Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-181
210 181, országos fílés 18S8. márczíiis 16-án, csiitSrtSköii. Legyenek meggyőződve, t. uraim, hogy egy oly politika, a mely a nemzeti önállóságot, a mely a nemzeti önérzetet, a nemzeti méltóságot az egész vonalon tudja megóvni, a mely a magyar nemzet jogos aspiratioinak az egész vonalon eleget tud tenni: egy ily politikai egész egyházpolitikai részletének számára falán meg tudnám nyerni azoknak, vagy legalább azok nagy részének szavazatait, a kik azon egyházpolitikával, mint ilyennel egyet nem értenek, de egy helyes politikai rendszer fentartása és támogatása kedvéért ezen egy kérdésben talán álá tudnák rendelni nézeteiket és scrupulusaikat; (Úgy van! bal felöl.) de mihelyt ez az egyház politika nem mint egy helyes általános politika lánczolatának egyik szeme, hanem isoláltan, mint egy fragmentum jelenik meg, mikor együtt jár a legszerényebb nemzeti aspiratiok visszautasításával és kicsinylésével: akkor az csak azoknak a támogatását fogja elnyerni, a kik érette külön is lelkesednek, de azok táborából, a kik hozzájárulásukkal áldozatot hoznak, egyet len egy szavazatot sem fog megnyerni. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Sietek beszédemet befejezni, és végül megmondom, hogy szerintem mi volna a t. kormány teendője? (Halljuk! Halljuk!) Szerintem a kormánynak mellőzhetetlen, múlaszthatatlan teendője, és az ország iránti kötelessége az, hogy az általa felvetett egyházpolitikai problémákat a lehető legrövidebb idő alatt a törvényhozás döntése elé hozza. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az ország iránti kötelessége ez, mert szerintem ma sem ezen kérdéseknek a napirendről való egyszerű levétele nem volna alkalmas arra, hogy a fennálló izgalmat lecsillapítsa, kigyulladna az másutt, lecsiilapúlna talán ott, a hol ég, de kigyulladna más helyen; sem pedig a kérdés halogatása, a bizonytalan helyzet fentartása, az izgatott állapotnak további tengetése, szóval a dilatoiiiis politika nem engedhető már meg. (Élénk helyeslés bal felől.) És én, t. ház. mindazoknak a scrupulusoknak, mindazoknak a kételyeknek daczára, melyeket előbb említettem, fen tartom azt, a mit előbb mondtam, hogyha a kormány javaslatai az általam felállított elvi követelményeknek megfelelnek, nálam és azoknál, a kikre e kérdésben befolyást tudok gyakorolni, ellentállást, nehézséget találni nem fognak. (Helyeslés bál felöl.) Az említett kételyek eloszlatásának legjobb és leghelyesebb módja pedig az, hogy ha ezek a javaslatok minél előbb a ház elé terjesztetnek. (Helyeslés bal felöl.) És ne méltóztassék itt az általános polgári anyakönyvvezetésről szóló javaslattal minket kifizetni akarni. Ez egy részlet. De hiszen nem ez az, a mi tulajdonképen az országban a kedélyek izgalmát fokozza. A eardo rei-re kell rámenni: a polgári házassági javaslatot a házassági eodexet kell mielőbb a ház elé terjeszteni, (Zajos helyeslés bal felől.) Ha ezt nem képesek tenni, ha hosszú ideig kell a jelenlegi függő helyzetet tartogatni: akkor ez önöknek politikai eljárására nézve sújtó ítélet. (Helyeslés bal felől.) Ha pedig képesek megtenni, akkor jön az egyes javaslatok objectiv elbírálásának időpontja, a melyet természetesen fentartok magamnak. Különben, t. ház, azt tartom, hogyha a t. kormánynak a betartandó javaslatai elbuknak és vele a t. kormány is ellmkik, vagy hogyha a t. kormány elbukik azért, mert a kilátásba helyezett javaslatokat nem képes a kellő időben benyújtani, és mert az országnak és nemzetnek képviselete arra a tudatra jutott, hogy hosszú experimentati oknak, sőt további experimentatioknak az ors?ágot kitenni nem szabad: akkor nem hiszem, hogy önökkel együtt a szabadelvű politikának ügye is elbukott volna. Én azt tartom, hogy n józan szabadelvű felfogásoknak ebben az országban sokkal mélyebb gyökere van, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) serm hogy azoknak sorsa akár egy kormány, akár egy párt létezéséhez volna kötve. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) En azt hiszem, t. haz, hogy igen nagy csalódásban élnek sokan a jelenlegi időben észlelhető mozgalmak appretiálása tekintetében. Ma a kormány egyházpolitikai irányzatának elvi ellenzői, hogy úgy mondjam, a mozgalmak felületén, túlsúlyban látszanak lenni; nagyobb hévvel, nagyobb tevékenységgel léptek actioba. És azok az általam különben igen t. elemek, a melyek az én vélekedésem ellenére s legnagyobb sajnálatomra erre a térre léptek, mindenesetre népünk életében jelentékeny vezető tényezőt képeznek, de nem képezik a kizárólagos vezető tényezőt; én azt tartom, hogy a mérvadó irány mindig az lesz, a melyet a magyar középosztálynak, a magyar intelligentiának zöme magáénak vall. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Es igen sajnálom, sőt veszélyesnek tartom, ha bármely egyház képviselői, eme nagy tényező vélekedésével ellentétben keresik érdekeik megóvását. Mert az iránt kétség nem lehet, hogy a magyar középosztálynak, a magyar intelligentiának zöme kipróbált szívóssággal ragaszkodik a szabadelvű irányhoz, a szabadelvű eszmékhez. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én nem kicsinylem, t. ház, azokat, a mik mostanában a vármegyékben történnek, csak egy kis retrospektív emlékeztetett engedjenek meg, t, uraim. (Halljuk! Halljuk!) Amikor a jelenlegiekhez hasonló manifestatiók történtek a véderőjavaslattaí szemben, akkor a t. túloldal szerette eltagadni azoknak minden jelentőségét,
