Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-182
522 IS*' orssiges ülés 1803, m&renlaü 17-én, pénteken. vaunak ilyen jelentések, még pedig 1870-ből az ebő, 1875-ből a második és 1880-ból három jelentés. Mind az ötben a boldogult prímás a felhívásnak megfelelően egyformán kijelenti, hogy utasította ÍZ illető lelkészt, hogy az anyakönyvi kivonatot az illető más felekezeti Jelkésznek küldje át. És iít még egy nevezetesebb momentum nierííl fel, melyet felemlítek, és mely abból áll, hogy 1877-ben a boldogult prímás maga reelamált egy protestáns lelkész által elkeresztelt gyermeket. Ezzel tehát véget vetek ennek a legendának, mintha katholikus szempontból sohasem reclamáltátott volna elkeresztelt gyermek, a mire különben, hogy történt, arra irattáramban számtalan okirat van. (Tetszés jobb felöl) De talán nem elégszik meg a t. képviselő úr ezekkel a kijelentésekkel és közlésekkel, és még azt is kívánja tudni, a mire különben már múltkori beszédében is czélzott, hogy nincsenek-e ellenkező tartalmú püspöki jelentések, t. i. olya nok, a melyekben az illető püspökök és érsekek megtagadták a kivonatok kiszolgáltatását, hivatkozva a hitelvre? Viin szerencsém a t. ház tudomására juttatni, (Halljuk! Halljuk!) hogy ilyen jelentések egyáltalában nem léteznek. Polónyi Géza : No hát akkor mire való volt a rendelet? (Derültség.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: Bocsánatot kérek, nem kívánhatom a t. képviselő úrtól, hogy minden egyes kijelentésemet emlékezetében tartsa, épen azért közbeszólása folytán ismételnem kell azt, mit már a minap is mondtam, hogy a rendeletnek nem volt más czélja, mint szabályozni, általánosítani azt az eljárást, a melyet egyes esetekben mindig következetesen követtem. Azt akartam ezzel elérni, hogy ne érkezzenek minduntalan panaszok, és hogy a már elfogadott eljárási móddal egyszer valahára véget vessek a dolognak. Madarász József : Mondd a vaknak, hogy lásson! (Úgy van! a szélsőbalon.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: A t. képviselő úr az egyházpolitikai elvekről szólván, azt mondja, hogy, habár ezekkel az elvekkel sympathisál, egészben véve azokat magáévá is teszi, egyszerűen mégsem fogadhatja el azokat, mert hiszen nem tudja, hogy mi rejlik mögöttük, nem tudja, hogy részletes alkalmazásukban miképen fognak azok érvényesíttetni. T. ház ! Annak idejében, midőn Irányi beterjesztette határozati javaslatait a házban, és azokat minden egyes ilkalommal a t. képviselő urak azon az oldalon egyhangúlag elfogadták, úgy tudom, hogy Irányi Dániel elhunyt barátunk soha sem tárta fel azt, hogy ezen elvek miként fognak részletes alkalmazásukban érvényesíttetni; egyszerűen az azokhoz való hozzájárulást kérte a háztól, s azután magukra a törvényjavaslatokra bízta, hogy a részletekkel foglalkozzanak, fentartván magának azt a jogot, hogy mvjd a törvényjavaslatokmegvitatása alkalmával mérlegelni fogja, vájjon a részletek megfelelnek-e? Gróf Apponyi Albert t. képviselő úr a tegnapi napon első sorban azt a szemrehányást tette nekem, hogy három évig késtem az egyházpolitikai programm kijelentésével, vagy közlésével, és hogy ez arra mutat, hogy nem kellő előrelátással jártam el, és három évig hagytam terjedni és nagyra nőni azt az izgatottságot, mely ma az országban tényleg meg van. Én már első felszólalásom alkalmával bátor voltam arra utalni, a mit egy pár példával ma is megerősíthetek, hogy hiszen nem lehetett feltételeznünk azt, hogy ennek az egész mozgalomnak komoly háttere és komoly alapja van, tehát okvetlenül meg kellett várnunk, míg az komolynak bizonyul, hogy más eszközöket keressünk annak keresztülvitelére. (Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt azt hiszem, nem előrelátás hiánya, hanem legfeljebb látnoki tehetség hiánya az, a mivel a t. képviselő úr engem vádolhat. Ilyen persze nincs nekem, s így előre nem sejthettem, előre nem állapíthattam meg az események folyományát. Ekképen előre nem is mondhattam meg, hogy mire lesz szükségünk ennek keresztülvitelénél. De ha látnoki tehetséggel is bírtam volna, még akkor sem lett volna czélszerü jóval előbb az egyházpolitikai programmal a közönség és a törvényhozás elé lépni, azon egyszerű oknál fogva, mert ezen programm szükségszerűsége nem lett volna bebizonyítva; ha pedig annak szükségszerűsége nincs bebizonyítva, keresztülvitele kétségkívül nagyobb akadályokba ütközött volna, mint a minő akadályokba ütközhetik esetleg most, midőn a szükségszerűséghez többé semmmiféle kétely nem fér. (Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő úr szives volt megemlékezni arról, hogy hiszen ő maga volt az, a ki figyelmeztetett, hogy a »quieta non movere« olyan politikai axióma, melyet mindenkinek jó szem előtt tartani. Ha mi ezen egyházpolitikai programmal oly pillanatban lépünk fel, midőn azt lehet mondani, hogy nincs még szükség rá,, hogy a fejlődött viszonyok még nem tették mellőzhetetlenné: akkor, azt hiszem, igenis teljes joggal lehetett volna a kormányra mondani, hogy ok nélkül, szükség nélkül idézte elő azt a mozgalmat s azt az izgatottságot, mely most bizonyos mértékben az országban tényleg meg van. Gr. Apponyi Albert t. képviselő úr azután egy kelepczét állít fel az én számomra, azt mondván, hogy a mikor tavaly májusban nyilatkoztam a polgári anyakönyvekről, akkor a partialis anyakönyv behozatala mellett érvelve és azt
