Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-181
181, országos ülés 1898. mft mostj pedig"? nagy örömmel hivatkoznak arra. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon. Mozgás jobb felől.) De az a szabadelvűség, a melynek érvényesülését akkor is biztosítottnak tartanám, hogy ha az önök keze esetleg gyengének bizonyulna, zászlajának lobogtatására: az a szabadelvűség az ország közszükségében is találja indokolását. S itt engedjék meg, hogy befejezésül folytassam azt a rendszert, a melyet beszédem elején már alkalmaztam, hogy t. i. önmagámra olvassam korábbi nyilatkozataimat; engedjék meg, hogy felolvassak nehény sort abból, a mit 1890. november 29-én mondottam, ezekkel a szavakkal: (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Addig, t. ház, míg az állam és az egyház egy és ugyanazon alapon állt, egymást kölcsönösen áthatották szellemükkel, addisr a hatásköröknek elválasztása nem volt oly feltétlenül szükséges, és oly feltétlenül parancsoló, mint ma, ámbár abban az időben is azoknak összebonyolításából mindkét tényezőre számos baj háramíott. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De attól a pillanattól kezdve, t. ház, midőn egy állam ós különösen oly állam, mely számos vallásnak híveit nevezi polgárainak, a jogegyenlőség, a lelkiismereti szabadság [terére lép, és a hongolgároknak vallásra való tekintet nélküli egyenjogúságát proelamálja, attól a pillanattól kezdve ez az összezavarás, az önállóságnak ez a hiánya a kölcsönös functiok teljesítésében mindinkább tűrhetetlenebbé válik, mert minduntalan azon alternatíva elé helyezi az államot, hogy vagy alárendelje magát intézkedéseiben az egyházi szellemnek, — a mi teljes lehetetlenség úgy elvileg, mint tekintettel a felekezetek sokaságára, — vagy azon alternatíva elé helyeztetik, hogy azoknak a közös functionariusoknak, a kik az egyházi és állami czélokat együttesen szolgálják, hogy azoknak lelkiismeretén valamely követelmény által erőszakot tegyen.« És midőn akkor ezen felszólalásomat a túlságos radicalismus színében iparkodtak feltűntetni, én erre tavaly május havában tartott beszédemben megadtam az indirect választ, midőn az előbb mondottakat a következőkkel egészítettem ki: (Olvassa): »És e«z nincs is szükségszerű összeköttetésben valami túlságos radicalismussal az alkotásokban. Azért nem szükséges, hogy mi bármely idegen állam intézményeit egyszerűen átvegyük: nem szükséges, hogy az összes történelmi hagyományokkal, fejleményekkel szakítsunk. Egy az egyéni lelkiismeret teljes szabadsága, más az e szabadság alapján vallási testületekké való tömörülésnek azon ellenőrzése, melyről az állam le nem mondhat teljesen sehol, legkevésbbé nálunk. És rczlus lű-áüj csütörtökön. g J \ nem is szükséges, hogy a külső egy formaság alapján létesítsük a jogenyenlőséget, az egyes egyházak történelmi hagyományaitól és fejlődésétől teljesen eltekintve; az sem szükséges, hogy a létező egyházaknak, melyekre nemzeti és culturális szempontból oly fontos feladatok várnak, frivol okokból való desorganisálására tárt kaput nyissunk. Mindezen érdekek egy okosan, fokozatosan haladó, de a lelkiismereti és vallási szabadságot, mint iránytűt folyton szem előtt tartó törvényhozás által megoldhatók, úgy, hogy zökkenések és a fentartandó érdekek veszélyeztetése nélkül bele tudunk jutni abba a szerencsés révbe, melyben ha benn leszünk, nem mondom, hogy olykor nem fognak bonyodalmak felmerülni, hogy egyes esetek nem fognak előidézni pillanatnyi idegességet, hanem a melyben mélyre ható izgalmakat, hadi állapotot, olyat, a minő ma tényleg fejlődött, többé felidézni nem lehet.« Ez volt, t. ház, akkor az én hitvallásom, ez ma is; ez fog maradni mindazon alkotások megítélésénél és kezdeményezésénél, ha abba a helyzetbe jutok, melyeket az egyházpolitikai téren létesítenünk kell. Ezeket a szempontokat, a melyeket akkor kifejeztem, épúgy a magyar nemzeti egység, és a magyar állami épület szilárdságának tekintetéből indokoltaknak, mint a Magyarországon létező összes egyházak legitim érdekeire való tekintettel veszélyteleneknek, sőt ezeknek jól felfogott érdekei követelményének tartom. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ez az eszme, t. ház, előbb-utóbb egyesíteni fogja a honpolgárok túlnyonm többségét, és akár önök, akár mások által érvényesülni fog; önök által akkor, ha őszintén, bátran, bölcsen, minden taktikai mellékkérdés nélkül, és nemzeti irányban akarnak haladni; (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) ha így nem: mások által. De eddigi politikájuk által, t. uraim, önök az én felfogásom szerint nem szereztek arra jogezímet, hogy önöket ezen szabadelvűség legitim zászlótartóinak elismerhessem, és azért nem fogadóméi a költségvetést. (Hosszantartó, zajos helyeslés és élénk éljenzés a bal és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Hogy ha tehát szólni senki sem kíván, (Nagy zaj.) a vitát bezárom. (Felkiáltások : Öt pereznyi szünetet kérünk!) Az ülést öt per ezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnöki Kérem a képviselő arakat, méltóztassanak helyöket elfoglalni. A felfüggesztve volt ülést ezennel újból megnyitom. Berzeviczy képviselő úr kívánja félreértett szavai értelmét helyreigazítani. (Halijuk! Halljuk!) 27*
