Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-174
174. erssságos ülés 188B. mározlns 7-én, kedden. i9 van! Úgy van! jobb felől.) És mindenki, a ki a közügyek iránt érdeklődik, emlékezni fog a t. ministerelnök úrnak több ízben tett azon kijelentésére, hogy mi az állami jogrendet biztosítani akarjuk, de az egyliáz rendelkezését megtámadni, pláne a katholikus egyháznak szentségét megtámadni egyátalában nem akarjuk. (Élénk helyeslés jobb felől.) Hiába takargatják azok, a kik a kormány egyházpolitikai programmját és elveit ellenzik, a tényleges helyzetet, a dolog mégis csak úgy állott és áll, hogy a kormány egy alternatíva előtt volt. Vagy meg kellett volna hajolnia egy egyház egyoldalú felfogása előtt, (Úgy van ! a jobb oldalon.) a mely felfogás lehet talán egyházi szempontból indokolt, de a mely azért naégiR csak mindig egyoldalú marad, és ezért meghazudtolni kelleit volna a kormánynak eddigi egész törvényhozási működéseinket, (Helyeslés. Úgy van! jobb felől.) vagy pedig ketté kellett választani a vitás területet: úgy az anyakönyvezés, mint a házasság terén biztosítani az állam számára mindazt, a mire az államnak szüksége van, és meghagyni az egyháznak azt, a mi az ő szabadságának gyakorlására szükséges. (Úgy van! Élénk helyeslés.) Mihelyt ilyen dilemma állott elő, akkor szerintem annak, a ki a felelősség teljes érzetében kezeli egy országnak érdekeit, nem szabad egyoldalú felfogásból kiindulva intézkednie, akkor annak mást, mint ezen második alternatívát választania nem lehet, mert nem szabad (Élénk helyeslés jobb felől.) Gondolom, ily szempontból kell megítélni a helyzetet még annak is, a ki a kormány egyházpolitikai elveível nem tud egyetérteni, és ily szempontból én nyugodtan nézhetem, szemléibe tem azokat a mérg GS nyíléi kat és idomtalan köveket, melyek itt-ott felém repülnek; mert a?ok megsebezhetik ugyan személyemet de nem fogják soha megsemmisíteni az igazságot, (Zajos helyeslés, éljenzés és tetszés jobb felöl.) Es most, t. ház, meg csak egy pár szavam van azokra vonatkozólag, a miket Horánszky Nándor t. képviselőtársam tegnap elmondott. Azt gondolom, hogy eddigi fejtegetéseim fonalán is már sokat érintettem abból, a mit a t. képviselő úr tegnap felemlített, — úgy azt a bizonyos meggondolatlanságot, a melylyel a kormányt vádolta, — úgy azt, hogy a kormány kellő előrelátással, kellő körültekintéssel nem járt el, valamint arra is kiterjeszkedtem, hogy a kormány nem lépett fel provocalólag. De van a t. képviselő úr felszólalásának egy része, melyre csak most reflectálok. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja ugyanis a t. képviselő úr, hogy a kormány eddigi eljárását a habozás, az ingadozás, a bizonytalanság jellemzi. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Hát nem méltóztatnak-e épen azokból, a miket most elmondani bátor voltam, megérteni, hogy a kormány az első pillanattól fogva mostanáig folyton és consequensen mindig egy irányban haladt ? (Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Nem volt-e a kormánynak mindig első feladata a töryény rendelkezéseit biztosítani? És ha e közben változott is a részletekben ittott az intézkedés, az az alapelvnek ártalmára nem volt. (Igaz! Lgy van! a jobboldalon.) De a t. képviselő úr, hogy indokolja a maga felfogását, rámutatott a Szivák-féle határozati javaslatra, mondván, hogy: ime a kormány magáévá tette azt, s most hol van a határozati javaslattal? Ha ezt a határozati javaslatot megtekintjük, t. ház, mi annak tulajdonképeni lényege? Az, hogy a fennálló törvény rendelkezései érvényesüljenek, és ha a kormány ezt rendeleti úton nem tudja elérni, akkor törvényhozási úton kell elérnie, tudniillik újabb törvényhozási intézkedéssel. Ebben az irányban iudúltunk mi meg, s ez az irány vezetett minket idáig, a hol vagyunk. (Tetszés jobb felöl.) Igaz, egy eltérés van a Szivák-féle határozati javaslattól, mert a Szivák-féle javaslatban ki van mondva, hogy az 1868: Lili. törvényczikk 12. szakasza nem fog változni. Már a mai felszólalásom folyamán megmagyaráztam, hogy miben áll ezen eltérés, s már most kérdem, hogy az, a mit mi a Szivák-féle határozati javaslat egy pontja helyébe odaállítunk, tudniillik az egységes állami házassági jog, az egységes állami házassági judicatura, és az általánosan kötelező polgári házasság, az állam szempontjából nem ér-e meg annyit, mint az 1868: LIII. törvény czikk megváltoztatása ? (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy igenis megér annyit, (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) sőt azt hiszem, hogy többet ér, és bocsásson meg a t. képviselő úr, de ha nem találja ezt elégségesnek és aequivalens intézkedésnek, akkor ez a felfogása valóban csak shyloki felfogás. (Zajos tetszés jobb felöl.) Ezzel befejeztem t. ház, a mai napra szánt felszólalásomat; meg vagyok róla győződve, hogy a további vita folyamán még alkalmam lesz egyre-másra visszatérni, s ezt fenn is tartom magamnak. (Hoszantartó élénk hel'ieslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Felkiáltások: Ót perez szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni.
