Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-181

ISi. országos illés 1998. mái Horváth Gyula*. Ezt én visszautasítom! (Nagy zaj. Elnök hosszasan csenget.) Elnök: Ezen kifejezésért Horváth Gyula képviselő urat ezennel rendreiVfcasítoin. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy nyugtalanság bal felől.) A mi a dolog érdemét és a ténynek helyreállítását illeti, bátor vagyok hivatkozni a jegyzői karra, (Élénk felkiáltások bal felől: A háznak beszéljen! Elnök csenget.) hogy mindkét oldalról azt a jelentést kaptam, hogy szólásra senki sincs feljegyezve, hogy erről jelentést tettein a háznak, s hogy kérdeztem, kíván-e még szólani? (Nagy zaj. Közbeszólások a szélső baloldalon: Senki sem hallotta! Felkiáltások a jobboldalon: Mi hallottuk!) Miután pedig határozott, világos és a tőlem telhető legerősebb hangon kijelentettem, hogy senkisem lévén szólásra följegyezve, a vitát bezártam. (Felkiáltások baloldalon: Senki sem hal lotta! Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Hoitsy Pál: A házszabályokhoz kívánok szólni. (Nagy zaj.) Horváth Gyula: Ha a rendreutasítás rajtam szárad, leteszem a mandátumomat. (Kifelé indul. Egy hang a baloldalon: Megvédelmezünk!) Ha itt engem senki meg nem védelmez, majd megvédelmezem én magamat! (Szónok a teremből eltávozik. Nagy zaj a baloldalon.) Hoitsy Pál: (Halljuk! Halljuk! Zaj és mozgás.) Tessék az elnök úrnak csendet csinálni, máskép nem beszélek, Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Hoitsy Pál: T. ház! Nem akarok ebből az incidensből nagy kérdést csinálni, (Helyeslés.) egyszerűen azon okból nem, mert, — a hogy tudomásom van róla, — senki sincs, a ki szólni óhajtana, és ez iránti kívánságát nyilvánította volna. De constatálnom kell, hogy a vitának befejezése nem felel meg a házszabályoknak. (Igazi Úgy van! a, bal- és szélső baloldalon.) A házszabályok egyenesen elrendelik, hogy azok, a kik szólni kívánnak, akár a javaslat mellett, akár az ellen, a jegyzőknél feliratkoznak, s mikor a feliratkozottak száma elfogyott akkor a házszabályok szerint az elnök kötelessége kérdést intézni a házhoz. (Közbeszólások jobbról: Megtette!) hogy van-e még aki szólani kíván: igen vagy nem? (Úgy van! bal felől.) A t. elnök úr azt mondja, hogy ő ezt a kérdést intézte a házhoz. Elnök : Igenis intéztem ! Hoitsy Pál: - • • • Én tehát nem engedhetem meg, hogy valaki az elnök úr szavaiban kételkedhessek. (Általános helyeslés.) Mintán mondja, hogy tette: tehát világos, hogy tette! (Úgy van! jobb felöl.) De nem erről van szó, (Halljuk! Halljuk!) a kérdésnek olyannak kell lenni, hogy az, a kit kérdezünk megérthesse, (Helyeslés a szélsőbalon.) mert kérdést intézni rczins 16 án, csütörtökön. g|3 valakihez, a ki azt meg nem hallja, és kérdést intézni a házhoz, a melyet csak a jegyzők hallanak meg, a mint ezt az elnök úr imént mondott szavai tanúsítják, ez a házszabályoknak egyenes kijátszása. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Ellenmondások a jobboldalon.) A t. elnök úrnak tetszett volna, ha a hangja nem bírja, rendet és csendet csinálni. Azért van az elnöki székbe ültetve, hogy rendet és csendet csináljon a többi szónokoknak; annál inkább kötelessége pedig rendet és csendet csinálni akkor, a midőn maga kíván szólni. Én nem akartam, hogy úgy múljék el ezen incidens, hogy ez, a mit mondtam, constatálva ne legyen. Ezért szólaltam föl. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A ministerelnök úr kíván nyilatkozni ! Gr. Apponyi Albert: Bocsánatot kérek, a házszabályokhoz kívánok szólani. (Halljuk! Halljuk !) Ha valaki, úgy én, e házban mindenkor az elnöki tekintély föltétlen elismerésének szószólója voltam. De másfelől épen azért, mert ezen elnöki tekintélyt minden megtámadtatás ellen biztosítani kívánjuk, nem engedhetjük felszólalás nélkííl történni azt, hogy ha a t. elnök úr az elnöki jogokat túllépi. (Nagy mozgás jobbról.) Ez pedig történt a jelenlegi esetben. (Halljuk! Halljuk!) Kérem, méltóztassanak engem meghallgatni, én sine ira et stndio szólok. En azt hiszem, hogy az elnöki jogkört sem tágítani sem szűkíteni nem szabad, hanem ez csak akkor érvényesülhet teljes erkölcsi auctorítással, midőn egyfelől minden engedetlenséggel szemben biztosítva van, másfelől pedig annak semmi túllépése helyet nem foglal. (Úgy van! bal felöl.) A t. elnök úr most néhány perez előtt, Horváth Gyula t. barátommal szemben ezzel a kifejezéssel élt, hogy a képviselő úrnak eljárásával szemben határozott megrovásomat fejezem ki. (Élénk felkiáltások bal felöl: Erre nincs joga! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Már pedig a házszabályok egész világosan és félreérthetetlenül meghatározzák a képviselő urakkal szemben alkalmazható elnöki rendszabályoknak különböző módjait, és azon eljárást, a mely követendő, ha az elnöki tekintély alapján alkalmazható rendszabályok czéira nem vezetnének, és további rendszabályok 'szüksége fenforogna. A házszabályok 204. §-a erre nézve azt mondja, (olvassa:) »Ha a ház valamely tagja a rendet zavarja, az elnök őt névszerint is rendreutasíthatja. Ezen rendreútasítás ellen felszólalni, azt visszautasítani, vagy vita tárgyává tenni nem szabad.« (Félkiáltások jobb felöl: Visszautasította! Zaj. Halljuk! Halljuk! bal felől.)