Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-181

181. országos ülés 189S. mArnvAm 16-án, esiitSrtSko'n 215 többet akart volna alkalmazni, mint a mennyihez joga van, sőt ellenkezőleg: a »rendreútasítás« szónál egy enyhébbet akart alkalmazni, és így jutott az eszébe. (Zajos derültség. Hosszantartó mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Engedelmet kérek, t. ház, itt a szavakba nem lehet kapaszkodni, hanem az intentiók szerint kell ítélni, (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás és zaj a baloldalon.) és én azt hiszem, hogy ha az elnök úr abból a székből, a hol nem mint egyén, hanem mint a képviselőház elnöke beszél, (Hosszantartó mozgás és zaj a baloldalon.) azzal a szándékkal tesz kijelentést, hogy a megsértett képviselői tekintélynek elégtételt szolgáltasson, már magában ez az intentio is elégséges arra, hogy ebben megnyugodjunk. (Helyeslés. Mozgás.) Én azért igen kérem a t. házat, hogy ezen intentio tekintetbe vételével, e magyarázat után e kérdés fölött napirendre térni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj bal felől. Felkiáltások a szélső baloldalon: Vonja vissza!) Hoitsy Pál: Vonja vissza! (Zaj.) Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk

I) Én azon kiindulási pontot, melyet az igen t. ministerelnök űr hangsfilyozott, a magam részéről elfogadom, (Helyeslés jobb felöl.) deákkor kérem azt is constatálni, hogy az elnök ár által első ízben a »megrovás« szó nem a házszabályok értelmében használtatott, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) csakis így állítható helyre a házszabályok jogvendje. (Hosszantartó zaj a szélsőbalon.) Azon intentio folytán tehát, melynek a t. ministerelnök űr ekként: a magyarázatát adta, a magam részéről megnyugszom abban, ha constatáltatik, hogy az általam említett megrovás szó nem a házszabályok élteimében, és nem azoknak megfelelőleg alkalmaztatott. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások: Jelentse ki az elnök ! Hosszantartó mozgás és zaj.) Olay Lajos: T. ház ! (Zajos fölkiáltások jobb felöl; Eláll! Eláll! Mozgás és zaj.) Meszlény Lajos: Most már csak azért is halljuk ! (Hosszantartó mozgás és zaj.) Olay Lajos: Engedelmet kérek, hogy én is röviden hozzászólhassak a kérdéshez. Tökéletesen igaza van az igen t. ministerelnök úruak abban, hogy az összes képviselőknek pártkülönbség nélkül mindent el kell követniök arra, hogy az elnöki méltóság fentartassék, sőt fokoztassék, mert egyedül az ő hivatása a házban a pártok közt a békés tanácskozást és a rendet fenntartani. (Hosszantartó zaj.) Nekem ez ellen semmi kifogásom nincs, sőt én is emelni óhajtom az elnöki méltóságot. (Zaj.) De, engedelmet kérek, egészen másként áll itt a dolog. A házszabályok 169. §-a világosan mondja, hogy a megrovás már másodfokú büntetés, azt csak a ház alkalmazhatja. Az igen t, ministerelnök úr hiába akarja védeni az elnök urat, hogy ő enyhébb szót akart alkalmazni (Zaj. Félkiáltások jobb felöl: Eláll!) a házszabályok ellenére. A bíróságoknál is a fegyelmi büntetések közt hiába mondja, valaki, hogy a megintésnél a feddés kisebb büntetés, mert a feddés már másodfokú. így van ez itt is. (Folytonosan tartó zaj.) Ha már őszintén el akarjuk érni azt a czélt, hogy az elnöki méltóság fentartassék, akkor az eszközöktől sem szabad visszariadnunk. (Folytonos zaj : Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Az igen t. elnök úr nem most először teszi ezt; Károlyi Gábor gróffal szemben is tette, midőn azt mondta, hogy illetlen magaviseleteért rendreutasítja. Nem akarok Károlyi Gábor t. barátomnak tanácsot adni, de én ezt a dolgot máskép végeztem volna el, ha nekem mondta volna az elnök úr azt, hogy »iiletlen magaviseletéért utasítom rendre«. (Nagy nyugtalanság és zaj.) Ha már a t. elnök úr ilyen végzetes hibákat követ el egymásután, ha mi az elnöki méltóságot csakugyan azon a magas piedesztálon kívánjuk látni, mint a t. ministerelnök úr említette: akkor erre csak egy mód van, hogy elnöki állásáról leköszönjön. Arra vagyok bátor tehát kérni a t. elnök urat, hogy köszönjön le állásáról, mert nem oda való! (Úgy van! Úgy vai! a szélsőbalon. Nagy zaj.) Elnök :'t. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Tartozom a t. ház iránti tiszteletből még egyszer kijelenteni, hogy felfogásom szerint, — verba valent sicut nummi, — a szavaknak az a helyes értelme, a mii nekik tulajdonítunk. A házszabályok értelmében tisztán áll az elnök azon joga, hogy a képviselő urakat beszédközben figyelmezteti, esetleg rendreutasítja. Már az előbb kijelentettem, hogy én a »megrovást«, a »figyelmeztetés« szóval egyenrangúnak vettem és úgy alkalmaztam. (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Tévedhettem, t, ház, a kifejezésben, nem tévedtem a szándékban. (Helyeslés.) Kérem, méltóztassanak e felett napirendre térni. (Helyeslés.) T. ház! Az idő előhaladván, miután az ülés kezdetén bejelentett interpellatio előterjesztésén van a sor, ennélfogva bátor vagyok a vita folytatását a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre elhalasztani. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Pázmándy Dénes: T. ház! (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Mindnyájunknak friss emlékezetében van az a jelenet, mely itt pár nappal ezelőtt lejátszódott. Egyik képviselőtársunk abba a, helyzetbe jutott, hogy önigazolásául kénytelen volt az ő előbbi működéséből felhozni egy adatot, a mely adat nemcsak incidentalis jelentő-