Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-181
212 181. orarAgos ülés 18»8. márcxtus 16-án, csütörtökön. Berzeviczy Albert államtitkár: T.ház! (Halljuk!) Legyen szabad félreértett szavaim értelmének helyreigazítása végeit röviden felszólalnom. Előttem szólott t. képviselőtársam és barátom gróf Apponyi Albert az én beszédemre hivatkozva, megdöbbenését fejezte ki a fölött, hogy én tulajdonképen annak bizonyítására vállalkoztam, hogy a kormány egyházpolitikájának felállítása 1 an magát lépésről-lépésre idegen befolyás által engedte tolatni, önálló eszme, önálló politika nélkül. Erre bátor vagyok megjegyezni, hogy t. képviselőtársam szavaim értelmét félreértette. Ezt én soha nem állítottam, ennek bebizonyítására sohasem törekedtem, mert ez állítást igaz mik és helyesnek cd nem fogadhatom. Attól függ minden, mit értünk idegen befolyás alatt. Ha azt érti t. barátom, hogy a kormány saját eszme, önálló meggyőződés nélkül, mint bátor voltam szavait idézni, mindenben lépésről-lépésre idegen befolyás által tolatta magát politikájában, ez állítást helyesnek el nem fogadom. De ha idegen befolyás érvényesülése íilatt azt érti, hogy a kormány igyekezett a maga politikáját, a maga felfogását az e házban közhangúlat- és közkívánalomként különböző pártok részéről történt felszólalásokkal összeegyeztetni, szóval, hogy igyekezett, a mennyire saját meggyőződése engedte, eljárását összeegyeztetni oly kívánalmakkal, melyek a kormányon kívül álló tényezők részéről lettek hangoztatva: akkor készséggel elismerem, hogy a kormány ennyiben igenis engedett idegen befolyásnak is, és midőn ezt tette, szerintem nemcsak hibát nem követett el, hanem mint parlamentaris kormány, egyenesen kötelességét teljesítette. (Úgy van! jobb felől.) Egyébiránt én beszédemben igen könnyen szorítkozhattam volna arra, hogy a kormány politikájának, e politika egyes programmpontjainak objectiv helyességét igyekeztem bebizonyítani, ha nem történtek volna épen abban az irányban felszólalások, hogy a kormány e politikát ötletszerfíleg szes élyesen, indokolatlanul és váratlanul dobta a közvéleménybe. Az ily felszólalásokkal szemben nézetem szerint teljesen indokolt, ha — eltekintve attól, hogy valaki meg van győződve a kormány politikájának helyességéről — arra is ráutal, hogy a kormány e politikájának egyes elemeit nemcsak a kormány, hanem a kormányon kívül álló tényezők is magukénak vallották. Ezt kívántam szavaira értelmének helyreállítására felhozni. (Helyeslésjobbról.) Horváth Gyula. T. ház! Úgy értesültem, hogy a vita be lett rekesztve. (Ügy van! jobb felől.) Én magam nem hallottam és nem tudom, t. képviselőtársaim hfúlottkk-e? (Felkiáltások bal felől: Mi sem hallottuk! Felkiáltások jobbról; Mi hallottuk !) Kérem, a ki hallotta, annak bizonyára jó hallása van. (Nagy zaj.) Nekem érdemileg a dologhoz nincs hozzászólásom, hanem van jogom a házszabályok alkalmazásához hozzászólani. (Halljuk! Halljuk!) Azt mindenki látta és tudta, hogy Berzeviczy Albert t. képviselőtársam az elnöki emelvényhez ment és ő maga jelentette be, hogy személyes kérdésben fel akar szólani. (Úgy van! Igaz! bal felől.) E szerint a vita kapcsán egy felszólalás volt jelezve, — lett légyen az személyes kérdésben, vagy bármi tekintetben. At. elnök úr a nélkül, hogy felhívta volna, mert nem hívhatta fel, mert itt zaj volt, Berzeviczy Albert képviselő urat arra, hogy személyes kérdésben szóljon, a zavart, a lármát arra méltóztatott felhasználni, hogy a vitát bezárja. (Felkiáltások bal felől: Suttyomban!) Az efféle ügyeskedések, —nézetem szerint — nem szolgálnak a parlamentarismus emelésére, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert mindenkinek módjában áll a legközelebbi szakasznál általános vitát provoealni. (Úgy van! bal felől.) Én csak azért szólaltam most fel, hogy kérjem a t. elnök urat hogy mikor oly fontos ténykedést hajt végbe, minő az, ha a vitát bezárja, vagy pedig egy momentumot jelez, mely a parlament vitatkozásában bizonyos komoly fordulatot jelent, méltóztassék akkor, mikor ezt kijelenti, a házban rendet és csendet csinálni, (Zajos helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) hogy az elnökség kijelentéseit minden oldalról hallani lehessen. (Helyeslés bal felől.) En csak ezt a kérést intézem, a magam részéről pedig igen sajnálom, hogy ily ügyeskedéssel (Elnök hosszasan csenget.) alkalom lett nyújtva arra, hogy a parlament tekintélye megsértessék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Nagy zaj jobb felöl. Elnök folyvást csenget.) Hoitsy Pál: A házszabályokhoz kért-k szót. (Nagy zaj. Elnök csenget.) A házszabályokhoz kívánok szólani. (Nagy zaj.) Elnök: T. ház! . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Előbb kellett volna csengetni! Hosszantartó nagy zaj. Elnök folytonosan csenget.) Hoitsy Pál: Ne csengessen, hanem beszéljen. (Nagy zaj.) Elnök: Egyáltalában nem szándékozom személyes vonatkozásúnak venni Horváth Gyula képviselő úr azon ismételt kifejezését, hogy itt oz elnöki székben ügyeskedést követtem el. (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Sőt inkább ügyetlenkedett.) Tartozom azon helynek, melyet ez idő szerint elfoglalok, azzal . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Több tisztelettel!) Hoitsy Pál: Hogy több tisztelettel viseltessék iránta, (Nagy zaj.) Elnök: • . • hogy ezért a kifejezésért határozott megrovásomat kifejezzem. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Helyeslés jobb felöl.)
