Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-174

174. erssságos ülés 188B. mározlns 7-én, kedden. i9 van! Úgy van! jobb felől.) És mindenki, a ki a közügyek iránt érdeklődik, emlékezni fog a t. ministerelnök úrnak több ízben tett azon kije­lentésére, hogy mi az állami jogrendet biztosí­tani akarjuk, de az egyliáz rendelkezését meg­támadni, pláne a katholikus egyháznak szent­ségét megtámadni egyátalában nem akarjuk. (Élénk helyeslés jobb felől.) Hiába takargatják azok, a kik a kormány egyházpolitikai programmját és elveit ellenzik, a tényleges helyzetet, a dolog mégis csak úgy állott és áll, hogy a kormány egy alternatíva előtt volt. Vagy meg kellett volna hajolnia egy egyház egyoldalú felfogása előtt, (Úgy van ! a jobb oldalon.) a mely felfogás lehet talán egyházi szempontból indokolt, de a mely azért naégiR csak mindig egyoldalú marad, és ezért megha­zudtolni kelleit volna a kormánynak eddigi egész törvényhozási működéseinket, (Helyeslés. Úgy van! jobb felől.) vagy pedig ketté kellett választani a vitás területet: úgy az anyakönyvezés, mint a házasság terén biztosítani az állam számára mindazt, a mire az államnak szüksége van, és meghagyni az egyháznak azt, a mi az ő szabad­ságának gyakorlására szükséges. (Úgy van! Élénk helyeslés.) Mihelyt ilyen dilemma állott elő, akkor szerintem annak, a ki a felelősség teljes érzeté­ben kezeli egy országnak érdekeit, nem szabad egyoldalú felfogásból kiindulva intézkednie, akkor annak mást, mint ezen második alternatívát vá­lasztania nem lehet, mert nem szabad (Élénk helyeslés jobb felől.) Gondolom, ily szempontból kell megítélni a helyzetet még annak is, a ki a kormány egy­házpolitikai elveível nem tud egyetérteni, és ily szempontból én nyugodtan nézhetem, szemléibe tem azokat a mérg GS nyíléi kat és idomtalan kö­veket, melyek itt-ott felém repülnek; mert a?ok megsebezhetik ugyan személyemet de nem fog­ják soha megsemmisíteni az igazságot, (Zajos helyeslés, éljenzés és tetszés jobb felöl.) Es most, t. ház, meg csak egy pár szavam van azokra vonatkozólag, a miket Horánszky Nándor t. képviselőtársam tegnap elmondott. Azt gondolom, hogy eddigi fejtegetéseim fona­lán is már sokat érintettem abból, a mit a t. képviselő úr tegnap felemlített, — úgy azt a bizonyos meggondolatlanságot, a melylyel a kormányt vádolta, — úgy azt, hogy a kormány kellő előrelátással, kellő körültekintéssel nem járt el, valamint arra is kiterjeszkedtem, hogy a kormány nem lépett fel provocalólag. De van a t. képviselő úr felszólalásának egy része, melyre csak most reflectálok. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja ugyanis a t. képviselő úr, hogy a kormány eddigi eljárását a habozás, az ingado­zás, a bizonytalanság jellemzi. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Hát nem méltóztatnak-e épen azokból, a miket most elmondani bátor voltam, megérteni, hogy a kormány az első pillanattól fogva mos­tanáig folyton és consequensen mindig egy irányban haladt ? (Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Nem volt-e a kormánynak mindig első feladata a töryény rendelkezéseit biztosítani? És ha e közben változott is a részletekben itt­ott az intézkedés, az az alapelvnek ártalmára nem volt. (Igaz! Lgy van! a jobboldalon.) De a t. képviselő úr, hogy indokolja a maga felfogását, rámutatott a Szivák-féle hatá­rozati javaslatra, mondván, hogy: ime a kormány magáévá tette azt, s most hol van a határozati javaslattal? Ha ezt a határozati javaslatot megtekint­jük, t. ház, mi annak tulajdonképeni lényege? Az, hogy a fennálló törvény rendelkezései érvé­nyesüljenek, és ha a kormány ezt rendeleti úton nem tudja elérni, akkor törvényhozási úton kell elérnie, tudniillik újabb törvényhozási intézke­déssel. Ebben az irányban iudúltunk mi meg, s ez az irány vezetett minket idáig, a hol vagyunk. (Tetszés jobb felöl.) Igaz, egy eltérés van a Szivák-féle határo­zati javaslattól, mert a Szivák-féle javaslatban ki van mondva, hogy az 1868: Lili. törvény­czikk 12. szakasza nem fog változni. Már a mai felszólalásom folyamán megmagyaráztam, hogy miben áll ezen eltérés, s már most kérdem, hogy az, a mit mi a Szivák-féle határozati ja­vaslat egy pontja helyébe odaállítunk, tudni­illik az egységes állami házassági jog, az egy­séges állami házassági judicatura, és az általá­nosan kötelező polgári házasság, az állam szem­pontjából nem ér-e meg annyit, mint az 1868: LIII. törvény czikk megváltoztatása ? (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy igenis megér annyit, (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) sőt azt hiszem, hogy többet ér, és bocsásson meg a t. képviselő úr, de ha nem találja ezt elégségesnek és aequivalens intézkedésnek, akkor ez a felfogása valóban csak shyloki felfogás. (Zajos tetszés jobb felöl.) Ezzel befejeztem t. ház, a mai napra szánt felszólalásomat; meg vagyok róla győződve, hogy a további vita folyamán még alkalmam lesz egyre-másra visszatérni, s ezt fenn is tar­tom magamnak. (Hoszantartó élénk hel'ieslés, él­jenzés és taps a jobboldalon. Felkiáltások: Ót perez szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom