Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-181

181. országos ülés 189B. IttárcíiflB 16-án, csllíortiíkfin. 209 ne mondjuk: homlokegyenest ellenkező meggyőződésű, hanem mondjuk így: a ki a kormány egyházpolitikai programmjával egyet nem ért. (Derültség a baloldalon.) Hogy mi különbség van e kettő közt ? Ez talán az idegek érzékenysége tekintetében lehet különbség, de a dolog meritumára nézve nem. Hát benn maradhat mindenki, támogathatja ott tovább azon kormányt, de csak egy feltétel alatt, hogy hallgasson. (Derültség a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Helyes !) Meszlény Lajos: Mi segítsük ki a hínárból ! Gr. Apponyi Albert: Hát, t. ház, én ezeket nem hoztam volna fel, ha a t. túlsó oldal nem látja jónak az ellenzéket ebből a szempontból támadni. (Ellenmondások és felkiáltások a jobboldalon: Nem támadta senki!) De így meg kell vonnom a bilance-ot. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nézeteltérés itt is, ott is! A nézeteltérés itt oly pontra vonatkozik, mely ezen pártnak létalapjai közé nem tartozik; (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) amott a nézeteltérés oly pontra vonatkozik, a mely a jelenlegi kormány létalapjai között a legkimagaslóbb. (Zaj a jobboldalon.) Mi e ténynek elpalástolására nem követünk el semmit. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Mi a tényleg eltérő vélemények szabad nyilvánúlásának gátat nem vonunk: amott a hallgatás törvénye a modus vivendi. (Igaz! Ügy van! bal felől. Ellenmondás a jobboldalon) És hogy erre a modus vivendi-re mennyire szükség volt, ezt megmondotta nekünk Pongrátz Károly t. barátom. Elmondta nekünk tegnap, hogyha a t. túloldalon mindnyájan, a kik xrgy vélekednek mint ő, kilépnének, akkor catastropha következnék be. (Élénk derültség a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások a jobboldalon : Egyéni véleményét mondta !) T. ház! Ez egy egészen sajátságos parlamenti helyzetet, oly parlamenti helyzetet és taktikát állapít meg, mely véghetetlenül átlátszó és egyszerű; és én nem is állítom, hogy nem fog sikerülni, mert az egyszerű dolgok sikerülni szoktak. T. i. addig, míg az egyházpolitikai javaslatokat a kormány be nem nyújtja, addig í'entartja magát a hallgató pártnevek segélyével. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) A mikor az egyházpolitikai javaslatok be fognak nyújtatni, akkor ezen t. urak ki fognak lépni; (Derültség bal felől. Ellenmondás a jobloldálon.) de a szavazatokban előálló hiányt majd ugyanannyi ellenzéki szavazat fogja pótolni; (Hosszontartó zajos derültség, tetszés és taps a bal és szélsőbalon. Mozgás jobb felől.) A mikor azután ezen javaslatok az ellenzéki szavazatok egy részének segítségével el lesznek fogadva, akkor azok az urak, a kik e miatt előbb kiléptek, most megint visszalépnek. (Hosszantartó élénk KÉPV. NAPLÓ. 1892 — 97. X. KÖTET. derültség és taps a bal- és szélső baloldalon.) És így, t. ház, el van kertiive a catastropha. (Derültség a baloldalon.) De hát, t. ház, ez így igen mulattató, megengedem ; hanem hogy a politikai sakktábla ilyetén berendezésében mennyi politikai komolyság van, az alkotmányosság és p trlamentarismus törvényeinek milyen tisztelete van, hogy ilyenféleképen a politikai erők balancirozására és felváltva kihasználására támaszkodó politika az erkölcsi komolyság elismerésének milyen mértékére tarthat igényt, hogy ez tehát milyen imponáló és vonzó erőt gyakoroljon az összes ellenzéki szavazatokra, hogy azok magukat mily mértékben érezzék köteleseknek a katasztrófákat kerülő liberálisunknak zászlaját tüskén bokron követni: ez aztán egészen más kérdés. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, van annak, hogy az ellenzék soraiból sokan olyanok is, kik a szabadelvű iránynak őszinte barátai és régebben foglaltak annak követelménye mellett állást, mint önök uraim ; van annak, hogy sokan az ellenzék ezen tagjai közül is kevésbbé hajlandók önöknek ezt a statiszta szolgálatot tenni, (Igaz! Úgj! van! bal felől.) van annak még egy mélyebb oka is. (Halljuk! Halljuk!) Erre a mélyebben rejlő okra rámutattam többször, de szüntelen szükséges, szüntelen kötelességemnek tartom azt a t. háznak, és innen a közvélemények figyelmébe és emlékezetébe visszaidézni. (Halljuk!) Ez az, t. képviselőház, hogy az önök egyházpolitikája, feltéve, hogy az helyes; feltéve, hogy az komoly ; feltéve, hogy az a keresztűlviaetőségnek minden garantiájával bir, a melyet előre megszerezni lehet és szükséges; feltéve mindezt: csak egy fragmentumot képez, és nincsen beleillesztve egy általános helyes politikai rendszerbe. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Igen szépen hangzik az, t. képviselőház, ha azt mondják, hogy minden idegen befolyástól, minden illetéktelen beavatkozástól a hazai törvényhozásnak működését, a magyar államnak önállóságát meg kell menteni Igen, de ez a mondat igazi imponáló erővel, igazi hatálylyal, igazi vonzóképességgel csak akkor bir, ha ez az egész vonalon érvényesül, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) ha a magyar nemzeti dignitásnak, a magyar nemzeti önérzetnek az egész vonalon tudnak érvényt szerezni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De akkor, a mikor a legkisebb felmerülhető katonai kérdésben mindig a meghátrálás jeleit látjuk, (Hosszantartó zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) akkor a Rómával való hősieskedés sem képes nagy bizalmat és nagy hitet ébreszteni. (Élénk helyeslés és tetszés a balés szélsőbalon.) 27