Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-182
183, országos ülés 1893, márczias 17-en, pénteken. 243 ügyi kérdésekkel, és hogy a t. ministerelnök úr sohasem fog abba az iskolába tartozni, a hol leplezni akarják a valót, hanem felderíti az igazságot úgy, a mint az a becsületes politikushoz illik, ezen eljáráshoz a t. ministerelnök urnak gratulálok. (Helyeslés a baloldalon.) Azon jelenség, hogy ma már távollétükkel tündökölnek azok, a kik ä római fürdőbe belekéveredtek, (Derültség.) mutatja, hogy ezen vitának meg van a maga eredménye, mert kétségtelen, hogy a béke valamint a képviselőházban, úgy az országban nemcsak hogy feldúlva nincs, hanem ellenkezőleg most fog még teljes mértékben helyreállani. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Zaj jobb felöl.) Elnök: T. ház! Fenyvessy Ferencz képviselő úr határozati javaslatának egy részét vissza akarja vonni; ehhez joga lévén, a szó őt megilleti. (Halljuk! Halljuk!) Fenyvessy Ferencz: T. ház! Határozati javaslatomban az van, hogy a kormányt útasí tani akarom, hogy akatholikus autonómia ügyében ő Felségétől egy szervező bizottság vagy gyűlés összehívására engedélyt kérjen ki. Minthogy azonban több oldalról a »bizottság vagy« kife jezés xíigy értelmeztetett, mintha az e^y kinevezett bizottságot jelentene, miután kilátásba van helyezve, hogy határozati javaslatom a »bizottság vagy« kifejezés kihagyása után, egyhangújag lesz elfogadva, kijelentem, hogy határozati Javaslatomból e két szót: »bizottság vagy« kitörlöm, és így ajánlom azt elfogadásra. (Helyeslés.) Wekerle Sándor ministerelnök és péllZÜgymilíister: T. ház! Daczára annak, hogy t. barátom a vallás- és közoktatásügyi, valamint az igazságügyi minister urak az itt szóba hozott egyházpolitikai kérdések tekintetében, -— azt merném mondani, — minden tekintetben felvilágosító és olyan kimerítő adatokkal szolgáltak, a minőkkel az ügy mai állásában csak szolgálni lehet, mégis kénytelen vagyok a t. ház figyelmét rövid időre igénybe venni. (Halljuk ! Halljuk!) Kényszerít errePolónyi Géza t. képviselő úrnak iménti felszólalása is, a melyre beszédem során bátor leszek visszatérni. Most, hogy egy kissé rendszerbe hozva, foglalkozzam azon kérdésekkel, a melyek részemről megvilágosításra, s a kormány részéről feleletre igényt tarthatnak: először azon kérdésről akarok megemlékezni, hogy helytálló, igaz-e azon vád, a melylyel berniünket minduntalan illetnek, mindazok, a kik ellenünk felszólaltak, hogy t. i. egyházpolitikát állítottunk fel a nélkül, hogy ídmondottuk volna ezen egyházpolitikának részleteit, hogy Izgalmat hagyunk növekedni az országban, a nélkül, hogy a részleteket felderítenők, a melyek ezen izgalomra csillapítólag hatnának; szóval, hogy mi játszunk az elvekkel, a nélkül, hogy részletes felvilágosítással szolgálnánk. Ezen többfelől hangoztatott vádra első észrevételem az, (Halljuk! Halljuk!) hogy igen kevéssé hatna közre azon izgatottságnak lecsillapítására, ha az általános elveken kívfíi, egyes kiszakított részleieket hoznánk elő; mert, ha kiszakított részleteket mutatnánk be, a nélkül, hogy organicus, összefüggő egészükben állítsuk oda a javaslatokat, hogy a tendentia egészen magukból a javaslatokból legyen megítélhető: ez mindenesetre nem azon izgatottságnak csillapítására, hanem annak sokszoros növelésére vezetne, és újabb tápot szolgáltatna annak. (Helyeslés jobb felöl.) Azt hiszem továbbá, t. ház, hogy minket joggal lehet arra kötelezni, hogy igyekezzünk ezen függő kérdéseket megoldani, és ha készen vagyunk javaslatainkkal, akkor minden irányban kimerítő, okadatolt munkálatokkal álljunk elő ; de arra kényszeríteni, hogy mielőtt e javaslatokat előterjesztettük volna, midőn akárkinek tetszik, itt egyházpolitikai vitát provokálhat: akkor nekünk szemrehányni azt, hogy nem akkor nyújtunk felvilágosítást, midőn mi tartjuk elérkezettnek az időt javaslataink beterjesztésére, hanem, midőn másnak tetszik egyházpolitikai vitát provokálni, ez annyit tenne, minthogy mi nem a saját meggyőződésünk szerint, hanem bárkinek felmerülő kívánalmai szerint cselekedjünk, akkor, midőn valakinek tetszik e kérdéseket fölvetni. (Élénk tetszés jobb felöl.) Horváth Gyula: A kormány vetette föl! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister: Nem szidhatok az ellen, ha a a képviselő úr két pártjához tartozó igen jelentékeny férfiút, u. m. Sághy Gyula és Horánszky Nándor képviselő urakat annyira ignorálja, hogy felszólalásaikat számba sem ve,-zi és a kérdés fölvetését ránk akarja hárítani. (Felkiáltások a baloldalon.: A programmban volt!) A mostani egyházpolitikai vitáról van szó. (Zaj a baloldalon.) Különben ne vitatkozzunk e mellékes körülményről, mert hisz ép annak bizonyítékát szolgáltatom, hogy igenis, a mennyire az; adott viszonyok között lehet, tüzetesen megjelöltük az egyházpolitikát, hogy többszörösen hivatkoztunk arra, hogy az 1873-ik alapon állunk. A ki akarja, meggyőződést szerezhet arról, hogy ez az alap, a melyre hivatkoztunk, nemcsak az általános elvek, hanem a részletek iránt is felvilágosítást nyújt. Abból mindenki tüzetes tájékoztatást szerezhet azon irányról, melyben e kérdéseket megakarjuk oldani. De különösen e kérdések legfontosabbika, a házassági jog tekintetében, nemcsak most szolgáltunk felvilágosításokkal, hanem korábbi felszólalásaiban az 31*
