Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-182
188. emAget nléü \HM. mnrezlns 17-én, pónteken, 235 tettem, és a mint a határozati javaslat egyik pontjából gondolom, Ugron képviselő úr is con tcmplálja. Ugron Gábor: Gondolja? Szilágyi Dezső igazságügytninister: Megmondom, miért? Mert a képviselő úr határozati javaslatában azt mondja : Egyöntetű házasságjogot állapítson meg a törvény. Ez csak 1enne^van: (Derültség a jobboldalon.) Ugron Gábor: Igen, ez a lényege! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Hátha ebben az értelemben akarják a facultativ polgári házasságot, liogy a házassági jogrendet az állami törvény állapítja meg, a jurisdictio kizárólag az államot illeti, polgári érvényesség tekintetében a kihirdetés állami orgánum előtt történik, a dispensatiok az állami orgánumot illetik, — de a házasságot megkötni mehet akár az lelkészhez, akár a világi orgánumhoz szabad választása szerint, ismétlem, ha ily értelemben akarja, ebben sok csábító és sok tetszetős van. (Egy hang a szélső baloldalon: És természetes!) De hogyha még sem ezt hozzuk javaslatba, annak egynehány igen komoly oka van, s ha a t. ház úgy akarja, mert nincs ok titkolódzásra, néhányat, nem kimerítőleg ugyan, de elmondok. (Halljuk! Halljuk!) Azután ítéljen ki-ki, hogy melyik megoldás a helyesebb, melyik a maradandóbb, és melyik a mely a súrlódást elkerüli és a békét és nyugalmat biztosítja. Nézzük csak, hogy oly értelemben vett facultativ polgári házasság, a mint formuláztam, milyen helyzetbe juttatja az egyházat? Ez az első kérdés, ez a punctuoi salicus, mert a facultativ polgári házasság sikere az egyház önkéntes és jó akaratú közreműködésére, az egyház alkalmazkodására van építve; nézzük, milyen helyzetbe juttatja ez az egyházat? A házasság jogi törvényhozás, jurisdictio elvétetik tőle, és midőn előtte köttetik meg a házasság, tulaj don képen átruházott hatáskörben a világi törvénynek végrehajtó közege gyanánt jár el, mert nem szabad oly házasságot megkötni, a melyet a maga törvénye, a kánon jog ugyan meg enged, de az állami házasság jog tilt; a lelkésznek, ha előtte házasság köttetik alkalmazkodnia kell az állami törvényhez, még pedig súlyos büntetés terhe alatt, mert az állam miután a lelkész előtti házasságkötést polgári érvénynyel ruházza, fel, el nem nézheti, meg nem engedheti érvénytelen házasság tudatos vagy culposus létrehozatalát. Ha már most a házasság megköttetett, oly egyház lelkésze előtt köttetett meg, melynek tanai szerint a házasság szentség: ki fog anaak érvénye fölött Ítélni? Ki fogja annak érvényességét vagy semmisségét kimondani? Egyedül az állam bírósága. Dönteni fog kizárólag az állam törvénye szerint, mert a kánonjognak polgári érvénye lesz. Ez lesz a helyzete egyebek közt a római katholikus egyháznak; de az még nem elég, nézzünk a kérdés mélyére. Ha a házasság megkötésénél az állami törvénytől nem térhet el a lelkész, igaz, nem mindig köteles a házasság megkötésénél fungálni, ha a házasságot a világi törvény megengedi, de az egyházi tiltja, ez esetben a jelenkezöket visszautasíthatja, de ha megesketi az állami törvényhez kell alkalmazkodnia, és eljárásban ezáltal alá van vetve a kormány utasításának, a kormány végrehajtó rendeleteinek, vele nem lehet máskép bánni, mint hivatalos orgánummal, a ki a törvényt végrehajtani tartozik, kötelessége, ha esketést egyáltalán végez a végrehajtási rendeletnek, instructionak engedelmesgedni. És itt nincsen kifogás, ettől nem szabad eltérni; mert az érvénytelen házasság létrehozására, akár culpose, akár dolose történt, méltóztassék csak a mai büntetőkönyvet is megnézni, mily súlyos büntetés van szabva. Ez lesz a helyzet. A facultativ polgári házasság megkötésénél ellentétbe van helyezve a polgári megkötés formája, az egyházi megkötés formájával. Választani fog a kettő közül az illető. És ki fogja az egyháztól elvitatni azt, hogy arról, a ki midőn teheti, nem hozzá megy, azt tartsa, hogy megveti az egyházat. Az alternatíva úgy van felállítva, hogy az egyik megkötés kizárja a másikat, mert mind a kettő egyenlően létrehozza a polgári érvényes házasságot. A szakítás az egyházzal sokkal nyíltabb, sokkal határozottabb. És most, uraim, ne téveszszük szem elől a lehető következéseket. Mi az államnak és egyháznak törvényes rendjét szétválasztjuk a házassági jog terén. Ennek természetes következése, hogy az egyházaknak a vallás, a lelkiismeret terén szabad mozgást kell engednie, hogy önön eszközeivel a lelkiismeret, a vallási élet terén híveire hasson, ebbe nem avatkozik az állam; ha már most az egyház az ilyen hívő ellen, a ki nem hozzá ment házasságot kötni, censurát, egyházi büntetéseket és egyebeket alkalmaz, pusztán azért, mert az állam által adott törvényes jogával élve a világi orgánumhoz fordult, eztakkor összetett kézzel nézze az állam, hogy azért, mert valaki törvényben biztosított jogkörrel élt, ezért egyházi büntetéseknek, megrovásoknak lesz kitéve, vagy beavatkozzék azon a téren, mely az egyház sajátlagos tere? Hogy fogja ez az állami és egyházi organismus közt a békét és harmóniát előmozdítani? De msnjünk még egy lépéssel tovább. A két forrni egymás mellé alternative van téve. Ezen alternatíva formájában benne van a rivalitás. Az egyháznak természetesen arra kell törekednie, hogy mentő! kevesebben vegyék ÜO*
