Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-174
18 !?*• országos ülés 1898. m&rczins 7-én, kedden. nem változtattatik, s mikor ez a legilletékesebb tényezők által is ekkép lett kifejezve, akkor a kormány kötelességének tartotta ezen eszmével is foglalkozni, és megkönnyítette a kormány ezen szándékát azon körülmény, hogy mikor a t. házban az elkeresztelési rendelet másodízben tárgyaltatott, a t. ház minden oldaláról az a kijelentés is tétetett, hogy az 1868: LIII. te. módosítása igenis lehetséges, de csak akkor, mikor a házassági jog codificáltatni fog, és egyúttal kijelentetett egész határozottsággal, hogy igenis akkor, ha az átalános kötelező polgári házasság behozatik. (Úgy van! Úgy van! jobbról.) Azóta, t. ház, több ízben találkoztam olyanokkal, a kik nem tudták felfogni azt az összeköttetést, mely az 1868: LII. tcz. 12. §-ának módosítása és az átalánosan kötelező polgári házasság eszméje közt van, és a kik csodálkozva kérdezték, hogy miért ez az eszköz az, a melynek alkalmazása mellett aztán az 1868: LIII. tcz.-et módosítani lehet. T. ház! Az 1868: LIII tcz. 12. §-a, — a mint, azt hiszem, egy ízben ki is fejtettem a t. házban, — végfolyománya egy hosszá küzdelemnek, a mely a vallásfelekezetek egyenjogúságának hiányából eredt; a törvényczikknek ez a rendelkezése majdnem egyedüli praegnans kifejezése a vallásfelekezetek egyenjogúságának a házasság terén, (Helyeslés a jobboldalon.) Tehát, t. ház, ha a változott viszonyok közt egyik, vagy másik fél kívánságára az 1868 : LIII. tcz. 12. §-ának módosításához hozzájárulunk, ezt csak oly formán tehetjük, ha helyébe oly legislatorius intézkedést teszünk, a mely a vallásfelekezetek egyenjogosítottságát a házasság terén teljes mérvben megóvja. (Élénk helyeslés jobbról) E nélkül, t. ház, megtagadtuk volna összes eddigi eljárásunkat, e nélkül egyenes ellentétbe jutottunk volna úgy a 48-iki, mint a 68-iki törvényben uralkodó szellemmel. (Élénk helyeslés jobb felöl.) És mik lehetnek ezek az intézkedések, a melyek pótolhatják az 1868: LIII, tcz. rendelkezéseit? Semmi egyéb, mint az egységes állami házassági jog, az egységes állami házassági judicatura és annak szükségszerű eorollariuma, t. i. az általánosan kötelező polgári házasság, (Helyeslés jobb felöl.) a melynek még az az előnye is van, hogy az egyházi felfogásokkal is sokkal könnyebben megegyeztethető, mint bármely más formája a polgári házasságnak; (Élénk helyeslés jobb felöl.) mert úgy a szíikségbeli, mint a facultativ polgári házasságnál, — az előbbinél minden esetben, az utóbbinál majdnem mindig, — éles ellentétbe jut egymással az egyházi és állami felfogás. Mert a szükségszerű és a facultativ polgári házasság akkor köttetik, a mikor az egyház a házasulandó felek összeadását megtagadta. (Úgy van! jobbról.) Az átalánosan kötelező polgári házasságnál ez az eset ily formán nem fordul elő, t. i. az állam a maga részéről azt szabályozza, a mit állami szempontból az állam polgáraitól kíván, nem tekintve arra, hogy katholikus, protestáns, zsidó vagy keresztény az illető, a többiben pedig mindenkinek vallásos meggyőződésére és lelkiismerelére bízza, hogy vallásával, egyházával jöjjön tisztába. (Élénk helyeslés és tetszés jobbról.) Azt hiszem, t. ház, kimutattam azt, hogy az u. n. elkeresztelési rendelet nem tartalmazott semmiféle támadást a katholikus hitelv ellen, azt gondolom, kimutattam azt is, hogy minden további lépésünk a törvény tekintélyének fentartására volt irányozva, de egyúttal egy-egy respectálása volt a felmerült egyházi aggályoknak. Végre, t. ház, azt gondolom, kimutattam azt is, hogy az általánosan kötelező polgári házasság behozatala szükségszerű előföltétele a 68: LIII. tcz. 12. §-a módosításának. (Élénk helyeslés jobbról.) És ime, t. ház, mi, kik kötelesség szerint első sorban az állam érdekeit tartottuk szem előtt, de a mellett nem tévesztettük szem elől az egyház kívánságait sem; mi, a kik tulajdonképen az 1 848-iki törvények szellemében jártunk el összes törekvéseink során, s a kik csak azt jelezzük most szükségesnek, a mit helyesnek, jónak, kívánatosnak, elérendőnek 1867. óta minden kormány, sőt mondhatnám minden párt vallott; (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) mi, a kik tulajdonképen csak azt intentionáljuk itt Magyarországon, a hol annyi felekezet lakik egymás mellett vegyesen, (Ügy van! jobb felöl.) a mi minden civilizált államban a külföldön megvan, a legkathoíikusabb országban is, bizonyos mértékig meg van Austriában; és (Nyugtalanság a szélsőbalon. Felkiáltások jobb felöl: Halljuk ! Halljuk!) mi volnánk talán, t. ház, a kihívók? Mi volnánk talán a támadók? Mi volnánk a békebontók? Valóban dificile est satyram non seribere. (Úgyvan! Úgy van! jobb felöl.) De, t. ház, ezt nem fogja elhinni elfogulatlanul gondolkodó ember soha, és még kevésbbé fogják ezt elhitetni az értelmes nagy közönséggel, azok a valótlanságok, melyek itt-ott még a szószékről is hirdettetnek, és a melyek abban culminálnak, hogy a kormány a házassági kötelék lazítását, a házasság erkölcsi alapjának felbontását, a házasság elszentségtelenítését czélozza. Hiszen, t. ház, mindenki tudja, a ki az országot ismeri, hogy a jelenlegi helyzet, t. i. az egyházi házassági rendelkezések különfélesége, eltérése és ellentétes volta, milyen visszás, sérelmes és szégyenletes állapotokat teremt. (Úgy
