Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-182

Ite, *rs?áfos Illés 1898, ihílrerius 19-én, pétitekért. |g§ négy fal között szépen, hogy itt a házban micsoda érveket fognak majd használni, és mily érveknek czáfolata lesz reá nézve a legkönnyebb és legkellemesebb, és ezen szónoklat gyártás révén nekem o'.yanokat tulajdonított, a miket semmifélekép sem akarok elfogadni. Azt mondotta először, hogy én azt állítottam volna, hogy a polgári házasságot, hogy a polgári anyakönyvvezetést némelyeknek vallási hitelvei tiltják, és hogy a kötelező forma, melyet az állani előír, a lelkiismeretekbe vág. Emlékezhetik rá mindenki a t. ház tagjai közül, hogy épen azért, mert elfogadtam a polgári házasságnak egyik formáját, ezt nem is mondhattam, hanem igen azt mondtam, hogy egy régi tani ól, mely 900 esztendeje áll fenn, most egy újra áttérni, és hogy egy régi tantól eltérve egy új kötelező tant fölállítani, mielőtt a nép ez iránt fölvilágosítva lenne, nagyon veszélyes dolog. Nem csupa egyetemi tanárokból áll a/, ország lakossága, sőt nem is igazságügyministeii hivatalnokokból; de még a minister úr beszéde sem világosította és értette meg népiiuk előtt ezen kérdést. Jól tudjuk mindannyian, hogy évek óta tesznek közzé jelentéseket a minister úr nagy munkásságáról, hogy a polgári törvénykönynek családi jogi részére, és ezzel kapcsolatosul a polgári házasságra vonatkozólag ismét újabb tanácskozás van az igazságügyministeriumban. Három esztendőnél több, hogy ezt halljuk, és azért a polgári házasság lényegére, tartalmára, kiszolgáltatóira sfbre nézve a minister (

úr semmiféle felvilágosítást adni nem tudott. TJgy látszik, hogy ez a nagy ékesszólás nemcsak a népeknek szegény millióit, a kik csekély értelemmel bírnak, hogy észszel felérjék az igazságügyminister urat, de még a codificationalis bizottság tagjait is sokkal üresebben hagyja, mikor a tanácskozásokból eltávoznak, mint a mikor oda megérkeztek. (Derültség bal felöl) Azt mondja a t. igazságügyminister űr. hogy nincs komolyság az én felszólalásomban, hogy a facultativ polgári házasságról nem komolyan beszélek, és hogy az nem komoly érv. Mikor az igazságügyminister úr egész Angliát találja magával szemben, és egész Anglia törvényhozását nem komolynak declarálja a hol a facultativ po'gári házasság van behozva: az ostobaság micsoda bélyegével fogja illetni Ausztriát, a hol a szükségbeli polgári házasság van érvényben ? (Helyeslés a szélsőbalon.) És, ha komolyságról van szó, akkor arra kell kérnem az igazságügy minister urat, hogy az elméleteken ne nyargalja körííl az egész világot, és ne annyi fölvilágosítást adjon, hogy az a polgári házasság, hogy a polgári hatóság előtt cseréltessék ki a házasulandó felek consensusa; mert mikor a minister úr, a ki oly ékesszóló és bőbeszédű, többet nem tud mondani, csak ennyit: akkor bizonyos, hogy áll azon állításom, hogy a kormány nem tud saját programmja részleteiről fölvilágosítást adni, mert nincs abban a helyzetben hogy adjon. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ha önök, a kik e törvényjavaslat beadásával rémítgetik az országot, fenyegetik ezen pártot, és izgatják a népet: s íját megállapodásaik részleteiről nem tudok felvilágosítást adui, hogyan követelheti a minister ú , hogy én adjak az én facultativ polgári házasságom részleteiről felvilágosítást? (Derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van!) Majd ha én azon a helyen ülök .... (Nagy derültség jobboldalon. Felkiáltások: Soha! Mozgás a baloldalon.) Kubinyi Géza: Nem jön el az ultramont uiisnus ideje soka! (Élénk derültség jobb felöl. Zaj a baloldalon.) Ugron Gábor: Annyi jeles férfiú ült már azon a széken, hogy önök között egyetlenegy sincs, a ki nevét alá tudja irni, hogy jogot ne tartson a bársonyszékre! Hát nekem miért ne lehetne reá jogom? (Tetszés a szélső baloldalon. Derültség és felkiáltások jobb felől: Soha!) De nem az a kérdés, igen vagy nem; hanem azt mondom, hogyha ott ülök és törvényjavaslat benyújtását ígérem, akkor leszek oly komoly, hogy a törvényjavaslat elveiről, melyet 1894. január 1-ére mint kész törvényt ígérek a törvényhozásnak benyújtani, nyilatkozom és és tudok is nyilatkozni. (Tetszés a szélső baloldalon.) A ki pedig nem tud nyilatkozni, az hallgasson, (Zajos derültség a szélső baloldalon.) és ismerje be, hogy a nagy szóboséggel az ürességet eltakarni nem lehdt. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj és mozgás jobb felöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Röviden csak kettőt akarok megjegyezni. Én nem azt gondoltam, hogy a képviselő úr nem komoly javaslatot tesz, hanem azt mondottam, hogy én a közt, a mi benne van a határozati javaslatban, és a közt, a mit minden beszédében mint helyes momentumot azonkívül kiemelt, komolyságra nézve nem akarok különbséget tenni. (Úgy van! Úgy van ! a jobboldalon. Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) A mit pedig a kormány akar, azt sokkal n igyobb részletességgel magyaráztam meg, mint egyáltalán törvényjavaslat benyújtása előtt szokásos. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Kubinyi Géza: Minden ember nem érti meg! (Derültség a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: És ismét állítom, hogy a ki fogalmat akar