Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-181

ltl. országos Illés 1898. m&rcKíns 16-An, cstttortfibBn, 217 értesítése a szentszéknek arról, hogy itten azon vegyes házasságról szóló törvényjavaslat visszavétetett. Bocsánatot kérek, én a diplomaták nagy jelentősége iránt nem vagyok óriási véleménynyel, de azt, hogy jegyzéket küldjenek hetek után Rómába, hogy a szentszék ebből megtudja, hogy a törvényjavaslat visszavétetett, a miről a szentszék nagyon jól volt informálva, azt plausibilis oknak nem lehet elfogadnom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, találkozunk mi 1884-ben nyomaival annak, hogy bizonyos egyetértésnek, megállapodásnak kellett lenni a szentszék és a magyar kormány közt; mert a katholikus clerus, a mely még rövid idővel a választások előtt a legnagyobb ellenzéket fejtette ki a kormány ellen, egyszerre elhallgatott, (Ellen mondás jobb felöl.) sőt túlnyomó többségében támogatta a kormányt, és az 1884-iki választások e behatás alatt folytak le. Az, hogy talán találkozott egy egyháztő, a ki azért mégsem támogatta a kormányt, vagy nem adta fel addigi álláspontját, lehetséges. De hogy a katholikus püspökség túlnyomó része az 1884-iki választáskor a kormány szövetségese volt, az bizonyos. A ministerelnök úr ezt a két nagy tényezőt használta akkor fel: az antiseoiitismust és a cieriealismust; e két ellentétes eszközzel győzte le az ellenzéket. Ez így van. Mi gyakrabban felhoztuk, hogy a magyar képviselőválasztások az eddigi gyakorlatban nem hogy tiszták nem voltak, hanem azokba sokszor külföldi segély is belevegyült. Fis pénzbeli segélyt is gyűjtöttek Bécsben. De azt az egyet nem tudta a képviselőház, hogy a szentszék befolyását is kikérte a magyar kormány. Gr. Károlyi Gábor: Ez a Kálmán-fillér volt! (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Pázmándy Dénes: Miért jelentőségteljes ez az eset most 9 év múlva, és miért kell azt nekünk a közvélemény előtt tisztáznunk'? Azért, mert épen a jelenlegi valláspolitikái vitában a magyar kormány megrója még csak látszatát is annak, hogy a katholikus clerns Róma intő szavára hallgat és azt köyeti. A kormány úgy tünteti fel az egyházpolitikai kérdéseket, mintha azokat, — és ennek jogosultságát elismerem, — tisztán a magyar állam érdekében kellene megoldani. Perhorrescál tehát minden immixtiot; és ime, épen azon államférfiúról, a ki ez egész mozgalom initiatora volt, a ki jelszóul tűzte ki, hogy Rómának legcsekélyebb követelését is vissza kell utasítani, arról bizonyul be most, hogy egyik főszövet^égesül a római szentszéket kívánta megnyerni. A magyar kormányok, ha nem is legális, de erkölcsi felelősséggel tartoznak tényeikért évek hosszú során át. Én azon t. volt kormányKÉPVH. NAPLÓ. 1892—-97. X. KÖTET. elnök úrnak reputatioját nem akarom megvédeni, hanem felszólaltam azért, hogy legalább védje meg ő. Mert e dolgot sem neki agyonhallgatni, sem a kormánynak a felett hallgatással elsurrannia nem lehet. Van szerencsém tehát az előadottakból kifolyólag a ministerelnök úrhoz a következő interpellatiot intézni, várva a leggyorsabb választ (olvassa) : »Interpellatio a ministerelnök úrhoz. Tekintve, hogy a képviselőháznak f. hó 11-iki ülésében egyik képviselőtársunk, a jólértesííltség kézzelfogható módoni bizonyítékaival felhozta, hogy 1884-ben, az általános képviselőválasztások előtt, az akkori magyar kormány kezdeményezéséből a cs. és kir. közös külügy ministerium felhívta gr, Paar nagykövetet, hogy a curiánál fejtse ki, hogy azon az akkori kormány által beterjesztett ismert vegyesházassági törvényjavaslat folytán »előállt nagy izgatottság motívumai megszűntek, mert a magyar kormány ezen javaslatot visszavonta, és azt újból beterjeszteni nem is szándékozik.« Tekintve, hogy egy, az egyházi körökkel szoros érintkezésben álló bécsi napilap nemcsak megerősíti azon jegyzék elküldését, de sőt hozzá teszi, hogy egyidejűleg bizalmas missioban Rómába küldetett egy kiváló magyar államférfiú, kinek küldetésére épen ezen jegyzék mintegy meghitelesítésűl szolgált, az itt előadottak nyomán van szerencsém a t. ministerelnök arat kérdezni: 1. Van-e tudomása az említett jegyzék elküldéséről, illetve a jegyzék keletkezésének indító okáról ? 2. Hajlandó-e ama jegyzéket s a jegyzékre vonatkozó összes iratokat a ház asztalára letenni ? 3. Van-e továbbá tudomása a t. ministerelnök úrnak azon kiváló magyar államférfinak Rómába való küldetéséről? 4. Ha igen, úgy kész e megmondani, hogy mi volt ezen küldetésnek a czélja, és mi volt az eredménye ? Van szerencsém interpillatiomat átnyújtani.« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök ós pénzügyminister: T. ház ! (Nagy mozgás. Halljuk! Halljuk!) Igen sajnálom, hogy az idő előrehaladottsága miatt mára tervezett főiszoíalásomat kénytelen voltam elhalasztani, mert különben ezen kérdést illetőleg, a melyet már a múlt ülések egyikén Horváth Gyula képviselő úr szóba hozott, felszólalásom folyamában mindenesetre nyilatkoztam volna. Nyilatkoztam volna addig és azon korlátok között, a meddig a kérdés minket, ma a kormányon levő férfiakat, illet. Én úgy az akkor Horváth Gyula képviselő úr által felhozottakkal, mint most a t. képviselő úr 28