Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-181
§16, 181. orszftgos ülés 1898. márcztus 16-áu, csütörtökön. seggel bir, hanem különösen a mai viszonyok közt, mikor az egész országot lélegzet alatt fartja a valláspolitikai kérdés, annak bizonyos nagyobb jelentősége is van. Méltóztatnak tudni ez^n incidensnek lebonyoloclását. Nem akarom ismételni, mindnyájan tudjak, hogy Asbóth János képviselőtársunk egy concret váddal illette az 1884-ben fennállott magyar kormányt. Az a t. képviselőtársunk, a ki i884-ben vezette a magyar kormány rúdját, erre első ízben oly választ adott, a mely kizárta az Asbóth János képviselőtársam által jelzett esetet. T. i. Tisza Kálmán úr azt mondta márczius 11-iki beszédében (olvassa): ^Ismétlem tehát, ezen ellenem emelt vádat, mint valótlanságot, a leghatározottabban visszautasítom.« Ekkor jött Asbóth János képviselőtársunk abba a helyzetbe, hogy kénytelen volt bizonyos, talán némelyek által indiseretionak nevezett, de szerintem csak a valóságnak megfelelő önvédelmében kimondani azt, hogy a kérdéses jegyzék milyen körülmények közt ment Rómába. Akkor már Tisza Kálmán képviselő úr válasza egészen más volt, t. i, — szórói-szóra idézve ismét, — ezt mondta (olvassa): »Ma sem emlékszem, nem is hiszem, hogy azon irányban én kértem volna, de ha a kiilügyminister úr jónak látta azt mondani, a történyjavaslat, mely izgalmat idézett elő, visszavétetett, tehát többé nincs ok izgalomra, ez nem azt teszi, a mit a képviselő úr mondott, hogy én folyamodtam a pápa támogatásáért, és ennek fejében megígértem, hogy soha a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot be nem terjesztem.« Hát, t. ház, a mi Tisza Kálmán stylusát illeti, arra nézve megegyezünk, hogy ő az akadémiának, vagy a Petőfi-társaságnak szabatos és helyes Írásáért tiszteletbeli tagja, vagy rendes tagja sem lesz. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy nem! Megválasztják mindenüvé. 1 ) Sokszor hallottunk tőle olyan magyarázatot, a periódusoknak olyan összezavarását, hogy tényleg sillabizálni kell, ha az ember voltaképen egy mondat horderejét ki akarja venni. (Egy hang n szélső baloldalon: Épen ez az ereje!) De annyi bizonyos, hogy első és második nyilatkozata homlokegyenest ellenkezik egymással, mert míg első nyilatkozatában azt mondta, hogy a leghatározottabban visszautasítja a vádat, s hogy az egész dologról semmit sem tud, addig második nyilatkozatában már magát a tényt látszik beismerni, és csak azzal mentegetődzik, hogy az ő tudtán kívül történt. Nekünk itt ma nem csupán az a feladatunk, hogy megtudjuk, vájjon a ministerelnök úr tudott-e, és mennyit tudott a dologról, hogy a mentségnek milyen fokozatát fogadjuk el rá nézve, hanem a kabmet ténye az, a mi fölött nekünk bírálatot kell mondanunk. Azt kell tudnunk, hogy 1884-ben a magyar kormány tagjai, vagy egyik tagja tényleg folyamodott-e Rómába a curiához, és milyen mérvben kívánta a szenszék támogatását. Már körülbelül hat napja, t. ház, hogy ezen vád felhozatott az 1884-iki kormány ellen, s azóta még semmiféle dementit nem hallottunk. Hallottunk igenis egyes apró kimagyarázásokat, de a kormánynak valamennyi kőnyo.natosa, úgy a budapesti, mint a bécsi félhivatalos lapjai a dologról mind hallgatnak, és megezáfolüi az Asbóth János képviselő úr által előadott concret tényt meg sem kísértették. Ellenkezőleg, azóta történtek egyes nyilatkozatok a külföldi sajtóban; és Bécsben épen egyik, az egyház köreivel igen szoros viszonyban álló napilap megerősítette Asbóth adatait, sőt még hozzátette azt is, hogy ez nem egyedüli ténye a 84-iki magyar kormánynak, mert ezen jegyzékkel egyidejűleg, vagy kevéssel ezen jegyzék után egy magyar államférfi ment Rómába, a ki ott, nem tudom micsoda minőségben, de bizonyos megbízatást teljesíteni vállalkozott, és ő Rómában a szentszéknél a magyar kormánynak intentioit kifejtette. Ez a férfiú, a mint tudjuk, gr. Széchen Antal. Bocsánatot kérek, a t. közoktatásügyi minister úr talán nem tudja ezt, vagy nem akarja hinni. Én biztos adatokkal szolgálhatok; méltóztassék megtudni, hogy gróf Széchen akkor gróf Paarnál lakott a hivatalos épületben. (Felkiáltások a jobboldalon: Mint jó barátja látogatta meg. Derültség a szélsőbalon.) Tudjuk azt gróf Széchen Antal életéből, hogy ő már többször hivatalos és félhivatalos diplomáciai küldetésekben járt el, tehát, hogy ő maga jószántából, vagy személyes okokból járt volna ott, azt nem hiszem, de másrészről már az is a hivatalos színezetet mutatja, hogy a nagykövetségi épületben szállt meg, tehát ott lakott, és így a nagykövettel naponként érintkezésben volt; már ez maga mutatja, hogy az ő odautazása nem volt kirándulás, saját initiativájának következménye, hanem igenis, hogy rá ott bizonyos feladatok voltak ruházva. Midőn egyrészről azt látjuk, hogy egy hivatalos jegyzék küldetett a nagykövethez diplomatiai instructio alakjában, — mert azóta puhatolózásaim nyomán mondhatom, hogy az nem úgynevezett >note ecrite«, vagy »note verbale«, t. i. a külföldi hatalmaknak szánt akár írásbeli, akár s;óbeli jegyzék, hanem a mi nagykövetünknek szánt instructio volt, és nagykövetünk tárgyalásaiban és küldetéseiben fel is használta és ahhoz alkalmazkodott, — most azt olvasom a félhivatalos czáfolatokban, hogy voltaképen azon jegyzékben nincsen más, mint
