység felé törekszenek. (Egy hang a szélsőbalról: Okosan!) Efelett bírálatot nem mondok, de az bizonyos, hogy ez oly reform, mely érinti a középiskolák behő életét, és ezért a képviselőház vagy a tanférfi ik kritikájának hozzá kell szólni, hogy az helyes irányban vezettessék, és teljes biztosítékot nyújthasson közoktatásügyünk egészséges fejlődésének. Mert ily szervezet lényeges és teljes átalakítása a nélkül, hogy az országgyűlés ne ismerné a tervet, s a szakférfiak véleménye azt ne méltatná és figyelemmel ne kisérné: még sem nyújthat teljes garmtiát, bárminő jó szándékkal van is eltelve a minister úr, hogy e reformokat helyesen fogja condpiálni. Tagadhatatlan, hogy a tankönyvbírálat terén csakugyan fordultak elő olyan viszásságok, hogy azokat orvosolni kell. De ha ezt helyesen megoldottuk, akkor én, — nem ugyan a praeventiv censurát, hanem az approbatiót, — szeretném kiterjeszteni még a felekezeti iskolák tankönyveire is. Thaly Kálmán: Vannak ott bíráló testületek! Hock János: Igenis vannak, de némely felekezet, a melyben nemzetiségi tendentiák lap panganak, gyakran nem nagyon érzékeny a nemzetiségi eszmék iránt. Mert ha csak katholikas, református, és igazán magyar elemek volnának pusztán a felekezetek Magyarországon, kevesebb kételyem volna; de tudjuk, hogy vannak nemzetiségi tendentiájú felekezetek is, a kiknél a felekezeti szempontok sokszor nincsenek teljesen összeegyeztetve a ungyar nemzeti szempontokkal. Itt tehát, ha nem is praeventiv eensura alapján, hanem szigorú ellenőrzés útján oda kellene hatni,
