Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-182

! 182. országos ülés 1893. azt az elvet lehet elfogadni, hogy a katholikus I autonómiának létesítése a kormány feladata, és akkor a ki akarja, fel is kell, hogy vegye a programmba, vagy pedig azt az elvet lehet elfogadni, a mit mi fogadunk el, a mit elfogadott és sanctionált ez a törvényhozás már 1873-ban, hogy a katholikus autonómia a katholikusoknak saját belügye, hogy az a kormány és az állam elé csakis a felügyeleti jog szempontjából tartozik, Azt kell megmondanunk, mit nem akarunk, amint Deák Ferencz magát kifejezte, de nem annyira azt, hogy mit akarunk. A ki ezt az álláspontot foglalja el, az a katholikus autonómiát egy korín ányprogrammba fel nem veheti; mert köztudomásúlag egy kormányprogrammba azt szokás felvenni, a mi a kormánynak a teendője, és nem azt, a mi másoknak a teendője. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Ezt sem feledékenységnek, sem nem tudom, minek nem lehet tulajdonítani, hanem tulajdonítani lehet annak, hogy igenis mi programmunk felállításával a saját teendőinkre szorítkoztunk, a mi nem zárja ki azt, hogy a katholikus autonómia létesítése tekintetében, úgy, mint a eultusminister űr kifejezte, azt az álláspontot elfogadjuk, és annak létesítését, a menynyiben ügykörünkbe vág, elősegítsük. (Helyeslés jobb felől) Még azon pénzügyi előfeltételekről akarok megemlékezni, a melyeket gr. Apponyi Albert t. képviselő úr, mintegy direct reám hivatkozva, méltóztatott felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Ö az anyakönyvek pénzügyi részét két szemponthói tárgyalta: Először a papság szempontjából, a melynek jelentékeny jövedelme fogna elmaradni az által, hogy az anyakönyvezés tőle elvétetik, másodszor azon szempontból, hogy az államnak is bizonyos költségébe kerül ezen anyakönyvek vezetése. A mi a papságot illeti, t. ház, mi egyáltalában nem kívánjuk korlátozni az egyházakat abban, hogy saját egyházi czéljaikra ezentúl is anyakönyveket vezessenek úgy a születésekről, esketésekről, minta halálozásokról, és hogy ezen anyakönyvek után ugyanazon díjakat szedjék, mint eddig, úgy, hogy a jövedelemnek ezen része jövőre is biztosítva lesz. (Nyugtalanság bal felöl.) De azt mondhatná valaki, hogy a jövedelem jelentékeny részét nem ez szolgáltatta, hanem azok az anyakönyvi kivonatok, a melyek jogi czélokra, vagy átalában más használatra kiadatnak. Erre nézve pedig megjegyzem, hogy mi a múltra nézve nem akarjuk elvenni a papságtól az anyakönyveket, hanem csak a jövőre, a múltra nézve az anyakönyvek ezentúl is a papságnál maradnak, azokból a kivonatokat, a melyek a jövedelmet szolgáltatják, ezentúl is a papok fogják kiszolgáltatni, úgy, hogy ez a árczías 17-én, pénteken. Q47 jövedelem elmaradni nem fog. (E^y hang a szélső halon : Egy darabig !) De, t. ház, úgy is egy sokkal nagyobb kérdés előtt állunk, t. i. azon kérdés előtt, hogy valamint a tanítókra nézve törvényhozási intéz kedéseket látunk szükségeseknek arra nézve, hogy megállapítsuk a jövedelem minimumát, úgy ezen intézkedéseket bizonyos körülmények és eautélák mellett a papságra is ki kell terjeszteni. (Helyeslés,) Ez oly feladat, melyet így is, úgy is teljesítenünk kellene, és a mely elől el nem zárkózhatunk; remélem, hogy a legközelebbi költségvetések során ezt megoldásra fogjuk juttathatni. (Helyeslés.) A másik kérdés az, hogy mennyibe, kerül ez az államnak? Miután az alapelv, t. ház, az, hogy a különben is rendelkezésre álló közigazgatási tisztviselők vigyék az anyakönyveket,

1 és hogy mások csakis ott bízassanak meg az anyakönyvek vezetésével, a hol ily közigazgatási tisztviselők nem állnak rendelkezésünkre: azt hiszem, különösen a községi administratio keresztülvitele után az államnak tulajdonkópen a nyomtatványokon, és a elyiségen kívül, a melyet pedig a község csak szolgáltathat, — az anyakönyvek vezetése semmi, vagy legalább számba vehető költségébe kerülni nem fog. (Ellenmondás bal felöl.) Ez áll azonban, t. ház, a községi administratio keresztülvitele után. (Egy hang bal felöl: Meg kell előzni!) Épen arról akarok szólni, hogy megelőzze. Ha a községi administratio reformja az alatt a záros határidő alatt, a mely alatt a polgári anyakönyveket életbeléptetni akarjuk, nem létesülne, hanem külön • anyakönyvvezetőket kellene alkalmazni, vájjon előállna-e az a 4-6—8 millió, a melyről Ugron Gábor t. képviselő úr beszélt ? Igen könnyű számítást csinálhatunk. Részletes számítás szerint a születések, esketések és halálozások 10°/o-át képezik a lakosságnak. Méltóztassmak tehát venni egy 3000 lakossal bíró községet, a mely már meglehetősen nagy község, abban az egy évi anyakönyvi bejegyzések száma 300-at fog tenni. Azt hiszem, hogy a 300 anyakönyvi bejegyzést nem lehet oly nagy teendőnek minősíteni, a mely, hogyha a községi elöljáróságra utaltatnék, számbavehetőleg szaporítaná annak teendőjét, és külön nagy költséget okozna. (Felkiáltások a szélsőbalon: De nem lesz megbízható!) De nem ezt kell bebizonyitanom, hanem azt, hogy tegyük föl, hogy nem bízhatjuk ezekre a közegekre, tegyük föl, hogy akkorára még semmi sem lesz a községi reformból, hogy n3iu állanak rendelkezésünkre közigazgatási tisztviselők, hanem külön anyakönyvvezetőket kell alkalmaznunk, természetesen, a hol lehet, mellékhivatalként. Akkor is egyszerű a számítás. Mél-